Kína repedező – vagy éppen sosem létezett – közép-európai befolyását figyelembe véve még látványosabb a magyar kormány kitartása Peking mellett, akár éppen a nyugati szövetségi rendszerrel szemben.
Eddig szinte semmit nem tudtunk arról, hogy miként látják a magyarok Kínát, hogyan értékelik világban betöltött szerepét, egyetértenek-e a magyar-kínai kapcsolatok mind szorosabbra fűzésével. Egy tavaly őszi kutatás ezekre a kérdésekre próbált válaszolni.
Vajon az erősödő, Washington, Brüsszel és Berlin felől fújó nyugati szelek kényszerítik lavírozásra az eddig keleti széllel hajózó magyar kormányt, vagy ezekkel a kockázatokkal eddig is tisztában volt Budapest a Peking felé mutatott mosolydiplomácia felszíne alatt?
Az USA szempontjából a Szovjetunió óta a legnagyobb kihívást jelentő hatalom, Kína tett szert lépéselőnyre.
A nyugati országok kormányai hiába próbálnak erélyesebben fellépni Kínával szemben, ha saját vállalataik a kínai profit érdekében hajlandóak megfelelni a Peking által támasztott elvárásoknak, akár politikai téren is.
A kínaiak évezredek óta tudják, hogy a nemzeti felemelkedés alapja az oktatás. Ráadásul nemcsak tudják, hanem – kelet-európai szemmel megdöbbentő módon – igen aktívan tesznek is az ügy érdekében, és hatalmas összegeket zúdítanak az oktatásfejlesztésbe.
Még ha sikerül is végül tető alá hozni egy kereskedelmi megállapodást, a két ország közti konfliktus valódi forrását az sem oldaná meg.