Hogyan legyünk demokratikus szocialisták a huszonegyedik században?
Hogyan hagyhatná végre a világ maga mögött a kapitalizmust? – Erik Olin Wright egész életében erre a kérdésre kereste a választ.
Hogyan hagyhatná végre a világ maga mögött a kapitalizmust? – Erik Olin Wright egész életében erre a kérdésre kereste a választ.
Polányi 60 évvel ezelőtt hunyt el, fő műve 80 évvel ezelőtt jelent meg, mégis sokan kortárs gondolkodónak tekintik. Ez a korszerűség pedig elsősorban A nagy átalakulás erős üzeneteinek tulajdonítható.
A háborúellenes agitáció, a munkásoktatás, és a színvonalas tudományos műveltség elterjesztése mind-mind tevékenységük részét képezte.
A 2008–2009-es válság nyomán egyre többen ébredtek rá, hogy a tőkepárti (és munkásellenes) baloldal oximoron.
Az államszocializmust nem értjük, pedig értékes tapasztalatokat hordoz.
Orbán és Kaczyński az Európai Unió válságának rendszertünetei.
Szilvay Gergely válaszára reagálva megint szó lesz nemzetről, vérségi és egyéb kötelékekről, kapitalizmusról, a „visszatérés” szükségtelenségéről és a progresszió lehetőségeiről.
A válság rádöbbenthetett volna bennünket, hogy a piacosítás rossz út, de a magyar kormány a még megmaradt társadalmi intézményeket is piacosítani szándékozik. Mert a levéltárakban, múzeumokban, könyvtárakban dolgozó húszezer ember közalkalmazotti státuszának elvétele nem más, mint ezen intézmények piacosítása.
Noha a rezsimhez kötődő burzsoázia mesés meggazdagodása miatt érzett düh alkalmanként a felszínre tört, ez a harag mindeddig nem vert éket abba az osztályokon átívelő szövetségbe, amely a Fideszt hatalomra juttatta.
A rendszerváltás után „a piaci elv minden területen” volt az uralkodó gondolat az eliteknél. Ez nagyon sok kárt okozott országszerte, különösen vidéken, kisvárosokban – mi lehetett volna ennek az alternatívája?