Pénteken napközben és az este folyamán több ezer ember állt ki magáért és társaiért Magyarország-szerte. Férfiak, nők, egész családok választották a nehezebb utat, és mozdultak egyszerre, mikor arra volt szükség: Bicskén és a Keleti pályaudvaron, valamint az M1-es autópályán menetelő tömeg egy nap alatt mutatta meg, mi az a tenni akarás, mit jelent az összetartás, hogyan kell küzdeni a kitűzött célokért. A tegnapi nap képsorai hosszú időre beleéghetnek kollektív emlékezetünkbe.

A magyar közéletben, mindennapokban elképzelhetetlen dolgok történtek, olyan pillanatok, amelyekre a változást akarók évek óta vágynak. A Bicskén félreállított menekültek kilátástalan helyzetük, a velük szemben álló autoritás és kimerültségük ellenére képesek voltak ellenállni és racionális tárgyalásokat folytatni a rendőrséggel. Az M1-es autópályán menetelő csoport a kitűzött cél távolsága ellenére is tudta, hogy lépniük kell, nem várhatnak tovább még napokat a koszban és a tétlenségben arra, hogy valaki megkönyörül rajtuk, és elengedi őket Németországba. Este pedig az összefogás erejét mutatták meg a Keleti pályaudvaron tartózkodók, akik az ultráktól tartva, a rendőröktől eleinte félve, majd velük közösen szervezték meg a nők és a gyermekek védelmét. Három olyan momentum, amire oda kell figyelnünk, ami példát mutat, és ami egyben görbe tükröt is tart a magyar társadalom felé. 

Mi, magyarok, az elmúlt években semmilyen közös ügyért nem tudtunk együtt kiállni: az egészségügy romokban, a mindennapi megélhetés veszélyben, a kormányok pártállástól függetlenül sodorják a nemzetet kilátástalanságba. Mindeközben pedig mi nem sokat teszünk, továbbra is fenntartjuk a „majd lesz valahogy” illúzióját. Pénteken tömegek mutatták meg, hogy etnikumtól, világnézettől és vallási különbségektől függetlenül ki lehet és ki is kell állni saját és egymás érdekeiért. Ezek az emberek három állam vezetőinek akarata ellenére érték el céljukat, és sikerült eljutniuk Ausztriába, Németország is fogadja őket. Mi viszont itt maradtunk, és most az a feladatunk, hogy tanuljunk az elmúlt napok eseményeiből: véget kell vetnünk a nihil és a cinizmus időszakának, a menekültek megmutatták nekünk, hogy „minden lépés a csakazértisből születik”, itt az idő, hogy mi is kiálljunk magunkért. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

-gété-

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a menekültek körül kialakult szolidaritásról, támogass minket!