A Diákok a Tanárokért (DAT) és a Grund Egységes Diákfronttá szerveződéséről, programjáról, valamint mai akciójukról beszélgettünk Csibrán Barnával, a DAT jelenlegi elnökségi tagjával.

Csibrán kifejezetten sikeresnek értékelte a mai, autós tülköléssel tarkított tizenöt kilométeres élőláncukat, amelyen a tágabb társadalmi szolidaritás már-már tapintható méreteket öltött. Noha az elején támadták őket azzal, hogy miért nem mennek vissza inkább tanulni, mostanra ezek a hangok elhalkultak, és rengeteg szülő, tanár állt be követeléseik mögé. Kérdésünkre elmondta, hogy az Egységes Diákfront mintegy válaszként született meg a korábbi, Budapestet lefedő, a hídfoglalásokat szervező csoportok országos méretűvé szélesedésére; célja pedig az, hogy platformot adjon, és kiterjessze a diákok egymás közti szolidaritását.

Mai akciójuk sikere is rég nem látott összefogás eredménye, hiszen körülbelül ötven kisebb, informális szülői és tanári csoport segédkezett a mozgósításban. Ez a hozzájárulás pedig a tüntetések létszámának és arányának növekedésében egyaránt megnyilvánul.

Az EDF lefedettségét firtató kérdésünkre az interjúalany külön kiemelte a déli országrészt, mint ahol különösen is jól haladnak növekedésben és mozgósításban egyaránt, majd a különböző alapító szervezetek viszonyának szétszálazása került szóba. Noha a korábbi – budapesti – szervezetek (a DAT és a Grund) autonómiája megmarad, az új belépők már az egyfajta ernyőszervezetként is elképzelt EDF-be lépnek már be.

Nem értenek egyet azzal, hogy a Fidesz pusztán bérkérdésként tekint a jelenlegi tiltakozásokra, öt pontos követeléslistájuk

kiegészítéseképp leginkább önálló tanügyminisztériumot követelnek. Ez szimbóluma és garanciája lehetne annak, hogy az oktatás kérdései folyamatosan tematizálva legyenek az ország nyilvánosságában.

Az iskolákban uralkodó rossz közérzetre válaszul átfogó, az oktatás egészét felölelő reformra lenne szükség, ami az egész nemzet ügye és érdeke. Azt is megkérdeztük, hogy az oktatásnak hogyan kellene elősegítenie a társadalmi mobilizációt, azaz azt a folyamatot, hogy az oktatás ne a szegénységet és a rassz-alapú szegregációt termelje újra, hanem az abból való kilépéshez adjon eszközöket. Csibrán Barna főképp az egyenlő hozzáférés biztosítását említette megoldásként.

Az oktatás nemzeti ügy – állítják a diákok. Így viszont az talán kevésbé látszik, hogy mi is lenne azokkal, akik eleve nincsenek benne a nemzet csalóka módon inkluzív terében, hiszen a nemzeti ügyként keretezett oktatás legalább ugyanennyire osztálykérdés is.

Mivel mögöttük nem áll pártpolitikai szereplő, és ők sem terveznek részt venni a pártpolitikában, az ország döntéshozóit arra kérik, hogy tartsák folyamatosan napirenden az oktatás ügyét. És társadalmi diskurzus meghirdetésével dolgozzanak ki olyan átfogó oktatási reformtervet (szakszervezetek, diákönkormányzatok és pedagógiai szakértők bevonásával), amely a társadalmi mobilitás, valamint a korábban már említett 5 pontjuk elvein alapszik.

Összefoglalásképp az Egységes Diákfront a tanítás és az iskolák ügyének újrapolitizálását tűzi ki céljául, továbbra is mozgósítana és szervezkedne, szerkesztőségünket is arról biztosítva, hogy

„folytatják”.