Merre tart a diáklázadás?
Október 5. óta egyre inkább világos, hogy ez az egész tüntetéshullám nem csupán a bérekről szól, hanem a diákok és a tanárok szabadságáról.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Október 5. óta egyre inkább világos, hogy ez az egész tüntetéshullám nem csupán a bérekről szól, hanem a diákok és a tanárok szabadságáról.
Az irodalom utáni korban élünk, és Nádas Péter életművében tettenérhető az átmenet.
Minél többen vállaljuk a roma és magyar identitásunkat, ezzel direkt módon is kifejezzük, hogy Magyarország a mi hazánk is, hogy csak egy Magyarország létezik.
Az abortuszhoz való hozzáférés ügye, bár a legelemibb értelmében a nők testét érinti, valójában olyan politikai ügy, amellyel kapcsolatban a férfiak sem maradhatnak csendben.
Noha elsőre fölöslegesnek tűnhet, mindannyian jobban járunk, ha minél pontosabb adatokkal rendelkezünk a magyarországi társadalmi viszonyokról.
Hiszen a nők, akárcsak a tanárok, lelkesedésből, elhivatottságból és szeretetből végzik láthatatlan munkájukat.
Aki azt akarja sugallni, hogy egyik vagy másik csoport küzdelme nem a mi ügyünk, az egyszerűen hazudik, méghozzá előre megfontolt szándékkal.
Inkább csinál gyerekmegőrzőt a kormány az iskolákból, minthogy szóba álljon a tanárokkal
Mit tanulhatunk a brit munkásmozgalmi szerveződésekből?
Miért zárja ki az orosz agressziót elutasító oroszokat az EU?