Hat év telt el a 2015-ös menekültválság óta, amikor egy forró nyáron át "Budapest szíve egy aluljáróban dobogott". Tavaly  vendégszerzők írásaival emlékeztünk meg a 2015-ös menekültválság ötödik évfordulójáról. Augusztus elején indult cikksorozatunkban pedig azt vesszük górcső alá, mi történt azokkal – az átutazókhoz képest elenyészően kevés emberrel –, akik második hazájuknak Magyarországot választották. 5+1 év, néhány sors, több fejezet.

A szerző, Szikra Judit és társainak informális civil csoportja 2015 késő őszén szerveződött a megmaradt nyári menekültsegítőkből, új feladatok után kutatva. A kétirányú integrációs folyamatban hisznek, minél kevésbé erősítve a klasszikus, hierarchikus, segítő-segített viszonyra épülő attitűdöt. Mentoráltjaik, pártfogoltjaik eleve alacsony társadalmi érdekérvényesítő képessége porszemmé zsugorodik a menekültellenes kormányzati narratíva ellenszelében, ezért ezzel a cikksorozattal is szeretnénk a láthatatlanságból kiemelni őket.

Az alábbi szövegekben tipikus vagy egyedi eseteket mutatunk majd be az elmúlt évek civil segítő munkájából. A szereplők nevét valamennyi, karakterét néhány szükséges esetben megváltoztattuk, a valóságot lefedő tényeket azonban minden esetben érintetlenül hagytuk.

Ebben a hatrészes sorozatban öt év távlatából tekintünk vissza, és értékeljük a 2015-ös menekültválság eseményeit a száműzötteket segítő, kormányzati narratívának ellentartani próbáló szereplők perspektívájából. A sorozatban informális civil csoportok, jogvédő szervezetek, politikusok és újságírók osztják meg akkori sikereik és kudarcaik mérlegét, kihívásaikat és dilemmáikat. És megpróbálnak válaszolni arra a kérdésre, mit lehetett volna másképp csinálni.

2015 nyarán érte el Magyarországot az a menekültválság, amely a Globális Dél megszaporodó válságainak és az uniós menekültügyi rendszer hiányosságainak kölcsönhatásából jött létre. A balkáni útvonalon az EU centrumországaiba tartó menedékkérőkkel szemben komoly kormányzati gyűlöletkampány indult útjára, mellyel szemben különböző civil csoportosulások kemény, de ad hoc munkával próbálták megszervezni az ország különböző pontjain összegyűlt menedékkérők segítését.

Szeptember 4-én a Keleti pályaudvarnál feltorlódott, a hatóságok által magukra hagyott menekültek megindultak Ausztria felé, a kormány pedig végül nem gördített akadályokat az útjuk elé, ahogyan azt a megelőző hetekben tette. Szeptember 15-én életbe lépett a szerb-magyar határ teljes lezárása, amely előbb néhány feszült epizódot eredményezett, hosszú távon pedig szentesítette az embertelen tranzitzónák intézményét. A menekültválság során létrehozott kormánypárti narratíva, amely nem csupán a menedékkérőket, de az őket segítő magyar állampolgárokat is demonizálta, mind a mai napig érezteti hatását.