Erzsinél a szenvedélyesség, az igazság kíméletlen keresése személyes életében, érzelmeiben éppúgy jelen van, mint a környező világról és a társadalomról való gondolkodásában. Igazságkeresése azonban sohasem társult önhittséggel, sohasem gondolta, hogy övé az egyetlen igazság, tévedéseit mindig őszintén beismerte.