Irodalmi gettósítás, művészfeleségek és anyaság – a Késelés Villával beszélgetésén jártunk
Újra meg újra lehet írni a férfilíra toposzait, csak egyrészt unalmas, másrészt ezzel van tele a fejünk amúgy is.
Újra meg újra lehet írni a férfilíra toposzait, csak egyrészt unalmas, másrészt ezzel van tele a fejünk amúgy is.
A társadalomnak fel kell ismernie az erőszak és diszkrimináció jeleit, és aktívan hozzá kell járulnia az ilyen esetek megelőzéséhez és kezeléséhez.
Miután az Uzsoki Kórház vezetősége példásan reagált a társadalmi igényre, mások is meglátták a reményt.
Felismerték a társadalmi elvárást a szülő nők szabadságának korlátozásával szemben. Az egységes, minden kórházra érvényes irányelv azonban még mindig hiányzik.
A túlzott mértékű orvosi beavatkozás árt a nőknek és a gyerekeknek is, mégsincs rendszerszintű törekvés a magyar szülészetek javítására.
Leginkább nők és gyermekek menekülnek Ukrajnából hazánkba, a kormány mégsem biztosít specifikus ellátást és védelmet számukra. Egy év után is méltatlan ellátás fogadja őket.
Szakemberhiány miatt szűnhet meg Szentesen a szülészeti ellátás decembertől – legalábbis a helyi és környékbeli családok között szájról szájra terjedő hírek szerint. A Szentesen szült és szülni készülő nők nem hagynák veszni a jóhírű osztályt, figyelemfelhívó kampányba kezdtek.
„…a migráció, a menekülés, pontosan ugyanaz, mint az anyaság: a tiszta remény kifejeződése”.
A kórház drasztikus döntése a „potyautasok” kidobásáról valójában egy borzalmas rendszer hibáira világít rá.
Az OKFŐ szerint a kórháznak kellene kigazdálkodnia a béremelést.