1911. szeptember 5.: Iskolai sztrájk indul Walesben
Az egész Egyesült Királyságra átterjedő iskolai sztrájkokban a tanulók a testi fenyítés megszüntetését követelték.
Az egész Egyesült Királyságra átterjedő iskolai sztrájkokban a tanulók a testi fenyítés megszüntetését követelték.
Miután a kormányzó kivezényelte a hadsereget a sztrájkolók sátortáborának kiürítésére, a szakszervezeti vezetők lefújták a sztrájkot. A munkások megpróbálták folytatni, de vereséget szenvedtek.
Szerzeződésükkel elérték a garantált műszakokat, a béremelést, az egyirányú tükrök eltávolítását, a rasszista időbeosztás eltörlését, valamint védelmet biztosítottak az önkényes fegyelmezés és elbocsátás ellen.
A megbuktatott Mohamed Moszadek miniszterelnök államosítani kívánta a brit tulajdonban lévő olajmezőket, hogy további szociális reformokat hajthasson végre.
Tizenöten meghaltak és 700-an megsebesültek, amikor brit lovasság a manchesteri Szent Péter-mezőn összegyűlt 60–80 ezer munkásosztálybeli emberből álló, választójogot követelő tömegbe rontott.
Míg a közismert narratíva szerint a függetlenségi mozgalom békésen zajlott Mohandász Gandhi vezetésével, addig a valóság egészen más.
A szegregált étkezdébe beülő fekete diákok a kiszolgálás megakadályozásával akkora gazdasági kárt kívántak okozni, hogy az étkezde rákényszerüljön a szegregáció megszüntetésére.
Több tízezer gyári munkás csatlakozott a sztrájkhoz, és ennek nyomán az ipar leállt. A kormány statáriumot hirdetett, de nem sikerült megtörnie a munkásokat.
Ward epeköves fájdalmai miatt ment kórházba; ekkor már másfél éve volt műtétre előjegyezve, ám azt mondták, további egy évet kell várnia – kivéve, ha ki tud fizetni 500 fontot magánkezelésre.
A Világ Ipari Munkásai szakszervezet több mint ezer rézbányászát felfegyverzett önbíráskodók toloncolták törvénytelenül ki.