Minszk, Moszkva • Ma ismét telefonon beszélt egymással Vlagyimir Putyin orosz elnök, és Alekszandr Lukasenka de-facto belarusz vezető. A telefonbeszélgetésről készült, rövid Kreml-összefoglaló szerint Oroszország, amely az „Összuniós megállapodás” és az azt kíséről katonai egyezmény, a „Kollektív Biztonsági Megállapodás” értelmében is szoros unióban létezik Fehéroroszországgal, „kész katonai segítséget nyújtani” Minszknek, tekintettel, a „kialakult biztonsági helyzetre.”

Bár Fehéroroszországban jelenleg maguk az állampolgárok vonulnak számos nagyvárosban, tízezrével az utcára, a saját szimpátiatüntetésére kiálló Lukasenka ma arról beszélt, „nagyarányú NATO-mobilizáció történik” az ország nyugati határainál.

Noha a NATO sajtóosztálya a Reuters hírügynökségnek határozottan tagadta, hogy az Észak-Atlanti Szövetség Lengyelországban és Litvániában állomásozó (főleg az Egyesült Államok és Nagy-Britannia hadseregéhez tartozó) expedíciós egységei bármiféle gyakorlatot vagy mobilizációt hajtanának a térségben végre, és arról beszéltek, csupán „passzív figyelői” a Fehéroroszországban kialakult politikai helyzetnek, az állítás Lukasenkának fontos, mivel az orosz katonai segítség az egyezmények szerint „külföldi fenyegetés vagy agresszió” okán léphet életbe – elég hasonlóan az egykori Varsói Szerződés alapelveihez.

A Kreml által közzétett leiratból, úgy tűnhet azonban, az orosz vezetés formálisan egyetérthet a helyzet lukasenkai értelmezésével, legalábbis kellő jogalapnak láthatja azt, így az orosz beavatkozás immár nagyon is reális fenyegetéssé vált a szabad választást akaró belaruszok számára.