Az elmúlt hetekben a közoktatásban zajló (egyelőre még csendes) tanár-diák lázadás sok mindenről szól: a központosítás (KLIK) rendszert megbénító rugalmatlanságától kezdve, a tanítás szabadságának hiányán keresztül, a diákokat megnyomorító óraszámokig sorolják a tiltakozó tanárok, diákok és szülők a problémákat. A legkevésbé a bérekről szól ez a küzdelem, pedig az adatok fényében szólhatna akár arról is. Hogy mást ne mondjunk, az OECD-országok közül 7 év alatt hazánkban csökkent a legnagyobb mértékben a tanárok bére.
Sok mindenről szól tehát a pedagógusok erős társadalmi támogatottsággal rendelkező „lázadása”. Amiről viszont nem szól, az a tanári-tanítói bérek kérdése. Annak ellenére sem szól erről, hogy a Fidesz, Orbán Viktorral az élen, mindent elkövetett annak érdekében, hogy úgy tűnjön, „ezek” már megint több pénzt akarnak.
A kormány pechjére a tiltakozók által megfogalmazott követelések csupán a segítő és a technikai személyi állomány számára kérik a bérek rendezését, a tanárok maguk számára nem követelnek magasabb fizetést. Vajon ez azt jelenti, hogy a második Orbán-kormány által 2013-ban bevezetett életpályamodell és az ezzel járó béremelés rendbe tette volna az ágazati béreket? Távolról sem!
Az alapbér megemelésével egyidőben megszűnő helyettesítési és túlóradíjak miatt az emelés hatása számos esetben elenyésző maradt. Míg a béremeléssel párhuzamosan növekvő egyéb terhelések miatt az egy munkaegységre jutó bér nem, vagy alig növekedett. A 2013-as béremelés még akkor sem tekinthető jelentősnek, ha a fenti negatív hatásoktól eltekintünk. A pedagógus átlagkereset ugyanis olyan mértékben csökkent hazánkban az elmúlt évek során (reálkereset), hogy a csökkenés hatását egyetlen intézkedéssel nem lehet, és nem is lehetett volna megszüntetni. A 2012-es átlagkereset a 2005-ös bérnek mindössze 71 százalékát érte el. Ennél még a súlyos válsággal küzdő Görögországban is kisebb mértékű volt a csökkenés az adott időszakban, az OECD-átlag pedig emelkedést mutatott.
forrás: OECD – BF
A pedagógusbérek rendezettségéről beszélni tehát nem kevés cinizmusról árulkodik. A szellemi foglalkozásúak havi bruttó átlagkeresetének ágazati bontása azt mutatja, hogy az oktatásban az átlagkereset (268 589 Ft/hó) még mindig jócskán elmarad nem csupán a versenyszférában foglalkoztatottak átlagkeresetétől (351 600 Ft/hó), de a keresetek nemzetgazdasági átlagától is (306 422 Ft/hó).
forrás: KSH – BF
Akkor sem látunk mást, ha azt vesszük szemügyre, hogy hogyan alakul a pedagógusok jövedelme a hasonló képzettségű dolgozók jövedelméhez képest hazánkban és más országokban.
forrás: OECD – BF
Az OECD-statisztika szerint 2013-ban a tanárok keresete a hasonló képzettséggel rendelkezők keresetének csupán 61 százalékát érte el Magyarországon. Ennél rosszabb helyzetben csupán a cseh és a szlovák pedagógusok vannak. A relatív bérarány jól mutatja a tanítói-tanári szakmák alulértékeltségét a más, szintén felsőfokú végzettséget igénylő szakmákhoz képest..
Ezen a helyzeten eddig az életpályamodell sem volt képes változtatni.
Mindezek ellenére a pedagógusok jelenleg nem magasabb béreket, hanem nagyobb önállóságot, autonómiát, tanítási szabadságot és tananyag-reformot követelnek. Nem a bérüket akarják feljebb tornázni, hanem az ellen a rendszer ellen lázadnak, amely gúzsba köti a tanárt és a diákot, amely megakadályozza, hogy Magyarországon magas színvonalú oktatás, tudásátadás folyjék a közoktatásban.
A pedagógusok harca nem bérharc – bár akár az is lehetne –, hanem a mai gyerekek, a felnövekvő generáció iskolázottságáért, tudásáért folytatott küzdelem.
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 176 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
