Akadémia • Lőrincz Viktor Szilágyi Emese a házigazdák léptek a színpadra, akik elmondták, ha feláll valamilyen tárgyalóbizottság, abban benne kell hogy legyen az Akadémiai Dolgozók Fóruma, majd

„semmit rólunk nélkülünk!”

felkiáltás után a színpadra szólították Bicskei Éva akadémikust, a második felszólalót.

Bicskei elmondta, az akadémia nem egyszerűen egy épület, hanem egy építmény, egy konstrukció. Mint mondta a homlokzat egy másik világhoz tartozó jelleget képvisel, majd művészettörténeti szempontból elemezte az akadémia épületét, kifejtve, miképp fejezi az ki a tudományos világ jellegét.

Elmondta, az akadémián zajló szakmai tevékenységre a nemzeti közösség tömegmozgalmai mellett a mindenkori politika van hatással.

Az akadémia hol kevésbé, hol jobban súrlódott a mindenkori hatalommal, például 1852 után az intézmény 6 éven keresztül tárgyalt a maga számára elfogadható működés érdekében az akkori kormányzattal, többek között – ahogy ma is – a finanszírozásról.

Ezután Bicskei kiterjedt történelmi áttekintéssel örvendeztette meg az összegyűlt tömeget, mely feltehetőleg feszült figyelemmel követte a tudományos szempontból minden bizonnyal kiemelkedően akkurátus előadást.

Bicskei ezután szembeállította a tudományos szakmaiságot, valamint a rövidtávú politikai érdekeket.

Majd folytatta a történelmi áttekintést a rákosista időszakkal, mikor a maihoz hasonló szintű elnyomás volt. Kiemelte, minden történelmi traumából felállt az akadémia, majd egyéb példákat is hozott az elmúlt korokból.

Bicskei elmondta: nagy különbség a korábbiakhoz képest, hogy nem elszigetelhető és ledarálható egyének, hanem egy közösséget alkotnak az akadémia dolgozói számtalan különböző diszciplína képviselőit beleértve.

„Nem csupán építőkövek, hanem építmény vagyunk!”

fejezte be beszédét.