A Jugoszlávia náci megszállása ellen harcoló osztag megalakulásának emlékére ma Horvátországban június 22-e munkaszüneti nap, az „Antifasiszta Harc Napja”.

„Miért kérik tőlem, hogy húzzak egyenruhát, és az otthonomtól 10 000 mérföldre barna embereket bombázzak és lőjek, miközben Louisville-ben az úgynevezett néger emberekkel úgy bánnak, mint a kutyákkal?”

Az Angliában és Európa más részein is bevezetett hasonló törvények teremtették először meg a munkásosztályt – amely nem tudott mást áruba bocsátani, csak a saját munkaerejét.

A város öt nappal korábban szabadult fel egy felkelés nyomán. Végül a felkelés vereséget szenvedett, ám további ellenállásra sarkallt a diktatúrával szemben. Általában ezt tekintik az az év novemberében kezdődött forradalom „első szikrájának”.

Az üres otthonokat elfoglaló családok helyi munkások és munkanélküliek támogatásával ellenálltak a rendőrség erőszakos kilakoltatási kísérleteinek, és a lakhatási probléma megoldására kényszerítették az önkormányzatot.

A következő hónapban sztrájkhullám söpört végig Franciaországon: kétmillió munkás tizenkétezer sztrájkban és üzemfoglalásban vett részt, rákényszertíve a kormányt követeléseik elfogadására.

A sztrájk addig tartott, amíg a Gestapo le nem tartóztatott tizenötezer munkást – nem sokkal később azonban Marseille-t felszabadították.

Az erőszakos rendőri elnyomás ellenére a mozgalom a következő napokban egyre erősödött, és végül a munkások általános sztrájkjában csúcsosodott ki.

A MOVE nevű fekete felszabadítási és környezetvédő csoport otthonára nagy erőkkel támadó philadelphiai rendőrök öt felnőttet és hat gyereket öltek meg, és 250 embert tettek hajléktalanná.

Az ír függetlenségi mozgalom aktivistáját tizennégy társával együtt ítélték halálra a brit gyarmati hatóságok ellen szervezett húsvéti felkelésben betöltött vezető szerepéért.