Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Bernie nem csak csatát, de háborút is vesztett?

Ez a cikk több mint 7 éves.

Továbbra is minden korábbi várakozást fölülmúl Bernie Sanders teljesítménye az amerikai előválasztásokon, rendre kényszeríti rá riválisát, Hillary Clintont, hogy átvegye témáit, programpontjait, ám mégis úgy tűnik, beszorult egy kritikus küszöb alá, amelynek átlépése nélkül nem kaphatja meg a Demokrata Párt jelölését a novemberi elnökválasztásra. A tény, hogy az eddigi fordulókon húsz, vagy akár harminc százalékos hátrányt küzdött le rövid időn belül, valóban örömteli mindenkinek, aki szurkol az igazságosság és szolidaritás politikájának. De bármennyire is szoros egy-egy küzdelem, bármennyire is látványos Bernie felemelkedése, a második helyezés második helyezés marad, a győzelemhez ennél több kell.

la-oe-0811-goldberg-bernie-sanders-democrats-2-001.jpg

(Fotó: AP Photo/Troy Wayrynen)

Amikor január közepén, a felmérések eredményeit értelmezve megírtuk, hogy a vermonti szenátornak – aki szerint az egészségügyi ellátás jog és nem kiváltság, aki szerint elfogadhatatlan, hogy fiataloknak egy életre el kell adósodniuk, ha egyetemi diplomát akarnak szerezni, aki szerint káros, hogy a gazdagok aránytalanul befolyásolhatják a politikai döntéseket – valós esélye van az elnökjelöltség megszerzésére, az amerikai főáramú sajtó (és annak nyomán a magyar) továbbra is Hillary Clinton győzelmének elkerülhetetlenségét bizonygatta.

Azóta viszont már mindenki komoly kihívóként tekint Sandersre, a napokban két olyan felmérés is napvilágot látott, amely szerint országosan is átvette a vezetést.

Három lejátszott forduló – melyből kettőt (Iowát és Nevadát) szorosan Clinton, egyet (New Hampshire) pedig magabiztosan Sanders vitt – és a negyedik, borítékolhatóan Clinton által nyert dél-karolinai előválasztás alapján azonban kirajzolódik egy tendencia, mely szerint egy lehelettel ugyan, de Sanders folyamatosan lemarad az áttörésről.

Pedig folyamatosan lép át olyan mérföldköveket, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak az elemzők.

Miután Iowában döntetlenre hozott ki egy meccset (amelyet még pár héttel korábban is magabiztosan Hillary vezetett), és győzött New Hampshire-ben, sokan állították, hogy a sokszínűbb, nem fehérek által dominált államokban már semmi esélye sem lesz. A február 20-i nevadai jelölőgyűlések azonban bebizonyították, a kisebbségek is vevők az igazságosabb és egyenlőbb Amerika üzenetére: bár 52-47 arányban Hillary mögött maradt, egyes felmérések szerint a spanyol ajkú szavazók többsége Bernie-t támogatta. A nevadai kaukuszt végül nem a kisebbségek, hanem az döntötte el, hogy a megjelentek kétharmada 45 évnél idősebb volt, ebben a korosztályban pedig Hillary előnye jelentős. Eközben Bernie a 45 éve alatti korosztályban erősebb, a 18-29 évesek között pedig rendre 70-80 százalék között teljesít.

A nevadai forduló volt az, amelyik megmutatta, melyik is az a két legfontosabb kihívás, amellyel nagyon nehéz lesz a 74 éves elnök-aspiránsnak megküzdenie, és ami miatt elmaradhat a győzelemhez szükséges áttörés.

Baj van a fiatalokkal

Bár a fiatalok jelentik Bernie legnagyobb erőforrását, egyben ők alkotják a legsebezhetőbb pontját is. Miközben minden közvélemény-kutatás és eddigi szavazás is azt mutatja, hogy a 45 év alattiak erősen fogékonyak a politikai forradalom üzenetére, mely kivenné a hatalmat a nagyvállalatok és bankok kezéből, ingyenes egészségügyi ellátást és oktatást biztosítana a polgároknak, emelné a minimálbért és hangsúlyt fektetne a fenntartható, környezettudatos fejlődésre, az is nyilvánvaló, hogy amikor szavazásra kerül sor, a fiatalabbak nem tülekednek az urnáknál. 2008-ban, Barack Obama megválasztásakor a 24 évnél fiatalabbak rekordszámban vettek részt a voksoláson, ám még így is csak 48,5 százalékos volt közöttük a részvételi arány. Ugyanabban az évben a 65 év fölöttiek 70,3 százaléka élt legalapvetőbb demokratikus jogával.

Sanders mozgalmát a fiatalok lelkesedése és részvétele röpítette történelmi magaslatokba. Annak ellenére, hogy a mainstream média hosszú ideig szinte semmilyen teret nem adott a politikusnak, a fiataloknak köszönhetően az alternatív médiumokban és közösségi hálókon hatékonyan tudott terjedni a „politikai forradalom” üzenete. Ám a nevadai forduló után maga Bernie is elismerte, hogy csapata nem tudott akkora részvételi arányt generálni, amekkorát szeretett volna, a fiatalok egy jelentős része otthon maradt. Ha ez a jövőben is így marad, az komolyan hátráltathatja a jelölt győzelmi esélyeit.

A feketék és az identitáspolitika

Tévedtek azok, akik szerint a Bernie-jelenség csupán a fehérek között hódít, több jel is utal arra, hogy a spanyol ajkúak (latinók) között is egyre többen állnak be Sanders mögé. A már említett nevadai felméréseken túl, csütörtökön az egyik legfontosabb latinó szervezet, az arizónai LUCHA története során először támogatásáról biztosított egy elnökjelölt-jelöltet, Bernie személyében. Egy múlt heti felmérés pedig azt mutatta, hogy a március elsejei szuperkedd alkalmával szavazó Colorado államban a vermonti szenátor megelőzte riválisát, és az ottani  latinók között is vezet 41-38 arányban.

Mindezek ellenére a demokrata párti szavazók egyik legfontosabb szegmensében, az afroamerikaiak között Hillary továbbra is töretlen népszerűségnek örvend. Érdekes kérdés, hogy vajon mi okozza a két kisebbségi csoport, a feketék és latin-amerikaiak közötti eltérést. A magyarázat igen sokrétű, ám kétségtelenül fontos elem az afroamerikai identitáspolitika története és sajátosságai. A feketék felszabadítási harcában mindig jelen volt a jog előtti egyenlőség és a gazdasági elnyomás elleni küzdelem kettőssége, ám előbbi mindvégig sokkal inkább töltött be domináns szerepet .

lead_960.jpg(Fotó: Jacquelyn Martin / AP)

Manapság is, amikor az egyik legfontosabb közéleti kérdés a feketék elleni rendőri erőszak, az emancipációs harc a jog előtti egyenlőség keretében jelenik meg. Sokkal kevesebb szó esik arról, hogy az uralkodó gazdaságpolitika hogyan sújtja aránytalanul a kisebbségieket, az oktatás és az egészségügyi ellátás mennyivel elérhetetlenebb kisebbségiek számára, hogy a jelzáloghitel-válság konkrét következményei hogyan érintették az afroamerikaiakat stb.

Ez a liberálisnak nevezhető identitáspolitika elsősorban a jogi és társadalmi előítéletekre és diszkriminációra összpontosít, mintha a rasszizmus csak egy gondolkodásbeli kérdés lenne, csak attól függne, hogy ki milyen véleménnyel van a másikról, és a feketék iránti „negatív” véleményeket, előítéleteket pozitív példákkal, az egyéni attitűdök megváltoztatásával kellene orvosolni. Közben azonban eltűnik annak kérdése, hogy a rasszizmus és a gazdasági igazságtalanságok hogyan kapcsolódnak össze, és hogyan kárhoztatnak folytonos alárendeltségre egész társadalmi csoportokat, és hogyan teremtik meg azokat az egyenlőtlen hatalmi viszonyokat, amelyekből majd kinőnek az attitűdbeli viszonyulások.

Csak hogy egy gyors példát említsünk: a szegregáció hosszú évtizedekig gazdaságilag hátrányos helyzetben tartotta a rabszolgaságból felszabadított feketéket. A fekete polgárjogi mozgalom nyomására jogilag megszűntek a szegregáció és a diszkrimináció intézményei, sőt az afroamerikaiakkal szembeni előítéletek is csökkentek, de az alárendelt gazdasági pozíciójuk nem változott. A pusztán polgári jogokra összpontosító liberális identitáspolitika képtelen volt megakadályozni, hogy a szegregáció ma is létezzen a gyakorlatban, hogy a munkanélküliség vagy épp a szegénység szintje sokkal nagyobb legyen a feketék között. Ezek a társadalmi problémák pedig nyilván továbbra is életben tartják a „lusta”, „erőszakos”, „bűnöző” feketék sztereotípiáit.

Sanders ezzel szemben főként gazdasági és politikai struktúrákról beszél, az ő igazságosabb társadalomképében az ingyenes felsőoktatás például nagyobb esélyeket adna a feketék felzárkózásához, ahogyan az állami egészségbiztosítás is sokat javítana a feketék helyzetén, akik nagyobb eséllyel nem engedhetik meg a magán-egészségbiztosítást. A latinók körében ez a fajta balos, politikai gazdaságtani érvelés könnyebben tud terjedni, hiszen közöttük sokkal gyengébb hagyományai vannak a liberális identitáspolitikának, ellentében a feketékkel, ahol ez hosszú évtizedek óta a domináns politikai diskurzus része.

Egy másik fontos magyarázó tényező Hillary kampánystratégiája is, amely a déli államokban élő fekete közösségeket célozza meg. Míg Sanders főként hatalmas gyűléseket tart, addig Clinton a kisközösségek szintjén kampányol, felkeresi a déli feketék számára oly fontos közösségi központokat, templomokat stb.

Ez mindenképp hatékonyabb stratégiának tűnik Bernie elvontabb és távolságtartóbb megközelítéséhez képest.

Persze az afroamerikaiakra sem tekinthetünk homogén csoportként. Léteznek fontos választóvonalak, melyek közül az egyiket nyilván a gazdasági helyzet adja – a szegényebbek között sokkal nagyobb esélye van a balos diskurzusnak, míg Hillary liberális identitáspolitikai megközelítése inkább a középosztályban népszerű. Hasonló módon különbség van az északi és déli államokban élő feketék között: utóbbiak még ma is érzik a rabszolgaság és az intézményesített szegregáció hatását, közöttük Clinton mérsékelt retorikája sokkal kelendőbb. Nem véletlen, hogy  a Bernie-t támogató fekete hírességek pár kivétellel mind északi államokból származnak.

Clinton hitelességét egyébként több afroamerikai közíró és aktivista is megkérdőjelezte, hiszen férje elnöksége idején több vállalhatatlanul rasszista kijelentést is tett, és lelkesen támogatta azt a törvényt, amely a feketék tömeges bebörtönzéséhez, illetve a rendőrségi és bebörtönözési gyakorlatokban máig élő strukturális rasszizmust erősítette. Hillary a jóléti juttatások visszavágását célzó jogszabályt is támogatta, melynek szintén a feketék voltak legnagyobb elszenvedői. Az alábbi videóban például a Fekete Életek Számítanak mozgalom egyik aktivistája próbálja szembesíteni a jelöltet korábbi politikai állásfoglalásaival:

Csak most kezdődnek az izgalmak

Ez a két tényező tehát Bernie két legsúlyosabb ballasztja, és ez épp annyira tarthatja vissza, hogy hajszállal lemaradjon a győzelemről, minden látványos előretörés ellenére. Február 20-án Nevadában mindenképp győznie kellett volna ahhoz, hogy médiahullámot generáljon a március 1-i szuperkedd előtt. A szuperkedden 11 államban egyszerre kerül sor előválasztásokra és jelölőgyűlésekre, de mivel ezek közül a legtöbb Hillaryt támogató déli állam, valószínűleg nem ezen a napon dől majd el a győztes személye, hanem később, március folyamán, amikor a nagy államok is szavaznak.

Az egyik leghíresebb amerikai statisztikus, Nate Silver modellje úgy számol, hogy szuperkedden Sandersnek hat államban kellene győznie ahhoz, hogy továbbra is eséllyel pályázhasson az elnökjelöltségre. Jelen pillanatban Bernie vezet háromban (Colorado, Massachusetts és Vermont), illetve viszonylag kevéssel marad le Oklahomában (tehát ez még hozható lenne), de a többiben jelenleg mindenhol jelentős a Clinton előnye.

Nyilván a politikai kampány versenyfutás az idővel, és napról napra változnak az erőviszonyok, szóval még akár teljesíthető is ez a hat állambéli győzelem, ám ha Bernie négy alatt teljesít, az komolyan árthat a későbbi, nagyobb téttel rendelkező fordulók előtti kampányokban.

A fent említett két súlyos ballaszt miatt könnyen elképzelhető, hogy megtorpan az a féléves trend, amely szerint Sanders folyamatosan kúszik felfele és éri utol Hillaryt. Beállhat egy egyensúlyi állapot, amelyben Bernie végig ott liheg riválisa nyakában, de maga alá már nem képes gyűrni őt. Persze leírni még egyáltalán nem szabad őt, továbbra is reális eséllyel rendelkezik arra, hogy megszerezze az elnökjelöltséget, ám ehhez a jelenleginél még intenzívebb kampánymunkára lesz szükség. És ebben óriási aduászt jelenthet a vermonti szenátor számára, hogy minden felmérés szerint novemberben jobb eséllyel szállna szembe bármelyik republikánus jelölttel. A RealClearPolitics felmérésátlagai szerint a négy legesélyesebb republikánus jelölt közül Clinton csak Trumppal szemben vezet, Bernie-re viszont nemcsak egy Trump elleni meccsen, de egy Marco Rubio, Ted Cruz vagy John Kasich elleniben is többen szavaznának. A kampány tehát még csak most válik igazán izgalmassá.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 176 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.