„Lakni kell” – a magyar lakhatási mozgalom elmúlt 30 éve alulnézetből
Hogyan alakultak a magyarországi lakhatási mozgalmak 1989 óta, és milyen szövetségek mentén épült ki a bérlői érdekvédelem?
Hogyan alakultak a magyarországi lakhatási mozgalmak 1989 óta, és milyen szövetségek mentén épült ki a bérlői érdekvédelem?
Az elmúlt harminc év egyre erősödő lakhatási mozgalma gyakorlatilag ugyanazokat a problémákat görgeti maga előtt – hogyan gyakorolhat politikai nyomást ezek előmozdítása érdekében?
Józsefvárosnak és Ferencvárosnak éppen olyan képviselőre lenne szüksége, aki a legmesszebbmenőkig hisz abban, hogy minden embernek joga van a teljes élethez, és ha kell, megteremti az ehhez szükséges intézményeket.
A társadalmi változásért küzdeni olyan, mint futballozni. Az idő nagy részében futunk az események után, néha helyzetbe kerülünk, és nagy ritkán sikerül kapura lőni. De a választás olyan „helyzet”, amit nem érdemes kihagyni a civil szerveződéseknek sem
A mozgalmi infrastruktúra erősödésével a fogyatékosmozgalom nagyobb hatással tudott lenni a szakpolitikára, illetve hatékonyabban tudta befolyásolni a közvéleményt és a politikai szövetségesek viselkedését is.
A karanténban, amikor nem elsősorban emberként, hanem egészségügyi kockázatként tekintenek ránk és elhatárolódnak tőlünk, talán az a legfontosabb, hogy az ember tudja, mire számíthat.
A választásokon való részvétel a közösségek, civil szervezetek érdekérvényesítő erejét is növeli. A politikusoknak ugyanis szavazatokra van szükségük pozíciójuk megőrzéséhez vagy megszerzéséhez.
Baloldaliként munkánk egyik fontos eleme, hogy megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy „előbújjanak” azok, akik átestek a szociális hálón, és alig halljuk a hangjukat.