Maga Magyar Péter állapította meg – helyesen –, hogy a közmédia csak az egyik csápja a propagandának, az mégis a „hazugsággyár” gravitációs középpontjának számít az ellenzéki mitológiában.
Míg a háborús propaganda blokkolja a komplex gondolkodást, sematizál és butít, addig számos realista alkotás segít bennünket megérteni a mélyebb összefüggéseket. Andor László jegyzete azokhoz szól, akik szeretnének valamit azért, hogy a múlt borzalmai ne ismétlődjenek meg.
Azt kérik, a politikusok ne riogassák a gyerkeket nevelési-oktatási intézmények közelében elhelyezett háborús és választási plakátokkal, ne manipulálják őket hamis vagy álhírekkel.
A lakhatás világnapján írt a közelmúltban napvilágot látott, hajléktalan emberekkel szembeni támadásokról a
A kormánysajtó úgy tűnik, feltétlen szervilizmust vár el azoktól, akik élnek a jog adta lehetőségekkel.
A hetek óta tartó lejáratókampány az eddig megszokottakhoz képest is szintlépésnek tűnik, ami a karaktergyilkosságban élenjáró kormányzati médiát illeti.
Mindenki nyugodjon meg, jönni fognak a propagandalevelek.
A gyanúsított egy percig sem érezte úgy a kapitányságon, hogy az eljáró rendőrök komolyan gondolták volna, hogy csőbombát helyezett el bárhova.
Félelem és rettegés a Megafonnál: Deák, Orbán és egy csőbombás vicc, ami miatt előállítottak egy facebookos kommentelőt.
A viperás támadásokat nem rest a kormány politikai ellenfelei ellen használni.