Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Akkor ezt vegyük fenyegetésnek? Lázár János elhallgattatná a lázongó pedagógusokat

Ez a cikk több mint 8 éves.

Na mi van, srácok, megijedtetek?

Úgy tűnik, az a hirtelen jött forradalmi hangulat, ami átsöpört a gimnáziumokon és úgy általában a közoktatáson, már a kormány ingerküszöbét is megbirizgálta. Csakhogy ez a kormány nem az a kormány, amely a problémákat érdemi módon orvosolni próbálná.

d_kos20160114002.jpg

(Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)

Elégedetlenkednek a pedagógusok és az iskolaigazgatók? Ezrek csatlakoznak a felhívásaikhoz? Még az általában megalkuvó szakszervezet is felemelte a hangját? Emellett már igazán nem mehetnek el szó nélkül, nem tehetnek úgy, mintha mi sem történt volna.

Úgyhogy gyorsan kizavarták Lázár „velemnebaszakodjatok” Jánost a pulpitusra, és üzentek. Mégpedig ezt: „Bürokráciacsökkentő intézkedéseket készít elő Balog Zoltán, a humántárca vezetője”. A nagy bejelentést annak kapcsán tette a Miniszterelnökség első embere, hogy immár több mint 3000 magánszemély és harminckilenc szervezet – köztük a fővárosi Teleki Blanka Gimnázium – támogatta a miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestülete által megfogalmazott nyílt levelet, amelyben a pedagógusok keményen bírálják az oktatási rendszert. (Azóta egyébként a számuk jelentősen növekedett, közel 7000 magánszemély és 70-nél is több szervezet csatlakozott.)

Szóval jön a bürokráciacsökkentés. Ez az ő válaszuk a tiltakozásra. Mi ez, ha nem fenyegetés? És mi ez, ha nem megveszekedett baromság?

Mert az biztos, hogy a bürokráciacsökkentést nem egy olyan szakmában kell véghezvinni, amely már így is jócskán elöregedett, és fiatal belépői gyakorlatilag nincsenek. Ha innen küldenek el embert, ugyan nem lesz, aki pótolja, de olyan se, aki egyáltalán tanár akarna ezek után lenni. Ebben a szakmában ugyanis mára nincs az elköteleződésen kívül semmi, ami vonzó lenne. Ebben a szakmában, amelynek dolgozói világszinten is kirívóan keveset keresnek, de most már attól is rettegnek, hogy elbocsájtják őket? Itt, ahol az állami nyomás már oly mértéket öltött, hogy gyakorlatilag szemöldököt se mer ráncolni senki, mert fél, hogy beárulják? Igaz, joggal hitte a kormány, hogy itt ugyan nem mer majd senki ugrálni…

De ideje hozzászokni, hogy az öt év alatt konzekvensen folytatott oktatáspolitikájuk következményeként a pedagógusoknak tele van a tökük. És eljutottak odáig (hisz minden mindegy, rosszabb a helyzet már nemigen lehet), hogy most először nem félnek hallatni a hangjukat, szervezetten. Erőt képviselnek. Olyat, amivel számolni kell. Olyat, amitől most már a kormány is kezdhet félni. Borzasztó, hogy megoldásként ismét az erőpolitizálás mellett döntöttek, és fenyegetik a pedagógusokat.

Most nem szabad meghátrálni. Nem szabad megijedni egy miniszter szavaitól – és tekintsük itt azt is jelzésértékűnek, hogy a szakmáért felelős Balog Zoltán emberi erőforrás-miniszter és a köznevelési államtitkár, Czunyiné mélyen hallgat…

„Akinek nem tetszik a munkaadó személye, az a nemtetszésének az országgyűlési választások alkalmával adhat hangot” – mondta még Lázár. Ez viszont elég nagy tévedés. Mert itt már bőven nem arról van szó, hogy nem tetszik a munkaadó személye. Iskolák képtelenek kilábalni az adóssághullámból, bizonyítva a Klik alkalmatlanságát. Már a tanfelügyelők is panaszkodnak a tanfelügyeleti rendszerre, bemutatva eme rendszer abszurd tehetetlenségét. Pedagógusok sorolják az állami tankönyvek hibáit, mert azok egész egyszerűen használhatatlanok. És a sort lehet folytatni bőséggel, de nem érdemes. Erre ugyanis nincs idő. Nincs idő kivárni egy országgyűlési választást, amikor minden egyes nap számít. Mert egy iskolában, ahol a felnövő generációk napról napra tudáshoz próbálnak jutni, de csak fejetlenséggel, elkeseredéssel és tarthatatlan körülményekkel szembesülnek, igenis számít minden elvesztegetett nap. Az ő bőrükre megy most a játék.

Az egész rendszer recseg-ropog, csak és kizárólag a szakmában dolgozók lelkiismeretén múlik, hogy mikor omlik össze. Ezért nem szabad most megijedni Lázár szavaitól. Mert ha már egyszer elvetették ezt a kockát, a játékot végig kell játszani. Az oktatás, és így valójában gyerekeink élete, jövője most a tét. Ezt ne felejtse el senki.

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 109 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.