Két eset lehetséges: ha valaki nincs jelenleg érintve az oktatásban, az elmúlt napokban akár még azt is elhihette, hogy a létező világok legjobbika ma Magyarországon az iskola. A másik tábor – legyen szó tanárról, diákról vagy szülőről – leginkább homlokig szaladt szemöldökkel hallgatta, mit magyaráz a köznek a kormány.

Fotó: Illyés Tibor/MTI

Balog Zoltán nagy lendülettel nyitotta meg az idei tanévet, kulcsszavai Érden, a rakottszoknyás-fehéringes kisdiákok előtt a „versenyképes”, az „értékalapú” és a „minőségi” voltak, miközben az emberi erőforrások minisztere nem fukarkodott az (ön)dicsérettel. Meglátása szerint szeptemberben olyan tanév kezdődik, amelyben mindenki jól jár, a pedagógusok bére emelkedik, a diákok terhei csökkennek, a családok pedig fellélegezhetnek, mert az iskola jóval kevesebb megterhelést jelent majd számukra.

Figyelemre méltó, hogy az ünnepségen Palkovics László oktatási államtitkár mindezért külön köszönetét fejezte ki a velük szorosan együttműködő Pedagógusok Szakszervezetének (melynek elnöke, Gallóné is ott feszített a díszes tanévnyitón) és a sztrájkbizottságnak is, hogy építő jellegű meglátásaikkal segítették ezt a nagy munkát, az oktatás átszervezését. És figyelmeztetett mindenkit arra (értsük, ahogy akarjuk), hogy ne rombolják az egymás iránti bizalmat, „az ellenségeskedésnek és az indulatoknak” ugyanis a gyermekek lesznek az elszenvedői.

A Nemzeti Tanévnyitó tehát örömünnep volt, amely már egy új kezdetet is jelent, egy lépés a minőségi oktatás felé.

Akkor talán érdemes, tényleg csak kulcsszavakban megfogalmazni, hogyan is kezdődik ez a tanév:

• A szakképzési rendszer átszervezésének köszönhetően több százezer diák kezdi meg úgy az új tanévet, hogy fogalma sincs arról, milyen követelményeknek kell megfelelnie.
• Ennek az átszervezésnek köszönhetően pedagógusok sem tudják, hogy mi az az új, összevont tudományos tantárgy, amit tanítaniuk kéne.
• Sem azt, hogy mindezt milyen tankönyvből teszik.
• Vagy hogy egyáltalán hány órájuk lesz, megtarthatják-e állásukat, miután csökken a közismereti tantárgyak óraszáma a szakgimnáziumokban.
• A szakképzési rendszer szétverésével diákok ezrei kényszerülnek már 14 évesen arra, hogy eldöntsék, milyen szakmát szeretnének megtanulni.
• Az idén érettségiző szakgimnazistáknak új követelmények alapján kell érettségizniük, amire egy évük lesz csupán felkészülni.
• Továbbra sincs szabad tankönyvválasztás, az államilag rendelt kísérleti tankönyvek hemzsegnek a hibáktól.
• Alig két nappal az iskolakezdés előtt az Oktatási Hivatal levélben tudatta az iskolaigazgatókkal, hogy milyen új szabály szerint érvényesíthetik a pedagógusok órakedvezményeit, óriási zűrzavart okozva ezzel az órarendekben.
• A nyár végén még mindig több iskolában egyáltalán nem volt letisztázva, ki lesz az intézmény új igazgatója – miután a pályázókat meglehetősen vitatható módokon kiszórták a rendszerből.
• Továbbra is folyik az EU kötelezettségszegési eljárása Magyarország ellen, a roma szegregáció miatt.
• A nevelést-oktatást segítő dolgozók tervezett „béremelése” valójában nem is béremelés, fizetésük így sem érné el a minimálbért, de nincs is rá keret a költségvetésben.
• Ja és a legújabb hírek szerint már iskolatej sem lesz az iskolákban, mert nincs rá pénz…

Nos, nagyjából így kezdődik ez a tanév… Van, aki szerint minden rendben van? A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a kormány nem állt le a centralizációval az oktatásban, sőt, az önkormányzatoktól immár minden iskolát átvesznek, holott ez a váltás a korábbi években sem hozott sok örömet az átvett intézményeknek.

És akkor az olyan apróságokról már nem is érdemes beszélni, mint az egy gigaszervezetből 58 kicsire szabdalt Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, aminek helyenként már indulása előtt korrigálni kellett a költségvetését, mert nincs elég forrása (nagy elődjéhez hasonlóan) az intézmények fenntartására. Pedig még el sem indult…

Mindeközben még az olyan, a kormány által erőltetett ötletek is bebuknak, mint például a kötelező iskolai hittanoktatás: kiderült, az ország egyes részein akár negyedével, ötödével is csökkent a kötelező hittanoktatás bevezetése óta a plébániákon tartott hitoktatáson résztvevők száma. Vagyis úgy tűnik, az egyházak a nagy vesztesei ennek a szép kezdeményezésnek…

Persze, lehet mindezt úgy értékelni, mint egy folyamatot, ahol a szakemberek rámutattak a hibákra, a kormány pedig lassan, de biztosan elkezdi rendbe tenni őket. Csakhogy az eddigiek alapján az olyan, sokszor életbe vágó kérdéseket, mint például a szakképzési rendszer átalakítása, átgondolatlanul, a vészjelzéseket figyelmen kívül hagyva, rohamtempóban verték át, s így, mire a rendszer hibái kiderülnek, addigra több évfolyamnyi gyerek élete kerülhet kényszerpályára.

Az olyan álságos megjegyzésekkel, mint  hogy a családok terheit a kormány érezhetően csökkentette például az ingyenes (cserébe rossz minőségű) tankönyvek kiszórásával, csak annyi a probléma, hogy még így is óriási teher a tanévkezdés: egy kutatás szerint családonként 60-80 ezer forintot is kivesz a pénztárcákból.

S mindezek mellett az a pökhendi, álszent mód, ahogy a tanévnyitón Balog Zoltán és Palkovics László a versenyképes és minőségi oktatásról beszélt, önmagában is elég volt ahhoz, hogy a tanévkezdést jelenleg épp rémálomnak megélő pedagógusok vérnyomását az egekig pumpálják. (Ugyan szintén jelen volt a korábban viharsebességgel leváltott egykori államtitkár, Czunyiné is, aki most épp digitális tartalomfejlesztésért felelős kormánybiztosként szerepel a névsorban, de ő szerencsére kevés vizet zavart.)

Miközben hangzatos, de semmitmondó üzenetekkel, hátuk mögött a szakszervezettel megnyitották ezt a tanévet, valójában az utóbbi időben nem tettek mást, csak az átszervezésekkel, a későn hozott jogszabályokkal és a különféle kaotikus rendeletekkel hol elfedték a rendszer hibáit, hol újabb hibákra cserélték őket. És rengeteg kérdésben még csak válaszra sem méltatták a tiltakozó szakmai szervezeteket (köztük az oktatási ügyekben érintett, kurrens szakértőkét is, akik a Civil Közoktatási Platform ernyője alatt tömörülnek), és még véletlenül  sem reflektáltak az immár tízezreket megmozgató Tanítanék Mozgalom tevékenységére – hacsak azt a burkolt szemöldökráncolást nem tekintjük annak, amivel Palkovics mindenkit megkért, hogy ne rombolják az egymás iránti bizalmat.

Igen, elkezdődött ma a tanév. Egy újabb. A nagy kérdés csak az: idén fog-e recsegve-ropogva az oktatási kormányzat fejére omlani, vagy sikerül még egy ideig látszatintézkedésekkel fenntartani a hamis illúziót, miszerint minőségi oktatást kapnak a ma iskolába indult diákok.

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 265 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!