Egy hírhamisítás anatómiája
„édes hazám, lám, egyetlen pici hírrel ó, mily sokat tettünk a gyűlölet, az ostobaság és a hallatlan tájékozatlanság terjedéséért.”
„édes hazám, lám, egyetlen pici hírrel ó, mily sokat tettünk a gyűlölet, az ostobaság és a hallatlan tájékozatlanság terjedéséért.”
Mindennél többet elmond a „patkányforradalom” típusú hazugságokról, hogy az Őszirózsás forradalmat a korabeli konzervatív sajtó is ünnepelte.
Teljes csöndben fogadja el a Fidesz a ciklus legfontosabb törvényét, amely végleg megszüntetheti az igazságszolgáltatás függetlenségét, az egyetlen jogállami hatalmi ágat, amely még így vagy úgy független volt a kormánypárttól.
Ebben a cikkben nem szeretnék igazságot tenni abban, hogy ki utazott a gépen. Ez a cikk arról szól, ki hogyan fogadta, kezelte ezt a hírt, és általánosságban mit mutat ez meg arról, hogyan értelmezi a szabad média fogalmát a magyar sajtó egy-egy része.
A petícióknak ma sajnos olyan módon valóban nincs értelme, hogy az bármilyen hatással is lenne a hatalomra de a mozgósító hatásukat nem szabad alábecsülni. Válasz Diószegi-Horváth Nóra cikkére.
Minden a Népszabadság bezárásával kezdődött, mi pedig mindezt csupán elszenvedjük…
A leginkább interjú-formátumú sajtóközleménynek mondható cikkben a két tulajdonos elsősorban az Index függetlenségéért aggódó közvéleményt igyekezett nyugtatni.
Lengyelország megtámadta Németországot! Vagy fordítva? Esetleg mindkettő egyszerre lépett? 1939-ben a pesti lapok teljes zavart mutattak a kérdésben, és ez nem volt véletlen.
Orbán kedvenc újságírója, és főszerkesztője szervezi meg, a független médiának nem lesz annyira jó.
Ironikus módon a legtöbb olvasót saját megyéjének lapja, a Fejér Megyei Hírlap veszítette, 18,26 százalékkal kevesebb példányt adtak el belőle, mint egy évvel ezelőtt.