Interjú Losoncz Alpárral a bérmunka utáni időkről, az ordoliberalizmus letűnéséről, Európa államainak felfegyverkezéséről, a lázongó szerbiai egyetemistákról és a nyakas kisebbségekről.
A csillapíthatatlan ellenállásról, a háborúkról és az osztályharcról, a tőke sebezhetőségéről, a lelkiismeretről kérdezzük Losoncz Alpár filozófust.
Az üzleti világot a nyereség reménye mozgatja. Joggal gondolhatnánk tehát, hogy a közgazdaság-tudomány megegyezésre jutott abban, hogy mi a profit. Nem így van.
Az ordoliberalizmus által nemcsak a kortárs német politika mozgásrendjére lehet magyarázatot nyerni. Ha egykor a németek a Kultúra fennkölt fogalmát mozgósították a politikával szemben, ma az ordoliberalizmussal dúsított erkölcs képezi ezt a közeget.
A kapitalizmust újra kell formálni – olvashattuk a radikalizmussal semmi szín alatt nem vádolható Financial Times-ban, még jóval a jelenlegi járvány kitörése előtt. A kapitalizmus az ebek harmincadjára jutott, éltető eszméje pedig összeroppant.
Az EP a ráruházott korlátozott illetékességgel inkább afféle látványos vitaklubbá vált.