Tíz órakor tartotta megemlékezését a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) a városligeti emlékkőnél, amivel kezdetét vette május elsejei programsorozatuk.
A megemlékezésen részt vett Kovács Dávid, a MASZSZ ifjúságtagozatának vezetője és Juhász László, a MASZSZ nyugdíjastagozatának a vezetője.
Kovács Dávid a 4. ipari forradalomról beszélt, aminek a küszöbén állunk jelenleg, és még sosem voltak ilyen szinten adottak az eszközök a biztonságos és igazságos munkavégzéshez, mint most. Ennek ellenére talán még kizsákmányolóbb a jelenlegi rendszer, mint amilyen 130 évvel ezelőtt volt, az ünnepnap megalakulásának idején.
„A munka törvénykönyve 300-400 óra túlórát tesz lehetővé, és a munkavállalók élnek is ezzel, hogy meg tudjanak élni, a munkaadók pedig elvárják ezt a dolgozóktól. Én az év 52 hetéből 42-t a munkahelyemen töltöttem”
– tette hozzá.
Ezért fontos, hogy a munkások és a szakszervezetek követeljék az igazságos munkakörülményeket, az élhető béreket és biztonságos munkakörnyezetet.
„Ki kell állnunk magunkért és ki kell állnunk egymásért”, ugyanis a munkaadók ugyanazokkal a „lerágott csontokkal” tudnak dobálózni a munkások követeléseivel kapcsolatban, min ahogy azt 100 évvel ezelőtt tették.
Juhász László szerint az, hogy az ifjúsági és a nyugdíjas tagozat vezetői együtt vannak most jelen, az nemcsak a generációk közti összetartást jelenti, hanem azt is, hogy a mozgalomnak és ennek az ünnepnek van jövője.
Fontosnak tartotta, hogy megemlékezzünk az első magyar, 1890-es május elsejei felvonulásról, ahol több munkás vett részt, mint Európa legnagyobb városaiban, a nemzetközi sajtó figyelmét is megragadva, ahol a dolgozók követelték Robert Owen által megfogalmazott 8 óra munkát, 8 óra pihenést és 8 óra szórakozást.
Ezek a követelések most relevánsabbak, mint valaha, és az önkizsákmányolás kérdését folyamatosan a porondon kell tartani, „több emberöltő távlatából” is.
A MASZSZ képviselői szerint most nagyon nagy szükség van a szakszervezetek munkájára, különösen a covid, az ukrán háború és a választási eredmények árnyékában, és eljött az idő, hogy a hatalom végre komolyan vegye a munkások követeléseit: