Tegnap jelentette be a Fidesz frakcióvezetője, hogy a kormánypártok megegyezésre jutottak az LMP-vel négy új alkotmánybíró és a testület új elnökének megválasztásáról. A zöld pártra ellenzéki össztűz zúdult, gyakorlatilag kollaborációval vádolta őket az MSZP és a DK. Hadházy Ákos azzal védekezett, hogy független jogászok jelölésében sikerült megegyezni, akik megválasztásuk esetén nem a kormány aktuális érdekeit szolgálják majd ki. A jelöltek eddigi tevékenysége azt mutatja, valahol középen lehet az igazság.
Fotó: Fazekas István / hvg.hu
Egy jól működő Alkotmánybíróságnak két ismérve van. Egyrészt sokszínű, amivel leképezi a társadalom világnézetének sokszínűségét. Minél többfajta érv és érték jelenik meg egy-egy testületen belüli vitában, annál nagyobb esély van arra, hogy a társadalom nagy része számára elfogadható ítélet születik. Másrészt autonóm emberekből áll, akik nem politikai számítások szerint, hanem jogi és lelkiismereti meggyőződésük szerint gyakorolják a hatásköreiket, elutasítva mind a kormánypárti, mind az ellenzéki direkt és indirekt befolyásolási kísérleteket.
A jelenleg tizenegy fővel működő Alkotmánybíróság igazából egyik feltételnek sem felel meg.
A hivatalban levő alkotmánybírók közül mindenkit a jelenlegi kormánypártok jelöltek a tisztségre, noha néhányuk a megszerzett szavazatok számából kiindulva ellenzéki támogatókat is maga mögött tudhatott. Ettől függetlenül árnyalatbeli különbségekkel ugyan, de egységesen konzervatív világnézetű minden jelenlegi alkotmánybíró, ami igen messze van a magyar társadalom sokszínűségétől.
Baloldali, liberális vagy zöld világnézetű alkotmánybíró véletlenül sincsen a testület tagjai között.
Ami a másik szempontot illeti: a tizenegy alkotmánybíróból ketten, Czine Ágnes és Stumpf István mutatnak rendszeres hajlandóságot arra, hogy a kormánypártok érdekeivel ellentétes döntéseket hozzanak, míg Sulyok Tamás és Szalay Péter csak időnként és puhán, de azért egyes ügyekben néha mernek szembemenni a Fidesz-KDNP hatalmi számításaival. A fennmaradó hét alkotmánybíróból Balsai István, Dienes-Oehm Egon és Szívós Mária – még a látszatra sem adva, akár két héten belül is – egymással szöges ellentétben álló jogi érvelést is képesek szavazatukkal támogatni, ha a kormány érdekei úgy kívánják. Két alkotmánybíró, Salamon László és Varga Zs. András nagyritkán, tét nélküli ügyekben egy-egy különvéleménnyel megpróbálják demonstrálni az alkotmánybírói létezésük értelmét, de alapvetően és a legtöbb esetben a nettó politikai alapon működő Balsai-szárnnyal szavaznak együtt. Pokol Béla pedig Pokol Béla.
Változtatna-e érdemben ennek a négy jelöltnek a megválasztása azon, hogy egységesen konzervatív világnézetű az Alkotmánybíróság, illetve hogy a testületben a kormányzat kiszolgálására kész bírók vannak többségben? Aligha.
Világnézetileg négy erősen konzervatív jelöltben állapodott meg a Fidesz-KDNP és az LMP. Közülük Horváth Attila a nemzeti radikalizmushoz közel álló értékeket képvisel. Schanda Balázsról köztudott, hogy erős katolicizmusa a világnézetének lényegét képezi, továbbá Erdő Péter bizalmát élvezi. Marosi Ildikó és Szabó Marcell pedig leginkább mérsékelt konzervatívként lenne jellemezhető. Mindez nem önmagában, az egyes jelöltek vonatkozásában problematikus: karakteres konzervatív értékek képviselőire szükség van az Alkotmánybíróságon belül. A gondot az jelenti, hogy a testület jelenleg is csak konzervatív világnézetű tagokból áll, amit a mostani Fidesz-LMP a következő tömeges bíróválasztásig, 2023-ig állandósít.
Ami a szakmai és erkölcsi integritást illeti, a négy jelölt vegyes képet mutat.
Nyilván lehet szakmailag bírálni Marosi Ildikót azért, mert a Kúrián a népszavazási kérdések hitelesítésével kapcsolatban ítélkezve a közvetlen demokráciát igen erősen korlátozó álláspontot foglalt el, blokkolva ezzel számos referendum aláírásgyűjtését. Nincs okunk azonban azt feltételezni, hogy mindezt ne a legjobb szakmai meggyőződése szerint tette volna. A közvetlen demokrácia alkotmányos szerepéről van helye közjogi vitáknak, az semmiképpen nem diszkreditálja a jelöltet, hogy ebben karakteres álláspontot foglalt el. A Paczolay Péter egykori AB elnök mellett végzett tanácsadói munkája pedig kellő bizonyítékát adja annak, hogy Marosi bírónő nem lesz a kormánypártok bábja.
Schanda Balázst számos igaztalan bírálat érte a kormánypártok botrányos egyháztörvénye miatt. A helyzet az, hogy a bírójelölt az eredeti, KDNP-s törvényjavaslat kidolgozásában vett részt, ami a tényleges vallási közösségektől nem vonta volna meg a teljes jogú egyházi státuszt. Éppen ezzel a javaslattal szemben fogadta el Lázár János kezdeményezésére a kormánypárti kétharmad az Iványi Gáborékat szívatóágra küldő, Magyarországon és nemzetközi színtéren többszörösen elkaszált új egyháztörvényt. Ha hinni lehet a pletykáknak, tavasszal éppen amiatt nem született meg végül a Fidesz és az LMP alkuja, mert a miniszterelnök neheztelt Schandára, amiért nem védte meg nemzetközi színtéren a Fidesz védhetetlen egyháztörvényét. Ha megválasztják, Schanda Balázstól biztosan olvashatunk majd az abortusz, az eutanázia vagy a heteró házasság kérdésében sarkos véleményeket. Ezek azonban a lelkiismereti meggyőződéséből és nem a kormánypártok kiszolgálásának vágyából fakadnak majd.
Semmi jót nem ígér viszont Horváth Attila megválasztása. A jogtörténész professzor a közmédiában a kormánypártok álláspontját készségesen alátámasztó, szinte ifj. Lomnici Zoltán-i magasságokba emelkedő „független” szakértőként jelent meg. Az egyik ilyen alkalommal fejtegette, hogy a Horthy-szobor festékkel való leöntését megítélő bírónak nem lett volna szabad foglalkoznia a cselekmény politikai véleménynyilvánítási karakterével. Ha kár keletkezett, akkor mindegy hogy vandál rongálásról vagy politikai vélemény kifejtéséről van szó: bűnös az illető. Még ezen is túlmenve fejtegette azt a bírójelölt, hogy mivel Horthyt nem ítélték el háborús bűnösként, ezért a bíróság figyelembe se veheti az ítélet meghozatala során a társadalmi megítélésében létező erőteljes vitákat. Ezzel szemben a 2006 őszének rendőri túlkapásait vizsgáló Civil Jogász Bizottság tagjaként Horváth a gyülekezési jog és a politikai szabadságjogok védelmezőjének szerepében tetszelgett. Nehéz más közvetkeztetésre jutni a két jogi álláspont közötti ellentmondásból, mint hogy a bírójelölt politikai megfontolások alapján alakítja ki a véleményét egy-egy fontos alkotmányjogi kérdésben. Éppen ez a magatartása predesztinálja arra, hogy az Alkotmánybíróságon a politikailag vakhű Balsai-szárny oszlopos tagjává váljon.
Szabó Marcell alkotmánybíróvá jelölését az LMP mint a zöld gondolat győzelmét próbálja beállítani, mondván a jövő nemzedékek jogait védő ombusman-helyetteseként tolta le az elmúlt négy évet. Ez az időszak azonban pontos képet adott a jelölt gerincességéről is. Paks, környezeti információk titkosítása, a megújuló energiatermelés növelésének ellehetetlenítése, a Városliget beépítése, Tüzépes Kati regnálása a zöldhatóság élén – még hosszan lehetne sorolni a kormányzat érdemeit a jövő nemzedékek jogainak sérelmét illetően. Mindehhez Szabó Marcell vagy szótlanul asszisztált, vagy a kizárólag a honlapján elérhető erőtlen közleményekkel védte le magát, hogy csinált is valamit. Korunk hőse ő voltaképpen, aki belesimul a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, véletlenül se sért semmilyen kormányzati vagy politikai érdeket, de szépségtapaszként felmutatható, mint független alkotmányos tisztség betöltője. Nehéz belátni, hogy miért viselkedne másként majd alkotmánybíróként.
A helyzet az LMP különalkujával tehát a következő.
Négy konzervatív világnézetű alkotmánybírót választhat az Országgyűlés, akik közül az eddigi pályájuk alapján kettőről lehet alappal feltételezni, hogy képesek a kormánypárti érdekektől független, autonóm cselekvésre. Az Alkotmánybíróság sokszínűsége nem nő ezekkel a bírójelöltekkel, a Fidesz-KDNP hatalmi érdekeit zokszó nélkül kiszolgáló bírók száma pedig még nőhet is a testületen belül.
Ráadásul a mostani választással ez a személyi összetétel 2023-ig betonozódik be az Alkotmánybíróságon belül, ami nemcsak a 2018-as, de még a 2022-es választások nyomán megalakuló kormányok mozgásterét is politikai szándékok szerint fogja meghatározni.
Az alkotmánybírók mandátumának lejárati dátuma.
Nem vonjuk kétségbe az LMP jóhiszeműségét abban, hogy az ország érdekeit akarják szolgálni az alkotmánybírák megválasztásával. De orbitálisan átvágja őket a két kormányzópárt. Nyilván nagyon jó érzés egy kis ellenzéki párt számára, hogy a nagyok asztalához odaengedik őket tárgyalni. A tárgyalóasztal másik oldalán azonban hétpróbás gazemberek ülnek. Legalább az megfontolásra késztethetné Széll Bernadettet és Hadházy Ákost, hogy vajon miért is megy bele a Fidesz az alkuba. Az Alkotmánybíróság elvegetál a jelenlegi tizenegy bíróval is, akik között a kormánypártoknak egyértelmű többsége van. Ezen a helyzeten a Fidesz a bevett rutinja szerint csak akkor változtat, ha az érdekei úgy kívánják, ha tovább tudja erősíteni a hatalmi pozícióját. Sajnálatos, hogy ehhez az LMP így asszisztál.
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 330 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
