Hosszú évek várakozása után, társadalmi összefogással végre megnyitotta kapuit a hajléktalan nők számára térítés-, és ami még fontosabb: előítélet- és bántalmazásmentes ellátást nyújtó nőgyógyászati rendelő Budapesten.
Az önkormányzati bérlakások száma 1999 óta drasztikusan csökkent: a százezer körüli szám negyvenezresre apadt.
Egyúttal a már megkezdett végrehajtási eljárásokat felfüggeszti.
Az Utcajogász véleménye szerint a hajléktalanok bántalmazása a rendőri szervek által nem új keletű, ám csak most, a kamerával felszerelt mobiltelefonok elterjedésével kezd láthatóvá válni.
„Nem nézhettem tétlenül, hogy kilakoltatnak egy egyedülálló anyukát a kislányával” – mondta el a 10. Lakásmeneten Kiszely Tibor, akit sokkolóval vitt el a rendőrség egy kilakoltatás elleni élőláncról.
Szeptember 18-án, két év kihagyás után újra megszervezzük a demonstrációt, hogy hangot adjunk a legsérülékenyebb társadalmi csoport – azaz hajléktalanná vált embertársaink – követeléseinek, és tüntessünk a lakhatási szegénység minden formája ellen.
Miért van lehetetlen helyzetben az önkormányzati szociális munka, hogyan küzd egy maroknyi ember a lakásmentésért, és hogyan súlyosbítja az eleve nehéz helyzetet a mostani megélhetési válság? Az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársaival és egy ügyfelével beszélgettünk.
Vali volt az első bérlőnk, idén pedig beköltözik a századik is, sem a munkája, sem a példája nem volt hiábavaló.
Sajtóperben nem bízhat. 250 ezer forintját ne féltse.
Ment a huzavona, hogy kell-e és lehet-e javaslatokat megfogalmazni a kormány számára.
