Sok hűhó a… miért is?
Mi van akkor, ha a „reálpolitika vs. ultrabaloldal” vita már eleve egyfajta színjáték volt, agitációs és propaganda-tevékenység egy frakció érdekében, nem pedig nyílt eszmecsere? Gondolatok egy képviselő visszalépéséről.
Mi van akkor, ha a „reálpolitika vs. ultrabaloldal” vita már eleve egyfajta színjáték volt, agitációs és propaganda-tevékenység egy frakció érdekében, nem pedig nyílt eszmecsere? Gondolatok egy képviselő visszalépéséről.
Nincs jobb, nincs bal, csak magyar – miért nem nevezhető a Tisza ajánlata baloldali populizmusnak?
Az ellenzék vezető erejének programjában szemlátomást nem az az újszerű, ami belekerült, hanem hogy egyértelmű szociális prioritásokat jelöl ki.
A lényeg épp az, hogy a demokráciát a politikain túlra, a társadalmi viszonyainak egészére is ki akarjuk terjeszteni: a gazdaságra, az oktatásra-nevelésre vagy a szexuális viszonyokra is.
Keserédes Gyurcsány-búcsúztató és némi múltidézés. Ezt hozta, és ezt viszi el az MSZP és a DK egykori vátesze.
Régen látott, sikeres társadalmi mozgósítás tetőzte be a Magyar Orvosi Kamara kampányát, de a rendszer gerincét adó munkavállalók iránti szolidaritás hosszú távon nem spórolható meg.
Magyar a Fidesszel kollaboráló ellenségként jelölte meg a teljes magyarországi független médiát.
A héten lezajlott Menczer-performansz megmutatja, milyen az, amikor Orbán Viktor szerez egy diplomás Bede Zsoltot. És a végén mégsem Magyar Péternek lett vége, hiszen az akció inkább üzenet volt egy tágabb közönségnek.
Maga Magyar Péter állapította meg – helyesen –, hogy a közmédia csak az egyik csápja a propagandának, az mégis a „hazugsággyár” gravitációs középpontjának számít az ellenzéki mitológiában.
Az ország sorsát nem az fogja eldönteni, hogy létezik-e elegendő kiábrándult, a változásra nyitott fideszes szavazó… Csigó Péter háromrészes elemzésének második részéből kiderül, hogy ha nem a kiábrándult fideszesek számán, akkor min múlik az új rendszerváltás.