2012-ben azzal a címmel jelent meg egy cikkem a Népszabadságban, hogy „Lakhatási mozgalom kell”. Ezt a mondatot azóta sokszor hallja az, aki A Város Mindenkié csoport tagjaival beszélget. De mi történt azóta? Építettünk mozgalmat? És egyáltalán, hogyan lehet mozgalmat építeni? Alább A Város Mindenkié tapasztalatait mutatom be, hogy más szervezetek, mozgalmak és csoportok is velünk együtt tanulhassanak, és a hogyan továbbról is megfogalmazok javaslatokat.

(Fotó: Népszava / Bielik István)

A Város Mindenkié 2009 óta dolgozik azon, hogy a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek szavát meghallja a mindenkori hatalom. Noha a kezdetek óta több száz tagunk volt már és több ezer emberrel kerültünk közvetlen kapcsolatba ügyeik megoldása érdekében, a csoport aktív magja ma kb. 50 főből áll. A tagok kétharmada hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt vagy lakásszegénységben élő ember, egyharmadunk pedig ún. szövetséges, azaz többé-kevésbé biztos lakhatással rendelkező jellemezően magas kulturális és társadalmi tőkével rendelkező aktivista.

Bár voltak kisebb és nagyobb sikereink, amit biztosan elértünk az elmúlt hét évben az az, hogy a lakhatás ügye a feledés homályából egy mindenki számára nyilvánvaló problémává vált, amire a politika és a társadalom is kénytelen válaszokat adni. Az államhatalom egyelőre diszfunkcionális válaszokat ad (vagyis nem tesz semmit azért, hogy a lakhatási válság enyhüljön, sőt esetenként mélyíti is azt), viszont úgy tűnik, hogy a társadalom egyre több tagja válik érzékenyebbé és tudatosabbá ebben a kérdésben. A feladatunk most az, hogy elérjük, hogy ez a megnövekedett érzékenységet és tudatosságot a hatalomban lévők is a magukévá tegyék és megfelelő lakás- és szociálpolitikával csökkentsék a hajléktalanságban és a lakásszegénységben élők számát, valamint megelőzzék a lakásvesztést és a hajléktalanná válást.

A Város Mindenkié kezdettől fogva tudatosan építkező szervezet, és fejlődése különböző szakaszaiban eltérő növekedési modelleket követett.

Kezdetben az észak-amerikai közösségszervezők által bevezetett ún. koncentrikus körös modellt követtük, amelynek a közepén a „kemény mag” van, amit érintett és szövetséges emberek egyre lazábban kapcsolódó tömege vesz körül koncentrikus körökben. Itt a cél, hogy miközben a mag növekszik, növekedjen az önkéntesek, szimpatizánsok és támogatók száma is, így generálva tömegbázist és jelentős társadalmi hatást. Ennek a modellnek a határait egy pár évvel ezelőtt látszólag elértük: a magba tartozó emberek száma már úgy tűnik, hogy nem tud jelentősen növekedni, miközben egyre többen (akár több tízezren is) vannak, akik lazán kapcsolódnak hozzánk, de nem feltétlen vesznek részt a munkánkban. A kihívás, ami előttünk áll, hogy a magon túli embereket a Facebook-lájkokon túl is aktivizáljuk.

A növekedés második modellje az ún. sejtesedés, amivel a célunk az, hogy az AVM több hasonló felépítésű, de különböző méretű koncentrikus körök sorozatából álljon, amelyek adott téma vagy földrajzi terület szerint szerveződnek. Az ilyen sejtek megalapítására tett kísérletünk sikere, hogy ma már Pécsett is működik A Város Mindenkié, elindult az Együtt a lakhatásunkért csoport és ma már a Hős utcában is szervezkedünk.

A feladatunk, hogy még több ilyen sejtet hozzunk létre vidéki városokban és különböző témák körül (pl. lakcím problémák, albérlők nehézségei) és ezzel a lakhatási szegénységben érintett emberek tömegeit mozgósítsuk a közös ügyünkben.

A növekedés harmadik modelljének elindításakor íródott a már fent említett cikk is, amikor arra tettünk kísérletet, hogy azokat a már létező lakhatási szervezeteket és érintetti csoportokat fűzzük közös szövetségbe, akiket a lakhatási válság közvetlenül érint (pl. romák, fogyatékkal élők, bevándorlók). A cél az lett volna, hogy a különböző megközelítésű, módszerű és habitusú szervezetek koordinált módon lépjenek fel a lakhatáshoz való jogért vagy legalább a felelős állami lakáspolitikáért úgy, hogy nem ellenzik, hanem elismerik a különbségeiket és mindenki megtalálja a neki illő szerepet a szövetségben. Noha ennek a próbálkozásnak lett pozitív hatása a szervezetek közötti együttműködésekre, utólag úgy tűnik, akkor még nem állt készen sem az AVM, sem a magyar civil szféra.

A negyedik modell, ami kifejezetten sikeresnek bizonyult, az AVM szellemiségét és módszertanát követő, de autonóm módon működő szervezetek hálózatának kialakítása. Ezt a megközelítést az élet szülte és nem feltétlen tudatos tervezés, noha miután felismertük ezt a folyamatot, tudatosan ápolni és szorgalmazni kezdtük. A Város Mindenkié munkája során ugyanis egyre nagyobb szükség volt olyan különböző szakterületen dolgozó és eltérő funkciójú szervezetre, amelyek osztoznak az AVM alapértékeiben és abban is segítenek, hogy az AVM-nek ne kelljen politikai kompromisszumot kötnie a saját missziója tekintetében.

Az első ilyen „szatellit” szervezet az Utcajogász volt, amit 2010-ben alapítottunk. Míg az AVM dolga az érdekvédelem és a politikai cselekvés, az Utcajogász csapata a jogvédelemért felelős, vagyis egyrészt azért, hogy segítsen a lakásszegénységben élő embereknek érvényesíteni alapvető jogaikat (jogsegély), másrészt, hogy jogszabályi változásokért küzdjön, ami rendszerszinten visz közelebb mindannyiunkat a lakhatáshoz való jog érvényesítéséhez. Az AVM és az Utcajogász kiegészítik egymást: például egy kilakoltatással veszélyeztetett család esetében az Utcajogász dolga, hogy minden jogi eszközzel megpróbálja megelőzni a lakásvesztést. Amikor ezek az eszközök kimerültek, az AVM dolga, hogy a döntéshozókkal tárgyalást kezdeményezzen vagy adott esetben közvetlen akcióval próbálja megelőzni a végrehajtást.

A második szatellit szervezet az Utcáról Lakásba Egyesület, ami lényegében az AVM-ből kinőtt szociális szolgáltató szervezet. Az egyesület gondolata akkor született meg, amikor az AVM 2012-ben Kőbányán sikeresen elérte, hogy az önkormányzat szociális bérlakásokat ajánljon fel azoknak az embereknek, akiknek a kunyhóját el akarta bontani. Ekkor az AVM nagy dilemma előtt állt: működjünk együtt az önkormányzattal, újítsuk fel a rossz állapotú lakásokat és így otthont biztosítsunk néhány hajléktalan embernek, miközben ezzel azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük az érdekvédelmi erőnket az önkormányzat felé, vagy adjuk át mindezeket a feladatokat egy olyan szervezetnek, ahol profi szociális munkások dolgoznak és nemcsak a lakásba költözésben, de a lakás megtartásában is tudnak segíteni a beköltözőknek? Ez utóbbit választottuk, és megalapítottuk az Utcáról Lakásba Egyesületet, amely ma már nemcsak elsőként lakhatás programokat működtet, de elindított egy szociális lakásügynökséget is és ebben az évben szociális szövetkezetet is indít azért, hogy a hajléktalan emberek biztonságosabban juthassanak alkalmi munkához. Az AVM és az egyesület munkamegosztása egyértelmű: míg az AVM dolga a „hadakozás” a döntéshozókkal és annak elérése, hogy a rászorulóknak lakást biztosítsanak, az egyesület feladata a megszerzett lakásokba költözők hosszú távú támogatása, az önkormányzattal és a szociális ellátórendszerrel együttműködésben.

A harmadik és egyben legfiatalabb szatellit szervezet a Közélet Iskolája, amelynek ötlete már évekkel ezelőtt megfogalmazódott, de végül 2014-ben vált valósággá. A Közélet Iskolája az ún. AVM Akadémiából nőtt ki és célja, hogy az AVM-ben elérhető aktivista és érdekvédelmi képzéseket tartalmában kiterjesztve minél több elnyomott és hátrányos helyzetben élő emberhez eljuttassa. De a Közélet Iskolája több, mint az AVM egy nyúlványa: ma már saját jogon működik egyfajta mozgalmi háttérintézményként, a képzések szervezése mellett részvételi akciókutatások szervezésével, stratégiai tervezéssel és kiadványok terjesztésével, amelyek célja a magyarországi állampolgári és demokratikus kultúra formálása. Miközben a Közélet Iskolája tehermentesíti az AVM-et és segít az új sejtek és aktivisták (tovább)képzésében, több más civil szervezet mellett (mint például a Civil Kollégium Alapítvány) egy olyan mozgalmi közeget teremt, amiben az AVM céljai sokkal nagyobb eséllyel valósulnak meg, hiszen az egész civil társadalom erősödik és nem csak pontszerű kezdeményezések küzdenek lehatárolt területeken.

Miden bizonnyal fog még A Város Mindenkié további csápokat is növeszteni, és olyan szervezeteket az útjára bocsátani, amik a lakhatás ügyét újabb szempontokból támogatják meg. De jelenleg ez a négy szervezet az, ami szoros együttműködésben, a stratégiai célokat egyeztetve, a módszerek sokszínűségét kihasználva küzd azért, hogy minél több embernek legyen Magyarországon emberhez méltó otthona.

Azzal természetesen tisztában vagyunk, hogy a civil szervezetek nem vehetik át az állam feladatait, vagyis a végső cél, hogy kikényszerítsük a felelős és szociálisan érzékeny állami és önkormányzati lakáspolitikát, ami mindenkinek ugyanazokat az esélyeket és lehetőségeket nyújtja, és nem függ attól, hogy kivel kerülünk kapcsolatba egy-egy személyes vagy közösségi probléma kapcsán.

Ezért is szervezzük meg most mind a négy, és még sok más szervezet részvételével a 6. Menetet a lakhatáshoz való jogért, aminek a célja, hogy minden eddiginél jobban láthatóvá tegye a lakhatási válság által érintett csoport nagyságát és azt, hogy a magyar társadalom készen áll arra, hogy elismerje minden ember igényét a megfelelő, biztonságos és megfizethető lakhatásra. Innentől kezdve az AVM-hez kapcsolódó és attól függetlenül működő szervezetek és állampolgárok közös feladata, hogy egy tömegmozgalom építésével kikényszerítsük, hogy a döntéshozók is ugyanezt gondolják és tegyenek is ezért.

Udvarhelyi Tessza
a szerző A Város Mindenkié aktivistája és a Közélet Iskolája munkatársa, kulturális antropológus

Az AVM növekedési modelljéről és a négy szervezet összehangolt működéséről az AVM és a Közélet Iskolája közösségi nyári egyetemén is beszélgettünk, aminek a felvétele itt meghallgatható.

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 265 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!