Izrael és én
Szerzőnk a gázai háború kapcsán felidézi, hogyan vált fiatalként a zsidó közösség tagjaként Izrael hívévé, és sajátította el fiatalon „tálib-reflexként” a közegben uralkodó, Izrael állam bűneit relativizáló nézeteket.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Szerzőnk a gázai háború kapcsán felidézi, hogyan vált fiatalként a zsidó közösség tagjaként Izrael hívévé, és sajátította el fiatalon „tálib-reflexként” a közegben uralkodó, Izrael állam bűneit relativizáló nézeteket.
Bárhogyan használják is fel az erőszak kritikáját a hatalom birtokosai, e kritika ettől még érvényes marad.
Melyek a közös pontok a palesztin és nyugati feministák között, és miben térnek el a nézeteik? Hogyan közelítsünk mi, kívülállók a palesztin feminizmushoz?
A bulvármédia mindent megtett, hogy mindannyian egyedül érezzük magunkat.
Az olyan déli országok, mint Brazília vagy India, nem meghajolnak az USA akarata előtt, hanem ellenállnak, erősítik együttműködéseiket, és alternatívákat keresnek.
Nagyon súlyos tanulságokkal jár az a drón-incidens ami kedden éjjel történt Lengyelország felett. A Nyugatra nézve és az orosz vezetésre nézve egyaránt.
Megafon ide, nemzeti konzulátció oda, önmagában aligha lennénk kisegítve azzal, hogy Magyar Péter valójában nem akar adót emelni.
Egy csecsemő meghalt. Egy életre a lehető legsúlyosabb teher rakódik, még azelőtt, hogy igazán elkezdődhetett volna. És egyedül egy tinilány bűnhődik.
Macron csaknem 24 órán belül ki is nevezte az utódát.
Ha nem újítjuk meg a demokráciát, az egymást követő illiberális hullámok csak egyre nagyobbak lesznek.