Ha 10 év múlva megkérdezi valaki, hogy mire emlékszünk a riói olimpiából, sokaknak jó eséllyel a zöld vizű műugrómedence fog beugrani. Peking, Szocsi és Rió után továbbra sincs megnyugtató válasz a kérdésre, lehet-e egyáltalán zöld az olimpia?
Haltetemek a Guanabara-öböl vizében, Rio de Janeiroban 2015 februárjában; Fotó: Ricardo Moraes / Reuters
Bármennyire is meglepő, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) alig 20 éve foglalkozik kiemelten azzal, hogy a játékok környezettudatosak legyenek.
Egész jól kezdődött
Igaz, a barcelonai egyezmény már 1992-ben kimondta, hogy „az Olimpiai Mozgalom mindent megtesz annak érdekében, hogy a Föld békés, biztonságos és lakható legyen a mostani és a következő generációk számára”. Két évvel később pedig a norvégiai Lillehammer lett az első olyan házigazda, amely azzal büszkélkedhetett, hogy zöld olimpiát rendezett, de a NOB Környezetvédelem és Sport Bizottsága csak 1996-ban alakult meg, elnöke pedig nem más, mint Schmitt Pál lett.
Az úttörő Lillehammerben a kétmilliárd dolláros büdzséből 220 milliót költöttek környezetvédelemre. Ekkor még nem voltak ugyan lefektetve a „zöld olimpia” alapkritériumai, mindenesetre az tény, hogy Norvégia valamit nagyon jól csinált, ugyanis az egyik legjobban sikerült téli olimpiaként szokás emlegetni, ráadásul idén télen ők rendezhetik a téli ifjúsági olimpiát is.
A NOB tehát épp 20 éve módosította az Olimpiai Chartát, amelyben a sport és a kultúra mellett az Olimpiai Mozgalom harmadik alappillére a környezetvédelem lett.
Így az elmúlt két évtizedben valóban nem volt olyan olimpia, amelyet ne a „valaha volt legzöldebbként” kezdtek volna el reklámozni. De azért akadt néhány igazi mélyrepülés is.
Az Olimpiai Mozgalom elvileg nagyon komolyan veszi az ökológiai lábnyom, a biodiverzitás és újrahasznosítás fogalmait. Csakhogy papíron minden sokkal egyszerűbb, mint a valóságban.
2000-ben Sydney tényleg komolyan vette környezetvédelmi vállalásait. Az olimpiai létesítményeket például megtisztított hulladék-lerakókra és ipari telepekre építették, és valamilyen formában a mai napig használják is őket.
Nem mindig sikerül
Négy évvel később Athénban ez a kezdeményezés már káoszba fulladt. Olyannyira, hogy a WWF környezetvédő szervezet 4 pontos skáláján 0,77 pontos minősítéssel zárt a 2004-es olimpia : leginkább azért marasztalták el, mert sem a környezeti tervezésre, sem a hulladékkezelésre, sem a vízminőségvédelemre, és pláne a természeti és kulturális értékek védelmére nem figyeltek eléggé. Igaz, a tömegközlekedés és az infrastruktúra szempontjából a görögök jól teljesítettek, ám az olimpia alappilléreként immár fontos tényező, a környezetvédelem szinte egyáltalán nem jelent meg a szervezők feladatai között. És az eredmények is ismertek: jelenleg az olimpiai létesítmények többsége épp üresen áll és mállik szét, újrahasznosításról szó sincs.
Két évvel később a torinói téli olimpia sem szerepelt túl jól, főleg azért, mert a sportlétesítmények közül több természetvédelmi területen létesült, súlyosan károsítva a helyi élővilágot. De voltak más, komoly problémák is: Torinóban rengeteg műhó felhasználására volt szükség, ami ötször olyan nehéz, mint a „rendes” hó, ezzel pedig tönkreteszi a talajt, továbbá több millió köbméternyi olvadékvizet is termelt.
Vagyis ha valamit érdemes tanulni a 2006-os olimpiából, az az, hogy tényleg fontos, hogy olyan helyen rendezzék, amely alapból rendelkezik néhány sportspecifikus követelménnyel (ami téli olimpiák esetében praktikusan havat jelent például). De a WWF-nek gondja volt az energiatakarékossággal is, ami rendre az esztétikum érdekében szorult háttérbe: „Az 57 méter magas olimpiai láng energiafogyasztása elegendő lenne egy 3500 fős falu egész éves fűtéséhez” – olvasható a szervezet jelentésében.
A nagy zöld versengés
2008-ra viszont Peking valóban nagyon felkészült, környezetvédelemből is: csak környezetvédelmi fejlesztésekre 17 milliárd dollárt költöttek az olimpia előtt. Komoly vállalásokat tettek, és többségüket az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) jelentése szerint tartották is, illetve néhány szempontból még túl is teljesítettek. Első és legfontosabb lépésként a levegő megtisztítását tűzték ki célul – ami egy olyan nagyvárosban, ahol napi szinten okoz komoly problémát a szmog, valóban szinte lehetetlennek tűnik. Ennek érdekében egy időre még az ipari termelést is korlátozták, jelentősen fejlesztették a kötött pályás tömegközlekedést is, de olyan intézkedések is sokat javítottak a helyzeten, mint az, hogy a gépjárművekbe ebben az időszakban kevésbé szennyező, szigorú európai szabványoknak megfelelő üzemanyagot tölthettek a lakosok, és szigorúan szabályozták a közlekedést is. Csak a viszonyítás végett: az intézkedéseknek köszönhetően Pekingben 278-ra nőtt 180-ról a tiszta égboltú napok száma.
De Pekingben kiemelten figyeltek a hulladék újrahasznosítására és a megújuló energiák használatára is, emellett 720 új parkot létesítettek a nagyvárosban a játékok előtt, ahová több mint 3 millió új fát és cserjét telepítettek.
Nem csoda hát, hogy Peking már valóban közelített a zöld olimpia eszménye felé. Olyannyira, hogy az olimpiai falu átvehette a Zöld Épületek Tanácsának (Green Buildings Council) kitüntetését is, amellyel a környezetvédelmi szempontból iránymutató építkezéseket díjazzák.
Peking tehát sok szempontból valóban kiemelkedően teljesített. Az más kérdés, hogy miután vége lett a játékoknak, sok minden visszadöccent a régi kerékvágásba. Egy kutatás például kimutatta, hogy azok a nők, akik a pekingi olimpia megtisztított levegőjű nyolc hetében estek teherbe, az átlaghoz képest sokkal nagyobb születési súllyal hozták világra gyermeküket. Csakhogy az olimpia után a levegő minősége ismét katasztrofálissá vált, méghozzá nagyon hamar…
Magasra tették tehát a lécet, de 2012-ben London igyekezett megugrani. Már a kampányidőszakban azt ígérték, hogy minden idők legzöldebb olimpiáját láthatjuk majd. Az erőfeszítések pedig lenyűgözőek voltak. A fenntarthatóság és az újrahasznosítás égisze alatt fogant olimpia valóban egészen újszerű megoldásokat hozott.
London szakított a korábbi olimpiák grandiózus monstrumainak elvével, és inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy a város egyik legszegényebb és leglepusztultabb negyedébe új életet hozzon. Így kerültek az olimpiai létesítmények Kelet-Londonba, ahol egy egész városnegyedet sikerült így rehabilitálni, felfejleszteni. A megépült létesítmények a legkorszerűbb, környezettudatos technológiák felhasználásával készültek, és az olimpiai park elemei a mai napig használatban vannak, vagy direkt könnyen elbonthatóan építették meg őket.
Az újrahasznosítás és a fenntarthatóság jegyében az építkezésekhez felhasznált építőanyagok 63 százalékát vasúton vagy teherhajóval szállították a helyszínre, az olimpiai park területén elbontott régi épületek anyagának pedig 98 százalékát újra felhasználták, és több mint egymillió köbméter talajt tisztítottak meg a szennyező anyagoktól a terület revitalizációja során.
Emellett, hogy a tömegközlekedést is megreformálták, radikálisan szigorították a gépjármű-közlekedést, és ekkor vezették be a városban a bérelhető kerékpárrendszert is.
Ráadásul a korrupcióval sokszor (joggal) gyanúsított olimpiák történetében először London kifejezetten nagy hangsúlyt helyezett az átláthatóságra: a beruházások kivétel nélkül tökéletesen dokumentáltak és a nyilvánosság számára is ellenőrizhetőek voltak, és nem csak a szervezőbizottság szintjén, de az alvállalkozókra és beszállítókra is kötelező érvényű volt, így mind a 75 ezer, az olimpia szervezésében, létrehozásában részt vevő vállalkozónak be kellett tartania a fenntarthatóságot biztosító előírásokat.
De London még így sem úszta meg botrány nélkül.
Még a játékok kezdete előtt kiosztották a Greenwash Gold díjat, amellyel környezetvédők arra hívták fel a figyelmet, hogy a NOB előszeretettel tesz meg kiemelt szponzoroknak olyan nagy cégeket, amelyek csak szóban küzdenek a környezetszennyezés ellen, ám gyakorlatban maguk is nagy környezetkárosítók.
Interneten lehetett szavazni a három legkárosabb szponzorra, a Rio Tinto nevű bányászati vállalkozásra, az olajiparban tevékenykedő BP-re, és a vegyiparral foglalkozó Dow Chemical-ra. „E vállalkozások a szegénység ellenségeként és a környezet barátaiként pózolnak, hogy megtartsák és bővítsék piacaikat” – írták a szavazás szervezői. Végül a Rio Tinto nyerte a szégyendíjat, de a kampány során olyan cégek is megkapták a magukét, mint az Adidas, a Coca Cola vagy éppen a Samsung.
Ám még a botrány ellenére is kétségtelen, hogy mindeddig Londonban figyeltek a legjobban arra, hogy a környezetvédelmi szempontokat is érvényesítsék az olimpián.
Az igazi mélypont
És amikor már valóban elkezdtünk volna hinni a zöld olimpia eszményében, jött Szocsi. Oroszország természetesen maga is kampányolt a környezetvédelemmel az olimpia előtt, csakhogy utólag kiderült, hogy valójában borzalmas pusztítást végeztek az olimpia előkészületei idején.
Szocsi kétségkívül a legek olimpiája volt. Az eddigi legdrágább, a téli olimpiák közül a legmelegebb, sportesemények közül a legkorruptabb – és a sor hosszan folytatható. Külön elkeserítő, hogy hiába alappillére ma a környezetvédelem az Olimpiai Mozgalomnak, az oroszokat ez az eszme jóformán egyáltalán nem érdekelte a játékok szervezésekor. A WWF konkrétan az olimpiával vállalt kötelezettségek megszegésével is megvádolta az oroszokat, miután felmérték, milyen mértékű károkozás történt a játékok előtt.
Már a kezdet is nagyon rossz volt: a játékok helyszíneinek egy részét a Szocsi Nemzeti Park területére tervezték, és bár a kormányzat azt ígérte, hogy az így elvesző területek helyett másokat helyez majd védelem alá, és azokat még az UNESCO világörökségi listájára is felveteti, ez a mai napig nem történt meg – sőt, a nemzeti park bővítése helyett inkább a síközpontot kezdték tovább bővíteni.
3500 hektárnyi területet építettek be különböző sportlétesítményekkel, de a pusztítás még ennél is nagyobb mértékű volt: betemették a terület összes lápját, ami mintegy 65 madárfaj különleges élőhelye volt, de súlyosan károsították más őshonos állatfajok (például a barna medve) életterét is; csak fából félmilliót vágtak ki, és tönkretették a fekete-tengeri lazac egyik legfontosabb ívóhelyét, a Mzimtát. Azóta egyetlen halat sem láttak a néha habzó folyóban.
A látszat kedvéért az oroszok építettek néhány megújuló erőforrást használó épület, de az olimpia előtt nem sokkal azért inkább felhúztak gyorsan egy földgáz alapú erőművet is, nehogy véletlenül áramszünet szakítsa félbe a játékokat.
Emellett Szocsiban senki sem figyelt túlzottan a hulladék kezelésére, nem egyszer panaszkodtak a helyi lakosok arra, hogy az építkezésből felgyűlő szeméthegyek az utcák végében vannak felhalmozva. Ráadásul a nagy építkezések következtében rengeteg ház sérült meg, azokat pedig, akiket kiköltöztettek, hogy otthonuk helyére valamilyen olimpiai létesítményt húzzanak fel, gyakran cserelakás nélkül az utcára tették.
Mindez persze nem utólag derült ki, a környezetvédő aktivisták folyamatosan tiltakoztak is, a kockázat ellenére is. De hát ha egyszer Oroszországról beszélünk…
Az Észak-Kaukázusi Környezetvédelmi Őrség (EWNC) nevű civil szervezet tagjai közül legalább hatan kerültek börtönbe (egyesek több mint 2 hétre), miután tiltakoztak a környezetkárosító olimpia ellen. Egy aktivistát, Jevgenyij Vityiskót például letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, amikor kiderült, hogy a téli olimpia okozta környezeti károkról készült jelentést közzétenni. Szuran Gazarjan pedig, aki szintén a szervezet tagja volt, Észtországban kért és kapott menedékjogot, miután a hatóságok több ízben előállították.
Szocsi tehát bizonyosan elbukott környezetvédelmi szempontból – ráadásul Athénhoz hasonlóan itt is kihasználatlanul állnak az egykor nagy áldozatok árán felhúzott sportlétesítmények. A helyiek legnagyobb elkeseredésére. A környezeti károk kompenzációjáról pedig immár szó sem esik.
Szocsi után szabadon
Ezek után nem csoda, hogy a riói olimpiát is kétkedve figyelték a környezetvédők. Az biztos, hogy Brazília az utóbbi években hatalmas ígéreteket tett a fenntartható fejlődésért és a klímaváltozás megfékezésére. Tavaly Párizsban azt vállalták, hogy 2025-re 37 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, 2005-höz képest. Emellett pedig az olimpián is sokat tesznek azért, hogy ellentételezzék a játékok idején keletkező károkat.
Kell is az ellentételezés: a környezetvédők szerint az olimpia az egyik leginkább környezetszennyező sportesemény. A becslések szerint az idei játékok karbonlábnyomata 3,6 millió tonna lesz, ami minden eddigi olimpiáét meghalad majd. Eddig londoni volt a rekord, 3,4 millióval, a pekingi lábnyom „mindössze” 1,8 millió tonna volt, míg 2014-ben, a brazil foci vb karbonlábnyoma 2,7 millió tonnát tett ki.
(A viszonyítás végett: amit most, két hét alatt Rió kitermel, azt egész Magyarország három hét alatt sem éri el…).
Szóval Brazíliának van mit kompenzálnia, és úgy tűnik, ambiciózus terveik vannak a környezetvédelem területén, ám még így is sok botrány övezte a játékok lebonyolítását. Az országot jelenleg sújtó politikai káosz mellett ugyanis mindeddig nem kifejezetten a fenntartható fejlődés kiemelt problémaként való kezelése jellemezte Brazíliát, és a jelenlegi helyzetben valóban kétséges, hogy mennyire lesznek képesek tartani magukat vállalásaikhoz.
Példaként érdemes megemlékezni arról, hogy naponta annyi szennyvíz ömlik a vízi sportok egy részének helyszínt biztosító Guanabara-öbölbe, amennyivel 480 medencét lehetne színültig tölteni. De az is elképesztette az állatvédőket, hogy az olimpiai fáklyás ceremóniára az állatkertből kihozott és láncra vert jaguárt végül agyonlőtték, miután véletlenül elszabadult, és még nem sokkal az olimpia kezdete előtt is iszonyatos szeméthegyek tornyosultak a város egyes pontjain, az építkezéseknek köszönhetően.
A szervezők szerint egyébként a legnagyobb környezetterhelést nem az olimpia előtti beruházások jelentették, hanem a résztvevők és a nézők utazása és elszállásolása (vagyis a repülőgépek kerozinfogyasztása és a légkondicionálók megnövekedett áramigénye). Ám még ezen túlfogyasztásokat is igyekeznek majd kompenzálni – hogy mennyire sikerül majd, az csak utólag derül ki. Vállalták például, hogy fákat telepítenek vissza olyan területekre, ahol korábban erdőt irtottak, és azt is, hogy a CO2-kibocsátást csökkentő projekteket finanszíroznak, illetve a szennyvízelvezetés és az ivóvíztisztítás is felkerült a célkitűzések listájára.
Az biztos, hogy a riói olimpia szervezői tudatosan próbálnak figyelni a környezetvédelemre, a világ minden tájáról érkeztek önkéntesek a játékok lebonyolítására, és hogy jelképezzék is ezt a tudatos vállalást, a megnyitó ünnepségen minden nemzet ültetett egy magot, hogy az esőerdőket újratelepítsék, emellett még az olimpiai logóban is hangsúlyt kapott a zöld szín, ami a környezetvédelmet szimbolizálja.
Ezek természetesen csupán gesztusok, és a nagyon eltökéltnek tűnő brazil vállalások valódi értékét csak a jövő mutatja majd meg, jobb híján bízzunk benne, hogy tartják is magukat a fenntartható fejlődés ígéretéhez.
És hogy miért fontos mindez?
Cinikusan azt is mondhatnánk, hogy azért, mert környezetvédelem nélkül az olimpia jövője sem biztosított. A Kaliforniai Egyetem kutatói ugyanis megállapították, hogy 2085 után az északi félteke legtöbb városa (például a közeljövő olimpiáira pályázó Isztambul, Madrid, Róma, Párizs és Budapest is) alkalmatlan lesz arra, hogy nyári olimpiai játékokat rendezzen, a globális felmelegedés miatt. A kutatók szerint hetven év múlva a Nyugat-Európán kívüli 543 vizsgált városból csupán nyolc – köztük Szentpétervár, Riga, Ulánbátor, Vancouver, San Francisco, Calgary – lesz elég hűvös ahhoz, hogy nyári olimpia házigazdája legyen, Latin-Amerikában és Afrikában viszont nem lesz egyetlen alkalmas nagyváros sem, Nyugat-Európában pedig 25 város teljesítheti a követelményeket.
Bár ha a FIFA tervei szerint a katari futball világbajnokság kedvéért meg lehet változtatni a fociligák menetrendjét, miért ne lehetne a nem is olyan távoli jövőben ősszel vagy télen a nyári olimpia? Kérdés, hogy akadnak-e még városok, amelyek ilyen körülmények között is hajlandóak vállalni a szervezést – és mi marad majd hosszabb távon abból az ígéretből, „hogy a Föld békés, biztonságos és lakható legyen a mostani és a következő generációk számára”. Ami persze nem csak a NOB-on múlik.
Kenyér? Játék! című sorozatunkban az újkori olimpiák kiemelkedő teljesítményeire és árnyoldalaira egyaránt igyekszünk felhívni a figyelmet. Megmutatjuk, hogy a dísztribünökön túl hogyan befolyásolta egyes nemzetek mindennapjait a rövid időtartamú, de annál nagyobb horderejű játéksorozat. Hogyan változtatta meg egy-egy ország gazdaságát, hogyan rombolta a környezetet, milyen társadalmi és politikai vonzatai voltak/vannak az ötkarikás játékoknak.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 264 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
