Bevándorlás, a „másik nagy probléma”, ami a miniszterelnök szerint ez azért került ismét napirendre mert Belaruszia(sic!) irányából a Balti-államok és Lengyelország felé megindult egy újabb útvonal.

„Magyarország álláspontja egyértelmű, nem szabad beengedni a migránsokat. Egyre többen vagyunk EU-ban akik azt mondják, hogy a migránsoktól érkezett menedékkérelmeket az ország határán kívül kell lefolyatni.”

Ez az álláspont a miniszterelnök szerint két nagy vitát generál, az első, hogy ha kerítéssel védjük az országainkat abból valamit fizet-e az Unió. Orbán szerint szenvednek a Bizottság munkatársai, akik az „Angela Merkeltől megörökölt doktrínát” próbálják nyomni, és a kerítésen kívül már bármit fizetnének, de azt nem.

Hangsúlyozta a kormányzati álláspontot, hogy Brüsszelnek meg kell téríteni részben vagy egészben a határvédelem költségeit.

A második nagy kérdéskör,  a nemzeti alkotmányok és az Európai Bíróság bevándorlásra vonatkozó ítéleteinek konfliktusa. Jelenleg 8 olyan ország van, akik korábban azt mondták, hogy a nemzeti jog elsőbbséget élvez az Uniós joggal szemben. A magyar Alkotmánybíróság a Bizottság döntésétől függetlenül meg kell védeni a határokat. Ez alapján meg vizsgálták a kormány lehetőségeit, és úgy döntöttek, hogy

„semmit sem fogunk tenni azért, hogy megváltozzon a határvédelem rendje. Fenntartjuk azt a rendet, amit eddig is működtettünk. Akkor is ha az Európai Bíróság arra szólított fel, hogy változtassuk meg azt.

Az Alkotmánybíróság döntése ráadásul a miniszterelnök szerint egy „színvonalas újítást” is tartalmaz, ami az egyéni jogból az emberi méltóság kérdését átvitte a kulturális közeg területére. Nem csak a a szabadság absztrakt fogalma áll védelem alatt, hanem az egyént körülvevő „kulturális szövet” védelme is alapjogi védelmet élvez .