Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Portugália, Ciprus és Görögország is jogokat ad az azonos nemű pároknak – mi miért nem tesszük?

Ez a cikk több mint 8 éves.

Az elmúlt hetekben több ország is jelentős változtatásokat hajtott végre az azonos nemű párokat érintő jogokkal kapcsolatban. A változások a tavalyi nagy-britanniai és írországi reformokat követik, ezúttal Dél-Európa katolikus és ortodox keresztény társadalmaiba hozva el egy kicsit jobb világot azonos nemű pároknak.

igla.jpg

A térképen az LMBTQI emberek jogi helyzete látható 0-100-as skálán, ahol a 0 a legrosszabb, a 100 pedig a legjobb helyzetet jelöli. A térkép készítői a jogi előírásokat vették figyelembe, az LMBTQI emberek társadalmi helyzetét tehát nem feltétlenül tükrözi (Forrás: ILGA Europe)

A ciprusi parlament november 26-án, csütörtökön szavazta meg elsöprő többséggel az azonos nemű pároknak azonos jogokat adó törvényt. Amennyiben Nikosz Anasztaziádész ciprusi elnök ellenjegyzi a határozatot, úgy Cipruson a jövőben az azonos nemű párokat a hagyományos férfi-nő házaspárokkal azonos jogok illetik majd meg – az egyetlen kivétel az örökbefogadás marad. A ciprusi törvényhozás és a társadalom azonban így is hatalmas utat tett meg az elmúlt két évtizedben: a homoszexualitást a szigetországban csak 1998-ban dekriminalizálták, és a ciprusi főváros, Nicosia is csak tavaly tartotta első meleg büszkeség felvonulását. A szavazáson főleg a kormányzó jobboldali-konzervatív Demokrata Tömörülés dezertőr képviselői és más jobboldali pártok képviselői szavaztak nemmel, míg a második legnagyobb parlamenti párt, a kommunista Progresszív Munkáspárt és kisebb szociáldemokrata és zöld pártok igennel szavaztak.

Múlt héten Portugália is előrébb lépett az azonos nemű párok egyenlősége szempontjából: a parlamenti többségben lévő szociáldemokrata, baloldali-zöld és kommunista pártok képviselőinek szavazataival. A javaslat szerint az azonos nemű párok a jövőben ugyanúgy lehetnek örökbefogadó szülők, mint a heteroszexuális párok. A szavazás érdekesen alakult: a közelmúltban tartott parlamenti választásokon többségét elveszítő, ám ennek ellenére kisebbségi kormányzásra felkért, majd azon nyomban meg is bukott EU-párti liberális-konzervatív Portugália előre párt képviselői közül sokan nemmel szavaztak – a javaslat azonban ennek ellenére a baloldali szavazatokkal átment, és már csak a portugál köztársasági elnök aláírására vár.

A görög törvényhozás is változásokat tervez egy november elején tárgysorozatba vett törvényjavaslattal: a kormányzó baloldali Sziriza párt tett javaslatot az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatának lehetővé tételére. A Sziriza még 2015 januári választási kampányában ígért ezügyben változásokat, és bár kritikusaik szerint kormányon sokkal kevesebbet tettek, mint eredetileg ígérték, végül most sikerült benyújtani a jogszabályváltozásról szóló tervezetet.

Ha rápillantunk a legnagyobb melegjogi szervezet, az ILGA-Europe térképére, azt látjuk, hogy már nem csak a kevésbé vallásos és protestáns (és gazdag) északi és nyugati, hanem a hagyományosan konzervatívabb déli, katolikus és ortodox tradíciójú (szegényebb) társadalmak is javítják az azonos nemű párok polgári jogi helyzetét. Nem igaz tehát az, hogy egy vallásosabb tradíciójú, keresztény társadalom önmagában ellenezné azokat a röviden csak „melegjogoknak” nevezett javaslatokat, amelyek általában a házasság, az élettársi kapcsolat, az örökbefogadás, vagy a transznemű emberek jogai körül forognak.

A portugál, ciprusi és görög példák ráadásul azt is bizonyítják, hogy a melegjogokért már messze nem csak „liberális” pártok harcolnak. A kapitalizmuskritikus új baloldal képviselői számos országban éppúgy harcolnak a megszorítások ellen, mint feminista célokért (a görög Sziriza alapítói között is vannak feminista szervezetek), vagy  mint az azonos nemű párok jogegyenlőségének megteremtéséért. (Itthoni példa is akadt: a 2014-es választáson például a végül parlamentbe be nem jutott baloldali Negyedik Köztársaság párt is indított vállaltan meleg képviselőjelöltet.) Olyan balos pártokról van szó, amelyek a gazdasági liberális elveket valló liberális és konzervatív pártok politikai ellenfelei. A melegjogokért való harc tehát már rég nem liberális cél – úgy is fogalmazhatnánk, hogy a korszerű modern baloldal éppúgy „tudja” a melegjogokat, mint a régi elitek liberális pártjai.

Végül fontos elismételni: a meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű emberek elnyomása nem szűnik meg néhány, főleg a nagyvárosi középosztályi életet élőknek lehetőséget adó jogi engedménytől. Amint egy korábbi cikkünkben is írtuk: az egyenlőség kiharcolásában csak kezdő lépés a polgárjogi egyenlőség, ám mindez a szegénység felszámolása, a munkavállalói jogok cégeken történő könyörtelen számonkérése, a cigányság, a fogyatékos emberek és a hajléktalanok emberszámba vétele, vagy az oktatás és egészségügy finanszírozásának megoldása nélkül bizony nem sokat ér. Mert bár a formális jogi egyenlőség fontos előrelépés, az elnyomás és kirekesztés különböző formái a társadalom szövetébe ágyazódnak, a nők a jogi egyenlőség ellenére még mindig kereshetnek kevesebbet, mint a férfiak, és ugyanígy a jogegyenlőség ellenére a szociális háló visszavágása is sújthatja jobban a fogyatékos embereket vagy épp a melegeket, akik nagyobb eséllyel kerülnek kiszolgáltatott anyagi helyzetbe, kerülnek utcára, nehezebben jutnak álláshoz, és így tovább. Összességében tehát a radikális baloldal talán hitelesebben is képviselheti ezeket az ügyeket liberális társainál, feltéve, hogyha észben tartja, a különböző egyenlőtlenségek átfednek, és újratermelik egymást.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.