Korszakváltás (Zeitenwende) zajlik Németországban, oldalt váltanak, jobbról a széljobbra. Ezt a váltást még az előző, a szociáldemorata kancellár, Olaf Scholz alapozta meg. Friedrich Merz kommunikációban, retorikailag feloldva a folytonosságot, ezt teljesíti ki. Az alábbi cikk azt tekinti át, hogyan jelenik meg mindez a német bel- és külpolitikában, és hogyan értékelhetjük a Merz-kormány első évét.

Először is érdemes felidézni, hogy Németország tavaly február 23-án tartott előrehozott szövetségi választásokat, mivel a szocdem SPD, a Zöldek és a jobboldali-liberális FDP jelzőlámpa-koalíciója 2024 novemberében felbomlott. A jobbközép CDU/CSU 22,6 százalékkal a legerősebb erővé vált, második a széljobb AfD lett 20,8 százalékkal. Az SPD 16,4 százalékkal eddigi legrosszabb eredményét könyvelhette el. A Zöldek a 2021-es választásokhoz képest visszaestek, és csak 11,6 százalékot szereztek. A Die Linke 8,8 százalékkal és jelentős növekedéssel jutott be a parlamentbe. Sahra Wagenknecht pártja, a BSW 4,9 százalékkal, a liberális FDP pedig 4,3 százalékkal a küszöb alatt maradt.

Az új Bundestag március 25-én tartotta alakuló ülését, ahol a CDU/CSU és az SPD alakított kormánykoalíciót. Friedrich Merzet, a CDU elnökét a Bundestag május 6-án választotta szövetségi kancellárá – csak második nekifutásra.

Belpolitika

Migrációs politika

Merkel egyébként sem komolyan gondolt kijelentését megfordítva – „Wir schaffen das.” (Megcsináljuk.) után „Wir schaffen das nicht mehr.” („Már nem bírjuk tovább.”) -, Merz akkor még ellenzékből (és Wagenknecht is) erőteljesen követelték a határok lezárását.

A Bundestag 2025. január 29-én, tehát a Scholz-kormány idején, meg is szavazta a CDU/CSU határozati javaslatát, amely a migrációs politika szigorítását célozta. A német határok állandó ellenőrzését és „tényleges beutazási tilalmat” írtak elő azok számára, akik nem rendelkeznek érvényes beutazási okmányokkal – függetlenül attól, hogy menedékjogot kérnek-e, vagy sem.

A CDU/CSU a követeléseit többek között egy aschaffenburgi erőszakos cselekménnyel indokolta: január 22-én egy paranoiás skizofréniában szenvedő afgán menedékkérő késsel megölt egy kisgyermeket és egy felnőttet, ami vitát váltott ki a migráció és a biztonság kérdéséről. Scholz az AfD thüringiai, szászországi és brandenburgi tartományi választási eredményeire adott, Merkel döntéshozatali stílusához hasonló spontán, hirtelen reakciójában mindenben eleget tett a jobboldal követeléseinek, így a határzár bevezetése, illetve a rendszerváltás utáni Németországban „valaha volt legszigorúbb kitoloncolási törvény” történetileg hozzá köthető.

A szavazás országos tiltakozásokat váltott ki, mivel a CDU/CSU indítványát az AfD szavazataival fogadták el. Január 31-én a CDU/CSU „a harmadik országok állampolgárainak Németországba történő illegális beáramlásának korlátozásáról” szóló törvényjavaslata elbukott a Bundestagban. Májustól azonban az új, CDU/CSU és SPD alkotta szövetségi kormány alatt a szövetségi belügyminisztérium jelentősen megerősítette a határellenőrzéseket, és elrendelte, hogy a védelmet kérőktől meg lehet tagadni a belépést. Ennek következtében több ezer embert fordíthatnak vissza – egyes esetekben menedékkérőket is, ami jogilag vitatott.

Háborús felkészülés

A Merz vezette német szövetségi parlament első ülése előtt néhány nappal, március 18-án a Scholz-kormány alatti szövetségi parlament a CDU/CSU, SPD és a Zöldek szavazataival alkotmánymódosítást fogadott el. Ezzel a módosítással

a védelem, a polgári lakosság védelme, valamint a német hírszerző szolgálatok költségei hitelekkel finanszírozhatóak, anélkül, hogy az adósságfék hatálya alá tartoznának.

Már Scholz meghirdette a hadsereg 100 milliárd eurós nagyságrendű fejlesztését, Merz pedig május 14-én az első kormánynyilatkozatban kijelentette: „A szövetségi kormány minden szükséges pénzügyi eszközt a Bundeswehr rendelkezésére bocsát, hogy „konvencionális szempontból Európa legerősebb hadseregévé váljon.^[1]

A szövetségi kormány eközben 500 milliárd eurós különalapot (Sondervermögen) hoz létre az infrastruktúra és a klímavédelem számára, ami nem tartozik az adósságfék hatálya alá. Március 21-én a parlament felsőháza, a Bundesrat is jóváhagyja a határozatot. Kocsis Árpád a Mércén már áprilisban jelezte: „Ahogyan a militarizáció folyamatát elemző brit WSWS oldal emlékeztet rá, a koalíciós megállapodás egyértelművé teszi, hogy az 500 milliárd eurós úgynevezett »speciális infrastrukturális alapot« is a háborús felkészülésre fogják felhasználni.”

Merz ezzel gyakorlatilag megvalósította Scholz ama korábbi elképzelését, hogy a német gazdaság strukturális problémáinak kezelése érdekében el kell engedni az adósságféket. Az elképzelést a jelzőlámpa-koalícióban még a liberális pénzügyminiszter, Christian Lindner gáncsolta el.

Ezek a pénzek természetesen hiányozni fognak valahonnan, de a Merz-kormány első évében még nem látszik tisztán, hogy honnan, és mennyi.

A munkanélküli segély (Bürgergeld) a kampányban nagy dérrel-dúrral hangoztatott megnyirbálása, mint ezt Merz és csapata pontosan tudta, üres lózung volt, mivel: „A Szövetségi Alkotmánybíróság egy 2010-es határozata szerint: „Az emberi méltóságot biztosító létminimumhoz való alapjog, amely a GG [Grundgesetz – Alaptörvény] 1. cikkének (1) bekezdésében, valamint a szociális állam elvében, a GG 20. cikkének (1) bekezdésében szerepel, minden rászorulónak biztosítja azokat a anyagi feltételeket, amelyek fizikai létezéséhez és a társadalmi, kulturális és politikai életben való minimális részvételhez elengedhetetlenek.” A törvényhozónak rendszeresen „megbízható adatok és következetes számítási módszerek alapján” kell meghatározni a létminimumot, ami az éves létminimum-jelentés keretében történik.”

Csökkenthetik ugyan a munkanélküliek továbbképzésére szánt állami támogatásokat vagy a közlekedési bérletek támogatását, stb., de ez a költségvetésben szabad szemmel nem látható összeg. Az adósságnövelés pedig, akárhogyan is nevezzük, inflációt generál, amit a német választók azonnal büntetnek, mivel erre különösen érzékenyek, ami megint csak a megszorítások felé fogja tolni a kormányt a következő években.

A német szövetségi parlament december 5-én jóváhagyta a katonai szolgálat reformját is.

A katonai szolgálat továbbra is önkéntes, a jövőben azonban a 2008 után született fiatal férfiaknak ismét kötelezően meg kell jelenni a sorozásokon, hogy felmérjék az alkalmasságukat (ez még nem jelent automatikusan besorozást). Így, remélik, a Bundeswehr létszáma 2035-re körülbelül 460 000 aktív katonára és tartalékosra bővülhet. Ha a Bundeswehr nem talál elegendő önkéntest, a Bundestag dönthet a kötelező katonai szolgálat bevezetéséről.

A katonai reformok (hadseregfejlesztés, sorozás) hátterében a kormány elmondása szerint az orosz-ukrán háború 2022. februári nagy eszkalációja (maga a háború 2014-ben kezdődött) óta megváltozott európai biztonsági helyzet áll.  Ez a biztonsági helyzetértékelés elég vitatott, sem a Szovjetunió, sem Oroszország nem támadott meg soha NATO-tagországot. Egy esetleges orosz támadás gazdasági-katonai realitása is meglehetősen kérdéses, de a fegyverkezés nagy üzlet, meg a riogatással a jelenlegi elit eddigi politikáját is igazolják (nem minden lépésük mutatott a fegyvernyugvás irányába Ukrajnában). December 19-én a Bundesrat elfogadta a katonai szolgálati törvényt.

Már Olaf Scholz, de a Merz-kormány számítása is az volt a belpolitikában, hogy a fentebbi intézkedések majd kifogják a széljobb vitorlájából a szelet és az AfD visszaszorul. Nos,

ennek épp az ellenkezője látható, mértékadó felmérések szerint mostanra az AfD a legerősebb párt Németországban, hiába tolódtak a hagyományos néppártok a széljobb irányába.

Külpolitika

Külkereskedelem, világpolitikai súly

Mint arról korábban értekeztem, a jelenlegi válság Németországban legalább annyira a Merkel-kormányok válsága, mint a Scholz-kormányé, 20 éve adósak maradtak a világpolitikai kihívásokra adott karakteres politikai válaszokkal.

Súlyos döntéseket kell hozni az energiapolitikában, védelmi politikában, pozíciót kell foglalni az USA-val és Kínával szemben, rendezni a viszonyokat Oroszországgal, megreformálni az EU-t.

Merkel kényelmes helyzetben volt, 16 éve alatt nem fektetett gazdaságpolitikájában kellő hangsúlyt az innovációra, felélte a családi ezüstöt. A német gazdaság gerincét adó export már nem biztosított, a korábbi ipari versenyképesség napjainkban már nincs meg. A világgazdaságot nagyrészt a szolgáltatások, illetve olyan csúcstechnológiai szektorok mozgatják, amelyekben a németek le vannak maradva. Ilyenek a chipgyártás, a mesterséges intelligencia vagy a robotika. Mindeközben a kevésbé innovatív területeken az olcsóbb kínai konkurencia is kezd a németek fejére nőni a világpiacon.

Berlinből nem tudnak érdemben befolyást gyakorolni egy Trumppal (újra)kezdődő amerikai-kínai kereskedelmi háborúra, ami az ellátási láncokra komoly hatással lehet. Itt a németeknek a gépgyártásban használt chipek a legfontosabbak (a Scholz vezette jelzőlámpa-koalíció közvetlenül a Trump győzelme utáni napon esett szét). A vámháborúban elvileg van/lenne mozgástér, de von der Leyen, aki egy párthoz tartozik Merzcel (CDU), sokszor azt a benyomást kelti, mintha az amerikai érdekek szerint politizálna. Andor László „Von der Leyen kapitulációja padlóra küldheti az európai gazdaságot ” címmel publikált mélyreható elemzést a témában a Mércén.

Az elmaradt strukturális reformok végrahajtásának, a versenyképesség visszaállításának, a korábbi pozíciók visszaszerzésének kulcsa Merz politikájában az adósságfék elengedése, a különalap (Sondervermögen).

A folyamat elindult, de az elején jár, eredményeit megjósolni nehéz, nem is nagyon érdemes.

Háborúk

Az orosz-ukrán és a gázai konfliktusok miatt szintén meginogtak a német pozíciók, az energiapolitikai kérdésektől az exportpiacok újrafelosztásáig új válaszokra van szükség.

Merz megörökölte az atlantista álláspontot az orosz-ukrán háborúban – a Zöldek kifejezetten háborús retorikájú párttá váltak („Russland ruinieren” (Oroszország romba döntése – Annalena Baerbock). Ez a CDU választóinak is tetszik, s magának Merznek sem esik a legkevésbé sem nehezére, vállaltan ukrán-párti, meggyőződéses atlantista. Bíznak az üzleti lehetőségekben is – újjáépítés, Rheinmetall-üzem Ukrajnában, ásványkincsek, stb.

Merz, aki korábban a BlackRock németországi felügyelőbizottsági tagja volt, legalább annyira üzleti alapon mérlegel, mint Trump, csak más a stílusa.

Ez a mentalitás köszön vissza a közel-keleti álláspontja(i) kapcsán is. Németországban belpolitikailag nagyon kényes nem elítélni az izraeli hadsereg ténykedését a gázai övezetben, így német kancellártól szokatlanul éles hangot ütött meg Merz is az utóbbi hónapokban, amit komolyan azért vélhetően egy percig sem gondolt. Az is erre enged következtetni, hogy miután december 7-én találkozott Benjamin Netanjahuval és Isaac Herzoggal Jeruzsálemben, Merz arról beszélt, hogy az izraeli háborús magatartás ugyan „dilemmák elé állította” Németországot […]. De a mai napig „elvileg nincs semmiféle nézeteltérés Izraellel”.

A Merz-kormány első éve így leginkább még nyitott kérdésekről szólt.

A kancellárt kemény figurának tartják, sokan azt mondják, ő képes lehet úrrá lenni a maihoz hasonló komplex, nehéz helyzeteken, és karakteres válaszokat adni a kihívásokra. Nem sok jóra enged következtetni, hogy Merz egyik legszorosabb szövetségese az Allianz elnök-vezérigazgatója, Oliver Bäte, akiről úgy tartják, hogy tőle jobbra már nincs semmi, legfeljebb csak a szakadék…

Baloldali élet/kormányképes alternatíva a fasorban sincs.