Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Párizs, Bagdad, Bejrút

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.
Ez a cikk több mint 4 éves.

Miután egyre biztosabb, hogy a borzasztó párizsi terrortámadásokat az Iszlám Állam követte el, nehéz egyedül kezelni a történteket. Ugyanis az elmúlt 72 órában a szervezet nem csak Párizsban, hanem Irakban és Libanonban is követett el merényleteket, a párizsi áldozatok mellett ott van a bagdadi piaci robbantás 19, és a bejrúti pokolgépek 40 áldozata. És ahogy Bejrútban és Bagdadban szinte kizárólag muszlimok az Iszlám Állam áldozatai, úgy Párizsban is már tudjuk, voltak muszlimok az áldozatok között.

Míg a mostani párizsi támadások jogosan kerülnek az újságok címlapjára, az események közelsége, szokatlansága, a „szomszédban történt” érzés miatt, nem szabad elfelejteni, hogy az olyan szervezetek, mint az Iszlám Állam, az al-Káida, a Talibán vagy a Boko Haram valójában tízezerszámra gyilkolja a muszlimokat, és a nem európai, nem amerikai, nem nyugati embereket.

Természetesen nem cserélhető fel a tragédia és annak megélése sem egy távoli országban történt eseménnyel, a sokk, amit a párizsi történések okoznak, valóságos, de a terroristák és egyes nyugati hatalmak háborúja közel másfél évtizede nem Európában zajlik, hanem főként Szíriában, Irakban Afganisztánban, Pakisztánban, Egyiptomban, a Közel-Kelet országaiban vagy épp Közép-Afrikában.

Pontosan ezért egyszerűen nemcsak tévedés, hanem a valóság semmibevétele az, amikor a muszlimokkal vagy a terror elleni háború által létrehozott válságövezetekből menekülő emberekkel akar valaki szembeszállni a terrorizmus elleni harc jegyében. Akkora tévedés, amekkoránál nagyobbat nem is tévedhetne senki, ha nem önös politikai érvei vezérlik, hanem egy valódi béke megteremtésnek vágya.

Ugyanis az Európán kívüli emberek, számos országban naponta élik azt át, amit mi most Párizs, januárban a Charlie Hebdo, vagy korábban London, Madrid, és 9/11 kapcsán megtapasztaltunk. Nekik mindennapi és ismerős a terror, mondhatnánk megszokott, ha nem tudnánk, hogy ilyesmihez nem lehet hozzászokni.

Ha pedig valaki „rendet” akar tenni a Közel-Keleten, és le akarja állítani a terroristákat, nem mehet szembe a térség államaival, és lakosaival, hanem szövetségeseket kell keresnie, és elérnie, hogy a terror szolgálata ne lehessen senki számára járható út, és legyen helyette a normális élet meglésére alkalmas opció.

Nem a muszlim világgal vívunk háborút, hanem a terrorizmussal, az iszlám vallási vezetői is elitélték a terromerényleteket, Indonéziától, Indián, Iránon, Egyiptomon és Jordánián át Tunéziáig. Észre kell vennünk, hogy a muszlimok ma a világban sokkal nagyobb eséllyel lesznek áldozatai a terrorizmusnak, mint az elkövetői. Mi a terrorizmusal vívunk háborút, és azt csak és kizárolag a muszlimokkal együtt tudjuk megnyerni.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!