Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A Fidesz átvágta az LMP-t az új alkotmánybírók jelölésénél?

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

Tegnap jelentette be a Fidesz frakcióvezetője, hogy a kormánypártok megegyezésre jutottak az LMP-vel négy új alkotmánybíró és a testület új elnökének megválasztásáról. A zöld pártra ellenzéki össztűz zúdult, gyakorlatilag kollaborációval vádolta őket az MSZP és a DK. Hadházy Ákos azzal védekezett, hogy független jogászok jelölésében sikerült megegyezni, akik megválasztásuk esetén nem a kormány aktuális érdekeit szolgálják majd ki. A jelöltek eddigi tevékenysége azt mutatja, valahol középen lehet az igazság.

ab_megtorve.jpg

Fotó: Fazekas István / hvg.hu

Egy jól működő Alkotmánybíróságnak két ismérve van. Egyrészt sokszínű, amivel leképezi a társadalom világnézetének sokszínűségét. Minél többfajta érv és érték jelenik meg egy-egy testületen belüli vitában, annál nagyobb esély van arra, hogy a társadalom nagy része számára elfogadható ítélet születik. Másrészt autonóm emberekből áll, akik nem politikai számítások szerint, hanem jogi és lelkiismereti meggyőződésük szerint gyakorolják a hatásköreiket, elutasítva mind a kormánypárti, mind az ellenzéki direkt és indirekt befolyásolási kísérleteket.

A jelenleg tizenegy fővel működő Alkotmánybíróság igazából egyik feltételnek sem felel meg.

A hivatalban levő alkotmánybírók közül mindenkit a jelenlegi kormánypártok jelöltek a tisztségre, noha néhányuk a megszerzett szavazatok számából kiindulva ellenzéki támogatókat is maga mögött tudhatott. Ettől függetlenül árnyalatbeli különbségekkel ugyan, de egységesen konzervatív világnézetű minden jelenlegi alkotmánybíró, ami igen messze van a magyar társadalom sokszínűségétől.

Baloldali, liberális vagy zöld világnézetű alkotmánybíró véletlenül sincsen a testület tagjai között.

Ami a másik szempontot illeti: a tizenegy alkotmánybíróból ketten, Czine Ágnes és Stumpf István mutatnak rendszeres hajlandóságot arra, hogy a kormánypártok érdekeivel ellentétes döntéseket hozzanak, míg Sulyok Tamás és Szalay Péter csak időnként és puhán, de azért egyes ügyekben néha mernek szembemenni a Fidesz-KDNP hatalmi számításaival. A fennmaradó hét alkotmánybíróból Balsai István, Dienes-Oehm Egon és Szívós Mária – még a látszatra sem adva, akár két héten belül is – egymással szöges ellentétben álló jogi érvelést is képesek szavazatukkal támogatni, ha a kormány érdekei úgy kívánják. Két alkotmánybíró, Salamon László és Varga Zs. András nagyritkán, tét nélküli ügyekben egy-egy különvéleménnyel megpróbálják demonstrálni az alkotmánybírói létezésük értelmét, de alapvetően és a legtöbb esetben a nettó politikai alapon működő Balsai-szárnnyal szavaznak együtt. Pokol Béla pedig Pokol Béla.

Változtatna-e érdemben ennek a négy jelöltnek a megválasztása azon, hogy egységesen konzervatív világnézetű az Alkotmánybíróság, illetve hogy a testületben a kormányzat kiszolgálására kész bírók vannak többségben? Aligha.

Világnézetileg négy erősen konzervatív jelöltben állapodott meg a Fidesz-KDNP és az LMP. Közülük Horváth Attila a nemzeti radikalizmushoz közel álló értékeket képvisel. Schanda Balázsról köztudott, hogy erős katolicizmusa a világnézetének lényegét képezi, továbbá Erdő Péter bizalmát élvezi. Marosi Ildikó és Szabó Marcell pedig leginkább mérsékelt konzervatívként lenne jellemezhető. Mindez nem önmagában, az egyes jelöltek vonatkozásában problematikus: karakteres konzervatív értékek képviselőire szükség van az Alkotmánybíróságon belül. A gondot az jelenti, hogy a testület jelenleg is csak konzervatív világnézetű tagokból áll, amit a mostani Fidesz-LMP a következő tömeges bíróválasztásig, 2023-ig állandósít.

Ami a szakmai és erkölcsi integritást illeti, a négy jelölt vegyes képet mutat.

Nyilván lehet szakmailag bírálni Marosi Ildikót azért, mert a Kúrián a népszavazási kérdések hitelesítésével kapcsolatban ítélkezve a közvetlen demokráciát igen erősen korlátozó álláspontot foglalt el, blokkolva ezzel számos referendum aláírásgyűjtését. Nincs okunk azonban azt feltételezni, hogy mindezt ne a legjobb szakmai meggyőződése szerint tette volna. A közvetlen demokrácia alkotmányos szerepéről van helye közjogi vitáknak, az semmiképpen nem diszkreditálja a jelöltet, hogy ebben karakteres álláspontot foglalt el. A Paczolay Péter egykori AB elnök mellett végzett tanácsadói munkája pedig kellő bizonyítékát adja annak, hogy Marosi bírónő nem lesz a kormánypártok bábja.

Schanda Balázst számos igaztalan bírálat érte a kormánypártok botrányos egyháztörvénye miatt. A helyzet az, hogy a bírójelölt az eredeti, KDNP-s törvényjavaslat kidolgozásában vett részt, ami a tényleges vallási közösségektől nem vonta volna meg a teljes jogú egyházi státuszt. Éppen ezzel a javaslattal szemben fogadta el Lázár János kezdeményezésére a kormánypárti kétharmad az Iványi Gáborékat szívatóágra küldő, Magyarországon és nemzetközi színtéren többszörösen elkaszált új egyháztörvényt. Ha hinni lehet a pletykáknak, tavasszal éppen amiatt nem született meg végül a Fidesz és az LMP alkuja, mert a miniszterelnök neheztelt Schandára, amiért nem védte meg nemzetközi színtéren a Fidesz védhetetlen egyháztörvényét. Ha megválasztják, Schanda Balázstól biztosan olvashatunk majd az abortusz, az eutanázia vagy a heteró házasság kérdésében sarkos véleményeket. Ezek azonban a lelkiismereti meggyőződéséből és nem a kormánypártok kiszolgálásának vágyából fakadnak majd.

Semmi jót nem ígér viszont Horváth Attila megválasztása. A jogtörténész professzor a közmédiában a kormánypártok álláspontját készségesen alátámasztó, szinte ifj. Lomnici Zoltán-i magasságokba emelkedő „független” szakértőként jelent meg. Az egyik ilyen alkalommal fejtegette, hogy a Horthy-szobor festékkel való leöntését megítélő bírónak nem lett volna szabad foglalkoznia a cselekmény politikai véleménynyilvánítási karakterével. Ha kár keletkezett, akkor mindegy hogy vandál rongálásról vagy politikai vélemény kifejtéséről van szó: bűnös az illető. Még ezen is túlmenve fejtegette azt a bírójelölt, hogy mivel Horthyt nem ítélték el háborús bűnösként, ezért a bíróság figyelembe se veheti az ítélet meghozatala során a társadalmi megítélésében létező erőteljes vitákat. Ezzel szemben a 2006 őszének rendőri túlkapásait vizsgáló Civil Jogász Bizottság tagjaként Horváth a gyülekezési jog és a politikai szabadságjogok védelmezőjének szerepében tetszelgett. Nehéz más közvetkeztetésre jutni a két jogi álláspont közötti ellentmondásból, mint hogy a bírójelölt politikai megfontolások alapján alakítja ki a véleményét egy-egy fontos alkotmányjogi kérdésben. Éppen ez a magatartása predesztinálja arra, hogy az Alkotmánybíróságon a politikailag vakhű Balsai-szárny oszlopos tagjává váljon.

Szabó Marcell alkotmánybíróvá jelölését az LMP mint a zöld gondolat győzelmét próbálja beállítani, mondván a jövő nemzedékek jogait védő ombusman-helyetteseként tolta le az elmúlt négy évet. Ez az időszak azonban pontos képet adott a jelölt gerincességéről is. Paks, környezeti információk titkosítása, a megújuló energiatermelés növelésének ellehetetlenítése, a Városliget beépítése, Tüzépes Kati regnálása a zöldhatóság élén – még hosszan lehetne sorolni a kormányzat érdemeit a jövő nemzedékek jogainak sérelmét illetően. Mindehhez Szabó Marcell vagy szótlanul asszisztált, vagy a kizárólag a honlapján elérhető erőtlen közleményekkel védte le magát, hogy csinált is valamit. Korunk hőse ő voltaképpen, aki belesimul a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, véletlenül se sért semmilyen kormányzati vagy politikai érdeket, de szépségtapaszként felmutatható, mint független alkotmányos tisztség betöltője. Nehéz belátni, hogy miért viselkedne másként majd alkotmánybíróként.

A helyzet az LMP különalkujával tehát a következő.

Négy konzervatív világnézetű alkotmánybírót választhat az Országgyűlés, akik közül az eddigi pályájuk alapján kettőről lehet alappal feltételezni, hogy képesek a kormánypárti érdekektől független, autonóm cselekvésre. Az Alkotmánybíróság sokszínűsége nem nő ezekkel a bírójelöltekkel, a Fidesz-KDNP hatalmi érdekeit zokszó nélkül kiszolgáló bírók száma pedig még nőhet is a testületen belül.

Ráadásul a mostani választással ez a személyi összetétel 2023-ig betonozódik be az Alkotmánybíróságon belül, ami nemcsak a 2018-as, de még a 2022-es választások nyomán megalakuló kormányok mozgásterét is politikai szándékok szerint fogja meghatározni.

abmandatum_1.png

Az alkotmánybírók mandátumának lejárati dátuma.

Nem vonjuk kétségbe az LMP jóhiszeműségét abban, hogy az ország érdekeit akarják szolgálni az alkotmánybírák megválasztásával. De orbitálisan átvágja őket a két kormányzópárt. Nyilván nagyon jó érzés egy kis ellenzéki párt számára, hogy a nagyok asztalához odaengedik őket tárgyalni. A tárgyalóasztal másik oldalán azonban hétpróbás gazemberek ülnek. Legalább az megfontolásra késztethetné Széll Bernadettet és Hadházy Ákost, hogy vajon miért is megy bele a Fidesz az alkuba. Az Alkotmánybíróság elvegetál a jelenlegi tizenegy bíróval is, akik között a kormánypártoknak egyértelmű többsége van. Ezen a helyzeten a Fidesz a bevett rutinja szerint csak akkor változtat, ha az érdekei úgy kívánják, ha tovább tudja erősíteni a hatalmi pozícióját. Sajnálatos, hogy ehhez az LMP így asszisztál.