Alap, hogy ha elmész valahová beszédet mondani, akkor úgy tervezed meg a mondandódat, hogy az adott nézőközönség számára könnyen befogadható legyen, és azonosulni tudjanak vele. Na, ezt az alapot tolta túl Lázár János, méghozzá annyira, hogy csoda, hogy nem szakadt rá a plafon.
Lázár a mezőtúri református nagytemplomban 2014. októberében, amikor a református kollégiumot történelmi emlékhellyé nyilvánította az állam; Fotó: Botár Gergely; Forrás: kormany.hu
Helyszín: Mezőtúr
Apropó: a református kollégium felújított könyvtárának átadása
Kijelentés: A kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle.
Lázár Jánosban – ha már valami, akkor – az a jó, hogy általában nem köntörfalaz, csak berobog a porcelánboltba, és nekifutásból szétcsapja a nippeket. Ez a mondás sem értelmezhető másképp: hirtelen fontosak lettek valamiért (mindjárt visszatérünk rá, vajon miért) az egyházi iskolák a kormány számára. Egész pontosan, Lázár János, vagyis a Miniszterelnökség első emberének szavaival: „a mai magyar állam meggyőződése, hogy az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények.”
Súlyos szavak ezek. Ugyanis ha valaminek legfontosabbnak kéne lennie a mai magyar államnak, akkor elsőként a saját portáján kéne söprögetnie, vagyis az önkormányzatoktól elvett, állami fenntartásba kényszerített iskolák helyzetével kellene foglalkoznia. Mert ezen a területen semmi sincs épp rendben.
Különös, hogy Lázár most az egyházi iskolák fontosságáról beszél, hiszen alapvetően van az államnak iskolája rogyásig, tettek róla, hogy így legyen, ráadásul módszeresen folyik az oktatási rendszer lezüllesztése. Nem volt még elég?
Hisz elég bajt okozott már az utóbbi években, amikor kormány vigyázó szemét valamely intézményre vetette. És ne felejtsük el: a dühöngő állami fenntartásba vétel idején rengeteg iskola döntött úgy, hogy nem kér a központosított hatalomból, s így menekülő útvonalként az egyházi fenntartókat választották. Nem sokáig örülhettek a kompromisszumok árán megszerzett szabadságnak: majd most a kormány lapátkeze szépen utánuk nyúl, és visszarántja őket.
A miniszter szerint ugyanis az egyházi oktatási intézmények „a magyar nemzeti jövő zálogai”, és ezért a kormány minden ilyen intézmény növekedését támogatni fogja, hiszen az elmúlt ezer év tapasztalata szerint a nemzet ezeken keresztül erősödik.
Tekintsünk el attól, hogy Magyarországon folyamatosan csökken a magukat valamilyen felekezethez tartozónak vallók száma. És attól is, hogy hazánk az ateizmus nemzetközi listáján a 11. helyen áll. Meg attól, hogy bármilyen statisztikai sort nézünk éppen, a fiatalok egyre kevésbé hisznek bármilyen Istenben. Ezek a dolgok ugyanis a magyar kormányt sem érdeklik.
Az már egy fokkal inkább, hogy ezekben az iskolákban mi történik. A növekvő számú egyházi intézményre ugyanis más szabályok vonatkoznak, mint az állami fenntartásban lévőkre. Van bizonyos szabadságuk, tankönyvválasztás, tanmenet, tananyag terén – és ez bizony, ebben a formában tűrhetetlen.
Nyilván nem lehet véletlen, hogy épp most bukott ki Lázárból a lényeg: a kormány szövetségest remél a történelmi egyházakban, az új alaptantervet és a magyar oktatáspolitika megszervezését pedig ennek az elvnek rendeli alá. Ha pedig ez így van, s ha tényleg alappillérei lesznek az egyházi iskolák a jövő oktatásának, akkor ebben a Fidesz által képzelt világban ez kizárólag erős bevonódást jelenthet: olyan ugyanis nincs a NER-ben, hogy valaki kívül áll a körön, felügyelet nélkül, ellenőrizetlenül oktat-nevel, ki tudja, mire.
És akkor térjünk vissza Lázár azon szavaihoz, hogy mi a legtöbb, mi adható ma egy diáknak. Hogy „jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle”. Így, egyben, mert ezek szerint e kettő kéz a kézben jár.
Rémisztő az elgondolás, hogy az iskola, ami (nálunk csak a szavak szintjén ugyan, de) arra hivatott, hogy felkészítse az embert az életre, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű tudással vértezze fel, hogy képes legyen gondolkodni, cselekedni, választani és megbirkózni a szembejövő nehézségekkel – szóval hogy ennek az intézményrendszernek a kormány álláspontja szerint az a legfontosabb feladata, hogy jó magyart és jó keresztényt faragjon a diákokból.
A tudás, mint olyan, ezek szerint fabatkát sem ér, kis túlzással mondhatnánk azt is, hogy a gyereket is kiönti a kormány a fürdővízzel együtt. Tudjuk, látjuk, hogy nem fellegvára már egy ideje az értékalapú oktatásnak a központosított intézményrendszer (silány tankönyvek tucatjai regélnek erről). De azzal a cinikus nyugalommal, ahogy Lázár ezt végre kimondta, egyértelművé is tette, hogy ebben a kérdésben nincs apelláta. Nem kell a tudás, nem kell az önálló gondolkodás, csak a jó kereszténység és a jó magyarság. Ennyinek elégnek kell lennie.
De ha már itt tartunk: milyen a jó keresztény? Miben kell jónak lennie? Ki dönti el, hogy jó-e? És mitől jó magyar egy gyerek? Hogyan ötvözhető a kereszténység és a magyarság? Mit kell eszerint tanulnia egy diáknak, hogy megfeleljen a modern kor magyar kihívásainak? Beköszöntött hát a NER-kereszténység kora?
Ha igen, akkor viszont az csak egy módon elképzelhető: választás nélkül. Egy szülőnek (nem NER-kompatibilis szülőnek) nagyon nehéz dolga van már most is, ha olyan intézményben szeretné tudni a gyerekét, ahol nem egyen tankönyvekből, túlterhelve, túlterhelt és kiégett pedagógusokkal körülvéve igyekszik elsajátítani a kormány által leokézott tanmenetet (azt inkább ne is említsük, mennyire készít fel ez az oktatási rendszer bárkit a felnőtt életre).
Eddig a választás abban állt: egyházi vagy alternatív iskola. Az alternatív oktatási intézményeket már csaknem megfojtotta az állam. Most az egyháziak kezdhetnek izzadni. És persze a szülők, akiknek gyakorlatilag nem marad értelmes alternatívájuk.
Lázár Jánosban az is jó, hogy semmit sem mond ok nélkül. És épp ez a rettenetes is benne. Mert a jövőkép, amit most felfestett, nagyon sötét. És nehéz lesz belőle kiutat találni.
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 340 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
