Május 1. a munka ünnepe – lenne, ha lenne mit ünnepelni. Ma azonban erre nincs okunk.
A világon átsöprő járvány gazdaságilag is megrengeti a világot, és bár egyelőre megtippelni sem tudjuk, hogy milyen mélységű lesz a válság, azt már most látjuk, hogy a magyar munkavállalók számára a kormány nem sok segítséget ad.
A gazdaságvédelmi akcióterv ugyanis alapvetően az exportra termelő nagy cégek érdekeit szolgálja, kiegészítve a NER oligarcháinak gazdasági kisegítésével, miközben a bérből élők és a munkanélküliek tömegeit, ahelyett hogy védené, csak még kiszolgáltatottabbá teszi mind a válság hatásainak, mind a munkáltatóknak. És mindeközben a kormány gyakorlatilag felfüggesztette a munkajogot.
Témába vágó cikkeink ezen a linken érhetők el.
És mindehhez jött még április 10-én az a kormányrendelet, amely 16-án már életbe is lépett, és amelyet nyugodtan nevezhetünk a rabszolgatörvény vészhelyzeti kiterjesztésének, ugyanis ennek értelmében a cégek egyoldalúan rendelhetnek el 24 hónapos munkaidőkeretet. A rendeletben rengeteg a homályos pont, ráadásul amellett, hogy a munkavállalókat még kiszolgáltatottabbá teszi, valójában azokon a cégeken sem segít érdemben, akik bajban vannak.
A munkaidőkeret-rendeletről nemrég a Mércén beszélgettünk Trenyisán Máté munkajogásszal, László Zoltánnal, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnökével és Székely Tamással, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) elnökével.
Vagyis 2020. május 1-je nem az önfeledt ünneplés ideje. Tavaly ilyenkor a szakszervezeti mozgalom még a rabszolgatörvényellenes-tüntetések hatásának köszönhetően látványos utcai demonstrációval tudott erőt mutatni.
Ma erre nincs lehetőség, hiszen karanténban vagyunk. Erőt mutatni viszont így is lehet, és fontos is, hogy megtegyük.