Mit mond nekünk a gyerek története, aki a kollégium mosdójában szüli meg a gyerekét?
Egy csecsemő meghalt. Egy életre a lehető legsúlyosabb teher rakódik, még azelőtt, hogy igazán elkezdődhetett volna. És egyedül egy tinilány bűnhődik.
Egy csecsemő meghalt. Egy életre a lehető legsúlyosabb teher rakódik, még azelőtt, hogy igazán elkezdődhetett volna. És egyedül egy tinilány bűnhődik.
Rengeteg kárt okoz, ha ennyivel elintézzük szex és etika kapcsolatát.
A család hiába került kapcsolatba a rendőrséggel és a gyermekjóléttel, a hatóságok a drogot hibáztatják a tragédia miatt.
Az a múlt heti orosz támadás előtt is elfogadhatatlan volt, hogy a kormány szerint biztonságban lehet élni Ukrajna területén ott, ahol nincsenek fegyveres összecsapások. Most, hogy vannak, végképp az.
Van az a ritka pillanat, amikor egy nő táncolni kezd az utcán, egy parkban vagy a vízparton. És ha ez megtörténik, szinte látni a levegőben megfeszülő figyelmet: nem kéne. Nem illik. Nem biztonságos.
Vitályos Esztertől Dobrev Klárán át a rendőrségig mindenütt azzal találkozhatunk, hogy az áldozat már biztonságban van, a többi bántalmazott nő pedig nincs egyedül. Ennél azért árnyaltabb a helyzet.
Nincs jobb, nincs bal, csak magyar – miért nem nevezhető a Tisza ajánlata baloldali populizmusnak?
Mintha a Pride lenne ma az ország legsúlyosabb „gyermekvédelmi” kérdése. Nem az, hogy már kislányként büntetlenül zaklathatnak férfiak. Nem az, hogy az adónkból fiatal nők utcai zaklatását finanszírozza a kormány.
A véleményformálás a hatalom egyik formája – nem igazságos, ha ennek csak a társadalom egyik fele a gyakorlója.
A hajléktalanságban élő anyák számára az egyik legnehezebben elviselhető hiány egy szoba, amit gyerekeikkel magukra zárhatnak. Ebben segít a BMSZKI új szolgáltatása.