Április 17-én a brazil kongresszus alsóháza megszavazta az indítványt, amely elmozdítaná pozíciójából az ország elnökét, Dilma Rousseffet, továbbküldve az indítványt a Szenátusba. A sokak által illegitim puccsnak tartott eljárás a jobboldali ellenzék csodafegyvere az országot sújtó összes problémára: a gazdasági válságra, a politikai elitet teljes egészében behálózó korrupcióra és a növekvő népi elégedetlenségre. Ám mint minden csodafegyver esetében, a sikerben most is joggal kételkedhetünk. Káoszba süllyed a világ ötödik legnagyobb országa épp az általa szervezett olimpia előtt?
Michel Temer és Dilma Rousseff
A szavazás tele volt olyan epizódokkal, amelyek a kezdeményezés képmutató jellegéről tanúskodtak: miközben az elnök elmozdításának ürügye az állítólagos korrupció, az indítvány elfogadásához szükséges utolsó voksot leadó képviselő, Bruno Araújo maga is a feje búbjáig korrupt. Ő is érintett az állami olajcég, a Petrobras megakorrupciós botrányában. Araújo a PSDB-hez, ahhoz a jobbközép párthoz tartozik, amely sorozatban négy országos választást veszített el Rousseff balközép PT-jével (Munkások Pártjával) szemben – legutoljára 18 hónappal ezelőtt, amikor 54 millió brazíliai polgár szavazott Dilma újraválasztására.
Képmutatók fesztiválja
Ez a két tény Araújóról aláhúzza, hogy a világ ötödik legnagyobb országában hónapok óta folyó politikai válság mennyire abszurd. Pártok és politikusok, akik az elmúlt másfél évtizedet azzal töltötték, hogy sikertelenül próbálták demokratikus választásokon megverni a PT-t, most diadalittasan menetelnek előre, hogy megfordítsák a 2014-es választási eredményeket, és elmozdítsák Dilmát pozíciójából, olyan vádakkal, amelyeket a New York Times is minimum kétségesnek nevezett. Még az Economist magazin is, amely hosszú ideje megveti a szocialista ideológiájú pártot és szegénység-ellenes programját, úgy érvelt, valódi bizonyítékok hiányában az elmozdítás jogtalan.
Az április 17-én a korrupcióellenes harc nevében megvalósult eljárást a demokratikus világ egyik legnyilvánvalóbban korrupt politikusa, Eduardo Cunha házelnök vezette. Akiről kiderült, hogy dollármilliókat rejtett el svájci bankszámlákon, és eskü alatt tagadta le azok létezését egy kongresszusi vizsgálóbizottság előtt. Cunhát közben a brazil legfelsőbb bíróság felfüggesztette képviselői és házelnöki pozíciójából korrupciós vádak miatt, így már nem érheti meg, hogy Dilma elmozdítása után alelnökké lépjen elő. De a politikai elit többi része még megmenekülhet. A kongresszus 594 tagjából egyébként a sajtó szerint 318-an állnak nyomozás alatt, vagy már eljárás is indult ellenük, miközben célpontjukról, Rousseff elnökről nem bizonyítható semmilyen korrupciós cselekedet.
A korrupciógyanús törvényhozók egymás után vonultak a pulpitushoz, és szavaztak igennel az elmozdításra, kijelentve, hogy elborzasztja őket a korrupció. Voksuk indoklásaként szédítő furcsaságú magyarázatokat hoztak fel, a „keresztény alapvetésektől” és a „ne legyünk olyan vörösek, mint Venezuela vagy Észak-Korea” mondatoktól, az „evangéliumi nemzet” és jeruzsálemi béke” felkiáltásokig.
Nagy valószínűséggel jövő szerdán a szenátus is belemegy a vádak megtárgyalásába, ami Dilma 180 napos felfüggesztését, és a PMDB-tag, „vállalkozóbarát” alelnök, Michel Temer ideiglenes elnöki megbízatását eredményezi. Az alelnök maga is érintett egy illegális etanol-kereskedési ügyletben. Ha a vizsgálatok lefolytatása után a Szenátus kétharmada Dilma ellen szavaz, az elnök végérvényesen elveszíti pozícióját. Sokan azt feltételezik, hogy az elnökasszony megbuktatása olyasféle katarzis lenne, amely elhiteti a brazilokkal: a korrupciót végleg felszámolták, Temer pedig ezután megakadályozhatja, hogy a tényleg korrupt politikusok ellen folytassák a vizsgálatokat.
Álmaimban Amerika…
Az Egyesült Államok látványosan csendben maradt az amerikai kontinens második legnépesebb országában zajló felfordulás kapcsán. Könnyű belátni, miért. Az USA éveken át tagadta szerepét az 1964-es brazil katonai puccsban, amely megdöntötte az ország választott balközép kormányát, és egy húsz évig tartó, brutális, jobboldali, Amerika-barát katonai diktatúrát hozott létre. De titkos dokumentumok és felvételek bizonyították, hogy Washington aktív részese volt a puccs megtervezésének, és az USA, Nagy-Britanniával karöltve, erősen támogatta a diktatúrát, még brazil vallatótiszteknek is képzést nyújtott kínzási technikákból.
Az Egyesült Államok által támogatott puccs és katonai diktatúra árnyéka ott sötétlik a jelenlegi vita fölött is. Rousseff elnök és támogatói nyíltan puccskísérletként aposztrofálják a mostani eljárást. Az egyik elnökaspiráns képviselő, a jobboldali Jair Bolsonaro, a kongresszusi ülés során nyíltan méltatta is a katonai diktatúrát és Carlos Alberto Brilhante Ustra ezredest, a diktatúra első számú vallatótisztjét, aki egyébként a rezsim ellen gerillaként küzdő fiatal Dilma egykori megkínzásáért is felelős. Bolsonaro fia, Eduardo, aki szintén képviselő, ’64 katonáinak tiszteletére ajánlotta fel voksát az ülésen.
Az elnök elmozdítását célzó ülésen rengeteg utalás történt istenre és a családra, ami szintén az 1964-es puccsot idézheti, hiszen annak mottója a „A család menete istennel a szabadságért!” volt. Brazília oligarchák által birtokolt médiája anno támogatta a katonai puccsot mint a baloldali kormány elleni szükséges csapást, akárcsak a mostani sajtó, amely egységfrontot alkotott az elmozdítás támogatva.
Dilma viszonya az Egyesült Államokkal évek óta feszült. Ezt súlyosbította az elnökasszony hangos felháborodása amiatt, hogy az USA a brazil iparról és magáról az elnökről is kémkedett. Brazília közeli kereskedelmi kapcsolata Kínával szintén nem segített a helyzeten. Dilma elődje, Luiz Inácio Lula da Silva szintén elidegenítette az USA vezetőit azzal, hogy összefogott Törökországgal egy Iránnal kötendő, Washingtontól független egyezmény megkötése érdekében. Az Egyesült Államok többször is világossá tette, hogy nem tekinti a tőke számára biztonságos helynek Brazíliát.
A nagyhatalmú északi szomszéd évtizedeken át, és egészen a közelmúltig bizonyíthatóan sorsdöntő szerepet vállalt a latin-amerikai baloldali kormányzatok elleni felfordulás szításában és és államcsínyekben. Az olyan régebbi példákon túl, mint az 1964-es brazil vagy a ’73-as chilei katonai puccs, az USA támogatta a venezuelai elnök, Hugo Chávez 2002-es megdöntésének kísérletét, központi szerepet játszott Haiti elnökének, Jean-Bertrand Aristide-nek a 2004-es elmozdításában, és az akkori külügyminiszter, azóta elnöki várományos Hillary Clinton létfontosságú segítséget nyújtott a 2009-es hondurasi puccs legitimálásához. Sokan a brazil baloldaliak közül úgy hiszik, hogy a jelenlegi válság mögött is az USA áll, azzal a céllal, hogy megszabaduljon a Kínával való kereskedelemre erősen támaszkodó baloldali párttól, és helyére egy „vállalkozóbarát”, Egyesült Államokkal szimpatizáló kormányt ültessen hatalomba, amely demokratikus választásokon egymaga nem lenne képes győzni.
Bár semmilyen valódi bizonyíték nem látott napvilágot, amely ezt a feltételezést támasztaná alá, annyi biztos, hogy a kongresszusi ülés utáni héten Aloysio Nunes, a PSDB szenátora, Temer alelnök egyik közeli munkatársa Washingtonba utazott, ahol befolyásos hivatalnokokkal találkozott. Nunes, aki a Dilma-ellenes kampány egyik legfontosabb szenátusi figurája, évek óta az Egyesült Államokhoz és Nagy-Britanniához való közeledés híve, és nem meglepő módon maga is érintett egy megvesztegetési ügyben.
A brazil politikai elit korrupciós ügyeinek tömkelegét látva kérdés sem fér hozzá, hogy a Dilma elleni kampány pusztán képmutatás, mely mögött nem nemes politikai célok, hanem az elit önvédelmi mechanizmusai állnak. Emellett az is nyilvánvaló, hogy egy kormányváltás mind a nemzetközi nagyvállalatoknak és pénzintézeteknek, mind pedig az Egyesült Államoknak jól jönne. Sajtóforrások szerint Dilma eltávolítása esetén Temer a 2008-as válság kirobbantásában is érintett multinacionális befektetési bank, a Goldman Sachs brazíliai igazgatóját nevezné ki a központi bank élére; a pénzügyi tárca legesélyesebb várományosa pedig az ország legerősebb pénzintézeti lobbijának vezetője, a volt IMF-hivatalnok, Murilo Portugal lenne. Temer azt is bejelentette, hogy hatalomra kerülése esetén maga is a megszorító politikák útjára lépne.
És hogy mi történik közben az emberekkel?
Brazíliában hónapok óta káosz uralkodik, egymást követik a nagyobbnál nagyobb utcai megmozdulások, melyeket részben a jobboldal által dominált média és a PT hibái gerjesztettek. A korrupció nem csak a jobboldali elitre, de a 14 éve kormányzó baloldalra is egyaránt jellemző, még ha Dilma személyesen nem is érintett bennük. A pár hónapja kirobbant, az állami olajvállalatot, a Petrobrast érintő korrupciós botrány azonban túlnyomórészt a kormánypártnak ártott. Bár igaz, hogy a friss felmérések szerint a szavazók pusztán 2 százaléka szavazna a Dilma elmozdítási kampányát vezető Michel Temerre, az elnökasszony maga sem örvend túlzott népszerűségnek.
Ennek egyik oka éppen az, hogy az elmúlt években a PT egyre inkább szakított gyökereivel, Dilma tavalyi év elején elkezdődött második mandátuma alatt a szociális ráfordítások fokozatosan csökkenni kezdtek, a szociális jogok kampányban ígért további kiszélesítése pedig elmaradt. A Lula és Dilma nevével fémjelzett elmúlt 14 évben a társadalmi egyenlőtlenségek érezhetően csökkentek, de ők is kitermelték saját gazdasági elitjüket, amelynek érdekeit egy idő után képtelenek voltak az emberek érdekeivel összeegyeztetni. És ahogy az lenni szokott, ők is a gazdasági holdudvar mellett, a nép rovására döntöttek.
A korrupcióban való érintettség, illetve a szociális program fokozatos leépítése miatt nem csoda hát, hogy a népi frusztráció leginkább a kormányzat ellen irányul. Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt is, hogy a kormány rohamosztagokat küldött a 2013-as június tömegtüntetések és a 2014-es futball-világbajnokság elleni tüntetések ellen, akkor a képünk teljes lesz. És mindez megmagyarázza, hogy a jobboldali ellenzék, hogyan képes koholt vádak alapján, a demokratikus elveket képmutató módon, gátlások nélkül lábbal tiporni és mindezt hogyan képes eladni a szavazóknak.
Bármi is legyen a Dilma elleni kampány közvetlen kimenetele, attól tartok, hogy az instabilitás, a komoly intézményi problémák és a lakosság nagy többségének elégedetlensége fogja meghatározni a következő időszakot Brazíliában. A súlyosbodó gazdasági problémákkal párosítva pedig ez az elegy robbanékony is lehet.
A The Intercept (1)(2) és a Jacobin nyomán
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 228 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
