Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Sikertelen a cigányok integrációja, mondta Lázár, majd zsebre dugta milliós óráját

Ez a cikk több mint 7 éves.

Lázár János, a magyar kormány második embere, kiállt egy lakossági fórumon, és közölte, azért nem kellenek menekültek, mert a cigányokat se tudtuk integrálni.

farkasf.jpg

Kép forrása: hirhatar.com

Migránsok százezrei (kétszázezer migráns Magyarországra osztása 5,4 millió befogadott menekültet jelentene uniós szinten, ezért nyilvánvaló hazugság Lázár Állítása; JA) jöhetnek Magyarországra, akikkel nem tudni, hogyan tudnánk együtt élni. – Hiszen 600 éve élünk együtt cigányokkal, akiknek nem tudtuk megoldani a problémáit – érvelt a politikus, aki később rátért a segélyek kérdésére is.

Van-e szebb gesztus, mintha az ország második embere széttárja karját, csuklóján talán megvillan közben milliós karórája, és 6 év kormányzás után közli, nem tudtuk megoldani. A kínzó kérdés az, hogy akkor mit sikerült?

Ugyanis a cigánysággal kapcsolatban két dolgot sikerült felmutatni a kormánynak az elmúlt 6 évben: Farkas Flóriánt és a szegregált iskolák törvényesítését. Persze akkor, ha nem számoljuk a növekvő szegénységet, a 16 évre levitt tankötelezettségi korhátárt, a munkaerőpiactól minden kutatás és vizsgálat szerint eltávolító közmunkát, a leépített közoktatást, a tönkretett szakképzést, és azt a szituációt, amelyben úgy van munkaerőhiány, hogy óriási a szakképzetlen munkanélküliség.

Faszán megoldották.

Tehát Lázár széttárja kezét, és közli, hogy az integráció sikertelen. És nyilván ebben igaza is van, hiszen amit el se kezdtek, nem történik, nincsen, az bizony sikertelen.

Az elmúlt 25 év politikájában ugyanis a cigányság felzárkóztatására, a szegénység csökkentésére, a szakképzésre, felnőttképzésre szánt pénzt rendre ellopták. Odaadták embereknek, akik zsebre rakták, cserébe pedig szállították a választásokon a cigányok egy részének szavazatait a pártoknak. Miközben a cigányság valós érdekeit képviselő párt nem nagyon járt a magyar parlamentben, de azt majd minden párt elmondja, vagy suttyomban odasúgja a rasszista választóknak, hogy „az integráció lehetetlen”. Ha nem így tennének, akkor a választók esetleg számon kérnék, hol vannak az eredmények.

Ennél pedig egyszerűbb azt hazudni, hogy nem mi vagyunk tehetségtelenek, hanem ők nem képesek rá. Ha el is indultak jó kezdeményezések, sosem lett konszenzus arról a politikai és gazdasági elitben, hogy a növekvő szegénység, az egyre többeket érintő nyomor ellen igenis hosszú távon fel kell venni a küzdelmet.

Inkább széttárták ők is a karjukat szépen.

Pedig lennének jó példák, méghozzá sok különböző politikai alapállásból. Ott van Bag, ahol budapesti gimnazisták segítenek a helyi gyerekeknek a továbbtanulásban, és érnek el sikereket. Ott van Cserdi, ahol Bogdán László csinált mintafalut a szinte csak cigányok lakta településből. Vagy ott van Sajókaza, ahol a buddhista alapú oktatási program is megmutatja, hogy a szegénységből való kiemelkedésért igenis lehet tenni.

Hiába sulykolják a rasszista szlogenek, hogy a cigányok bűnözők, nem tudnak tanulni vagy dolgozni – a nyomorba ragadt családok támogatással valóban előbbre jutnak még azokon a helyeken is, ahol már régen lemondott arról a közhatalom, hogy a feladatát végezze, azaz segítse az emberek boldogulását.

De ez, úgy tűnik, a miniszter urat, a magyar kormányzatot nem érdekli. A jó példák nem, csak az érdekli őket, hogy egy kis hatalomszerzésért cserébe még jobban szítsák az ellentétet a cigányok és a fehérek között. Ugyanis abban van a szavazat, a hatalom és a pénz.

És hogy közben rosszabb lesz ebben az országban élni, nem csak cigányoknak, hanem mindenkinek?

A miniszter úr csak megvonja a vállát, és slendriánul zsebre dugja a kezét.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.