Harangozó Tamás kérdésével véget ért a miniszterelnöknek feltett kérdések sora. Noha megállapítható, hogy Orbán még a szokásosnál is harciasabban nyitotta az ülésnapot, napirend előtti „sorosozással”, az ellenzéki képviselők attakjai a miniszterelnök ellen nem mutattak ennél sokkal nagyobb színvonalat.

Az érthető, ha az immár egységesen a Fidesz-KDNP ellen politizáló ellenzék napirenden próbálja tartani a meglehetősen bulvárosra sikeredett Szájer-botrányt, de talán az LMBT-jogok és a személyes szabadság mellett kiálló Párbeszéd társelnöke, Szabó Tímeától talán nem éppen a brüsszeli volt Fidesz-frakcióvezető „életstílusára” kellene, hogy koncentráljon. Mint ahogy Gurmai Zitának sem az ereszezésre.

Ezekkel a vádakkal kapcsolatban Orbán persze azonnal hivatkozhatott az álszentségre, és arra, hogy a gondolat szabadságát és a magánéletet elvileg az Alaptörvény is védi, ugyanakkor a vita azt is megmutatja, az ellenzék egyre többször és előszeretettel nyúl az Orbánék által is gyakran használt homofób hangulatú eszközökhöz, ha népszerűséget próbál szerezni.

Ugyanez még nyilvánvalóbb Jakab Péter Szájer-ügyi megjegyzéseiből, ő a drogozást emelte ki, mint fideszes brüsszeli főbűnt.

Mindezzel azonban számos ellenzéki felszólaló ismét, és 2020-ban utoljára is elmulasztott jó pár lehetőséget arra, hogy az országban dühöngő járvány és annak egyre inkább széteső kezelése nyomán fogalmazzanak meg konkrét kérdéseket a kormányfőhöz, aki erre így kénytelen lenne rendre válaszolni.

Ehelyett a bulvárcímlapokhoz illő kiszólásoktól egyedül a jobbikos Lukács László Káslerhez intézett kérdése és az MSZP-s Harangozó Tamás Orbánhoz intézett kritikája volt mentes. Ezek szóltak nagyobb részben az ország gondjairól, és utóbbi esetben látszott is, hogy a miniszterelnök igen nehezen adott koherens, a kérdést is érintő választ a kritikára.

Érthetetlen, hogy egy ekkora, elhatalmasodó krízishelyzetben ez a fajta felületes O1G-zés mire és kinek jó?

Közvetítésünk ezzel zárul, a figyelmet, mint mindig most is nagyon köszönjük!