Egy 22 éve a pályán lévő tanár a Hősök terén riporterünknek elmondta, hogy azért tartotta fontosnak, hogy kiálljon, mert hihetetlenül felemelőnek érzi a „katartikus erőt”, ami megmozgatta az egész társadalmat a pedagógusokért.

„Az elmúlt évek apátiába süllyesztették ezt a réteget, de a mostani kiállások azokat is megmozgatták, akik ebben voltak”

– fogalmazott a tanár, aki számára lelkesítő, hogy a szülők támogatóak és mellettük állnak. Hozzátette, őt az is motiválja, hogy

rendkívül felháborítónak tartja a hatalom lenéző stílusát, amivel a tanárok problémáira reagál.

Elmondta, hogy a közelmúltbelihez hasonló elbocsátásokra nem számít az iskolájában, de megfélemlítésre és nyomásgyakorlásra igen. A tankerületeknek azt üzente, hogy amíg megtehetik, addig találják meg az egyéniségüket:

„Nagyon fontos lenne, hogy a huszonegyedik században képesek legyenek a saját identitást megtalálni akkor is, ha ez az jelenti, hogy meg kell válniuk a pozíciójuktól.”