Az ellenzék és az orbáni kettős állam
A hatalomban lévők a rendkívüli helyzetet arra használják fel, hogy olyan államot építsenek ki, amely „törvényesíti a jogtalanságot”
A hatalomban lévők a rendkívüli helyzetet arra használják fel, hogy olyan államot építsenek ki, amely „törvényesíti a jogtalanságot”
TGM-et önnön következetessége és önkritikája egyszerre viszi közelebb az államszocializmus értőbb olvasatához és marad meg munkáiban a kapitalista realizmus keserű kicsengése.
Csak akkor van lehetőség egy baloldali békepárti pozícióra, ha ki tudjuk fejteni, hogy akárcsak az Orbán-rendszer, a háború is a globális kapitalizmus terméke.
Energiaforradalomra van szükség, amely egyben társadalmi forradalom is.
Melyek a mai „kivételes” korszakunk fő kihívásai? Miért fontosak az igazságosság, demokrácia és fenntarthatóság struktúrái a mai sorsfordító, ökológiai és klímaválsággal, járványokkal és háborúval terhelt időkben?
Ahogyan egyre nő az ellenzéken a politikai és társadalmi nyomás, úgy válik egyre kilátástalanabbá érdemi rendszerkritikai üzenetek megfogalmazása. Válasz Büttl Ferenc bírálatára.
A neoliberalizmus nem az államszocialista rendszerek összeomlása után terjedt el Kelet-Közép-Európában, hanem már jóval 1989 előtt áthatotta többek között a Kádár-rendszert.
A Márki-Zay-jelenség nem más, mint igénybejelentés az Orbán-rendszer folytatására, mérsékelt(ebb) neokonzervatív eszközökkel és Orbán nélkül.
Az antikapitalizmus korábbi formáinak kudarca nem ok a reménytelenségre. Mark Fisher a rendszer belső ellentmondásaira fókuszál, lerántva a leplet a kapitalizmus állítólagos realizmusáról.
Az Orbán-rendszer célja nem a globális válságok enyhítése és a magyar társadalom felkészítése, de olyan fegyveres konfliktusba sodorhat bennünket, amelyet csak elveszíteni lehet.