A nemzeti divatipar a színfalak mögött már nem olyan glamúros
A politikai hatalom eszközként használja a magyar divatot és dizájnt, de nem mindegy, hogy hogyan.
A politikai hatalom eszközként használja a magyar divatot és dizájnt, de nem mindegy, hogy hogyan.
Mivel az elitkultúra éppúgy piacosítható, mint a populáris, akárcsak a nemzetállami ideológiák, a kapitalizmusban a kultúra sokszínűsége válik a profit egyik forrásává. Itt a Fordulat 30!
Az ügynökséget a Magyar Turisztikai Ügynökség tavaly 2,3 milliárd forinttal támogatta.
Olyan sok felesleges ruha termelődik évente, hogy csak az adományozott ruhák 20 százalékát tudják újrahasznosítani vagy használt ruhaként eladni.
Az ipar vízigényessége és vízszennyezése szintén helyrehozhatatlan természeti károkat okoz, miközben a klímaváltozást is felgyorsítja. Szerencsére vannak apró fejlemények.
A divatipar évente a globális szén-dioxid-kibocsátás 10%-áért felelős, valamint egy évben mintegy 1,5 trillió liter vizet használ fel.
A németországi intézkedések értelmében nem feltétlenül kellett volna fizetnie, de a cég bejelentését óriási felháborodás követte.
Egy fast fashion boltban kapható, egyszerű pamutpóló előállításához mintegy 3000 liter víz szükséges.