2020 még a szokásosnál is nehezebb volt a bántalmazó kapcsolatban élők számára. Hiába volt hivatalosan az áldozatsegítés éve 2020, a kormány nem tett lépéseket a rendszerszintű változás érdekében, és a pandémia csak súlyosbította azok körülményeit, akik a családon belüli erőszak áldozatai.
Ezért is éreztük fontosnak, hogy a Mérce is bekapcsolódjon az egész világon zajló 16 akciónapba, és november 25. és december 10. között a mi felületeinken is kiemelt helyet kapjon a nők elleni erőszak felszámolásáért folytatott küzdelem. A területen dolgozó nőszervezeteket kértük fel, az ő aktivistáik, szakértőik és érintettek szövegeit olvashatjátok alább.
Külön köszönet a NANE, a Patent és a Másállapotot a szülészetben együttműködésért, és Dés Fanninak, aki nélkül nem jött volna létre ez a sorozat.
Mit tehet a politika a nők elleni erőszak felszámolása érdekében? Hogyan zárta a kormány az áldozatsegítés évét? A 16 akciónap keretében szervezett beszélgetésén Ámon Kata, Dés Fanni és Tonté Barbara adtak lehetséges válaszokat a témában.
Gender szempontú fogyatékosságügyi intézkedések nélkül nem lehetséges a fogyatékos nők jogainak biztosítása – ezek kialakításának pedig feltétele, hogy a fogyatékos nők döntéshozói szerepben vehessenek részt e politikák megtervezésében.
Bár a szülészeti erőszak kifejezés sokaknak túl erős, és még mindig nem értik, hogy kerül az erőszak a szülőszobára, muszáj elismernünk a létezését, hogy közösen gondolkodhassunk arról, hogyan tudnánk tenni ellene.
2019-20-ban négy gyermekrablásos üggyel foglalkoztunk.
A súlyos bántalmazást elkövető szülőről csak annak az árán lehet nem gondolni semmi rosszat, ha az ember önmagát veszíti el.
A szexuális felvilágosítás helyett a családi életre nevelés ernyője alatt százával képzik a tanárokat arra, hogy hogyan verhetik bele az egyenlőtlen szerepeket és homofóbiát a gyerekek fejébe.
Azért olyan csábító az elkövető oldalára állni, mivel ő csupán azt kéri a kívülállótól, hogy az ne tegyen semmit – tehát maradjon semleges.
Ezt a cikket könnyen érthető formában írom.
Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a helyzet az elmúlt évtizedekben fényéveket javult, ám elég a közelmúlt néhány emlékezetes esetét felidéznünk ahhoz, hogy lássuk, bőven van még dolgunk e téren.
A nyomozás megállapította, hogy mivel mindennapos volt nálunk az életveszélyes fenyegetés, az obszcén, trágár kommunikáció, így az nem volt alkalmas megfélemlítésre, félelemkeltésre.
Miközben nagyon sokan azt kérdezik, hogy a bántalmazott nők miért maradnak, én is szeretnék kérdezni néhányat. Mindenkit bíztatok, hogy inkább ezeket a kérdéseket tegye fel, ha egy nő családon belüli erőszak áldozatává válik.
A nők elleni erőszak társadalmi beágyazottságáról, a 16 akciónapról és a járványhelyzet okozta problémákról beszélgettünk Füri Judittal és Winkler Zsuzsannával, a NANE önkénteseivel.
