1947. augusztus 15.: India függetlenné válik
Míg a közismert narratíva szerint a függetlenségi mozgalom békésen zajlott Mohandász Gandhi vezetésével, addig a valóság egészen más.
Míg a közismert narratíva szerint a függetlenségi mozgalom békésen zajlott Mohandász Gandhi vezetésével, addig a valóság egészen más.
A negyven évig tartó, borzalmas vizsgálatban szegény, fekete mezőgazdasági munkásokkal kísérleteztek Alabamában, akiknek nem mondták meg, hogy szifiliszük van.
A cikk szerint „egyértelmű bizonyítékot találtak a homoszexualitás genetikai kapcsolatára”, így „hamarosan lehetségessé válhat annak előrejelzése, hogy a baba meleg lesz-e, és az anya számára felkínálható lesz az abortusz opciója”.
Talán nem voltak hősök, de gyáva falka sem: sok tekintetben ugyanabban az illúzióban osztoztak, mint a legnagyobb ellenfeleik – ez a mai, illúzió nélküli világunkban bizonyára értetlenséget szül.
A rendőrség által folyamatosan zaklatott fekete transz aktivista és szexmunkás halálát Johnson súlyos fejsérülése ellenére a rendőrség öngyilkosságnak minősítette. Ügyét csak 2012-ben nyitották újra.
Az erőszakba torkolló tüntetések nyomán a kormány leállította a rézgyár építését, majd a letartóztatottak túlnyomó többségét szabadon engedte.
Miután a magányosan menetelő aktivistát meglőtték, mások folytatták útját. Három héttel később a lábadozó Meredith ismét csatlakozott a menethez. Jacksonba érkezésekor mintegy tizenötezer ember kísérte.
A csoportot négy évvel korábban alakították meg zsidó exkatonák, akik a második világháborúból hazatérve látták, hogy a fasiszták nyíltan szerveződni kezdenek az Egyesült Királyságban.
Azt követelték, hogy helyezzék hatályon kívül a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás cselekményében hozott ítéleteket.
Az üres otthonokat elfoglaló családok helyi munkások és munkanélküliek támogatásával ellenálltak a rendőrség erőszakos kilakoltatási kísérleteinek, és a lakhatási probléma megoldására kényszerítették az önkormányzatot.