A többszörösen díjazott műsorszolgáltató egyike volt annak a néhány médiaorgánumnak, amely közvetlenül a Gázai övezetből sugárzott adásokat.

A nyolcórás munkanapért indított mozgalom központjában, Chicagóban 300–500 ezer munkás tüntetett – majd a rendőrök gyilkos fellépésének másnapján bomba robbant a Haymarket téren.

A sztrájkoló bányászok táborának kiürítésére kivezényelt nemzeti gárdisták géppuskákkal tüzet nyitottak a bányászokra és családtagjaikra, majd az éjszaka folyamán felgyújtották a sátrakat. Huszonhat embert öltek meg; a legfiatalabb áldozat három hónapos volt.

Bár a Tiananmen térről indult lázadást Nyugaton általában liberális kapitalista demokráciát követelő diákmozgalomként szokás leírni, a munkásosztály is erőteljes szerepet játszott benne.

A tábort felszabadító amerikai erők köztörvényes bűnözőkként kezelték a meleg és biszexuális férfiakat, valamint a transz nőket, így ők továbbra is rabok maradtak. Az LMBT+ embereket nem ismerték el a holokauszt áldozataiként, és legtöbbjük soha semmiféle kártérítést nem kapott.

A diggerek politikája egyfajta protokommunista anarchizmus volt: a közvetlen cselekvést, a közös tulajdont és a hierarchia megszüntetését hirdették.

A franciaországi Grenoble-ban működő Caterpillar-gyár negyven dolgozója négy vezetőt túszul ejtett, hogy így követeljen nagyobb végkielégítést a több mint hétszáz elbocsátandó francia dolgozónak.

Az 1300 – többségében fekete – sztrájkoló köztisztasági munkást a város első fekete polgármestere kirúgta. Döntését a polgárjogi vezetők is támogatták.

A rendelet előírta, hogy a borbélyok kötelesek a háború támogatására beszolgáltatni a levágott hajat. A lázadó antifasiszta fiatalok, a Zazou-k tiltakozásként megnövesztették a hajukat.

A főleg lányokat és fiatal nőket alkalmazó Triangle Shirtwaist Factory munkafelügyelői bezártak a lépcsőházi kijáratokat, hogy megakadályozzák a munka megszakítását.