Boris Buden: A posztkommunizmus gyermekei
Felkeltek az elnyomás ellen, mégis könnyűnek találtattak „demokráciából” a rendszerváltást követően. Hogyan lehetséges ez? Boris Buden filozófus esszéje.
Felkeltek az elnyomás ellen, mégis könnyűnek találtattak „demokráciából” a rendszerváltást követően. Hogyan lehetséges ez? Boris Buden filozófus esszéje.
Az Évekből, a Nobel-díjas Annie Ernaux könyvéből hiányzik a hit, a vágy, a szerelmes forradalmiság. Könyvkritika.
Nem könnyű. Pedig Tolnai Ottó, azt hiszem, azt szerette volna mondani, hogy az.
Nem az a kérdés, hogy Orbán Viktor tud-e holnap „interjút” adni a Kossuth Rádiónak, hanem az, hogy tudják-e hús-vér tüntetők személyesen szembesíteni a legaktuálisabb határátlépéseivel.
Erdoğan kiegyezett a korábban terroristáknek bélyegzett kurd vezetőkkel, hogy Imamoğlut eltüntethesse.
Tegnap Haiti és Libanon, ma Gáza és Szudán, holnap Rojava és a Kongói Demokratikus Köztársaság, holnapután pedig a Globális Észak… Ne legyen kétségünk: a déli államokban zajló neokolonialista erőszak, jóllehet más formában, de majd minket is elér.
A haláltáborokban rózsaszín háromszöggel jelölték a meleg férfiakat, a szimbólum később általános mozgalmi jelképpé vált.
„Aktuális, polemikus és precíz: éles meglátásai a bálványimádó politikai hagyomány revideálását sürgetik.”
A drogellenes kormánybiztos szerint a szegények lehetőséget kaptak a kormánytól a kitörésre, ám ezt a folyamatot „derékba töri” a droghasználat és a drogkereskedelem.
Ma nehéz elképzelni egy olyan világot, ahol nincsenek évértékelő beszédek, mindentudó miniszterelnökök és miniszterelnök-jelöltek.