Pedig a háború alatt kialakuló szolidáris gyakorlatok jól mutatják, mire kell alapozni a lakáspolitikát: a lakhatás alapvető szükséglet, nem lehet a profitszerzés eszköze.
A városvezetés az „okos város” programmal a posztkommunista hanyatlás tengerében hozná létre a saját nyugati világát.
Hogyan alakultak a magyarországi lakhatási mozgalmak 1989 óta, és milyen szövetségek mentén épült ki a bérlői érdekvédelem?
Bármilyen erőszak és kisemmizés megmagyarázhatónak és elfogadhatónak tűnik addig, amíg a „nyugatibbá” válásunkat szolgálja.
A koronavírus-válság alatt világszerte sokunknak nem volt hol „otthon”, nem volt hol „biztonságban” maradnia. A probléma gyökerei azonban korábbra nyúlnak vissza.
