A baloldali kulturális kritika hagyományosan másképp tekint a „művészetre” és a „tömegkultúrára”, előbbiben látja a felszabadulás lehetőségeit, utóbbit pedig jellemzően bírálni szokta – ideológia, hamis tudat, kultúripar, csak hogy három kulcsszót mondjunk. Ám így nagyon sok mindenről lemond a baloldal, állítja András Csaba kultúrakutató, aki tavaly megjelent könyvében épp ezért a tömegkultúra, pontosabban a tömegfilm új definícióját adja. Nem csak a tömegeknek szóló, hanem egyben a tömegek felszabadítását megcélzó alkotásokat tekinti tömegkultúrának. Ez az elméleti keret lehetőséget ad arra, hogy ne csak tünetként kezeljük azokat a műveket, amelyekre a legnagyobb figyelem esik, hanem észrevegyük a pozitív tendenciákat is, az emancipáció szempontjából releváns „szilánkokat”. Hisz hiába a kapitalizmus elidegenítő alakzatai, a műveket továbbra is (még?) emberek csinálják, embereknek.
András Csaba A Konszenzuális mozi – A kortárs emancipatorikus tömegfilm politikai esztétikája című könyvének mércés bemutatójáról készült felvételünket itt, Hegedüs Ferenc recenzióját itt találjátok. A szerző Mércén megjelent filmkritikáit pedig itt.
Legújabb, novemberi adásunkban András Csaba könyve nyomán e szilánkok nyomába eredtünk, kiválasztva 2025-ös év tömegkulturális terméséből 2 filmet és 2 sorozatot.
A „szilánkok” keresése sosem egyszerű: volt, hogy csalódnunk kellett. Paul Thomas Anderson filmje, a nagysikerű és valószínűleg Oscar-várományos Egyik csata a másik után ilyen csalódás volt. Mert hiába állítja a rendező látszólag a mozgalmi elköteleződést filmje középpontjába – utalgatva a méltán híres Fekete Párduc Pártra –, sajnos jobb esetben egy üres, gondolattalan és céltalan mozgalmat fest a vászonra, rosszabb esetben egy soha nem létezett mozgalom hamis képét. Azt, ahogyan (különböző hatások eredményeképp) egy amerikai jobboldali szavazó elképzelhet egy radikális baloldali mozgalmat, és annak szereplőit. Mindezt nagyon szórakoztatóan tálalja, mégis, kevés örömre ad okot, ha a mozgalmiságból csak ennyi maradt 2025-re: még a képe se.
Ahogy az amerikai rendező nem tud számot vetni saját országának lelkesítő mozgalmi múltjával, úgy a magyar Nemes Jeles László nem tud számot vetni saját országának történelmi traumáival. Új filmje, az Árva az 56-s forradalom leverését követő évbe kalauzol el minket, és a kádári életmódalkuról kívánt mondani valamit. Vállalása fontos: 1956 a mai napig nagyobb részt vagy kibeszéletlen, vagy a Fidesz narratívája uralja a róla való beszédet. Ám a végeredmény nagyon közel maradt a Schmidt Mária-i történelemértelmezéshez: a kádári Magyarországot ország méretű lágerként festi le. Az egyneműsítés és a zsidók vég nélküli üldözöttségének bemutatása végett lemond arról, hogy az ábrázolt történelmi korszak valódi sajátosságait megragadja.
A mozgalmi elköteleződés, a közösség emancipatorikus erejébe vetett hit lelkesítő ereje furcsa mód 2025-ben egy messzi-messzi galaxisból érkezett közénk: megjelent az Andor: Egy Star Wars-történet második évada. E sorozat mindkét évadában egészen megnyerő módon száll szembe a populáris művekben oly gyakran megtalálható individiualizmussal, és ehelyett az önfeláldozást, az eszmei elköteleződést állítja példaként.
„Képes optimista maradni, képes a mozgalmiságnak formát adni úgy, hogy a nézőjét is lelkesíti. Egy olyan sorozatról van szó, ami ebben az elképesztően, borzasztóan individualista kortárs popkultúrában gyakorlatilag előirányozza, hogy képes legyél feláldozni önmagadat, hogy hordozójává válhass valami többnek”
– foglalta össze vendégünk a sorozat erényeit. Úgy tűnik, az eszmei elköteleződés igazi hiánycikk ma, legalábbis erre enged következtetni nem csak az Andor sikere, de azoknak a filmbeli kortesbeszédeknek az önálló életre kelése is, amelyekben a sorozat bővelkedik – milliószámra nézik és osztják meg ezeket a részleteket az emberek a mai napig.
De nem csak lelkesíteni tud a tömegkultúra: egy-egy jól eltalált metaforán keresztül képes lehet a fantáziánknak is irányt adni, megmutatni a közös tapasztalataink eredőjét. Így tesz a Különválás is, adásunk utolsó témája, amely szintén második évaddal jelentkezett 2025-ben. Ugyan voltak kifogásaink e második felvonás iránt, a sorozat magva továbbra is nagyon jól működik: valódi sci-fiként egy olyan fikciós helyzetet tár elénk, ami valódibb a valóságnál, segít megérteni sokak számára jelen helyzetünk.
Mindezzel együtt természetesen nem az Andor és a Különválás fogja elhozni az általános emberi felszabadulást, számos hibájuk mellett, ami jó bennük, az is apróság, szilánk, vagy esőcsepp a szórakoztatóipar és a világ tengerében. Akkor mi értelme van foglalkozni velük? Mert közös örömet okoznak. A valódi tömegfilm épp erre ad lehetőséget: osztozkodni enged embertársaink örömében.
„Mert öröm nélkül nem lehet, nem is kell, de nem lehet.”
Az Optimisták legújabb adása elérhető YouTube, Spotify és a Lahmacun rádió ingyenesen és reklámmentesen hozzáférhető archívumában.
Tartalom
(4:28) Egyik csata a másik után
(19:37) Árva
(33:45) Réz Anna KULT ajánlója
(39:29) Andor
(51:55) Különválás
Résztvevők
András Csaba kultúrakutató, A Konszenzuális mozi – A kortárs emancipatorikus tömegfilm politikai esztétikája című könyv szerzője
Kőszeghy Ferenc, a Mérce munkatársa és az ELTE kultúratudományi doktorandusza, az Optimisták házigazdája
A podcast grafikája Csató Csenge, zenéje Efkilenc munkája.Technikus Bíró Márton, szerkesztő Dobsi Viktória.
Elgondolkodtatott a cikk? Voltak benne új informácók, érdekes meglátások? Segített abban, hogy kialakítsd saját véleményed? Ha igen, mennyit ér ez számodra?
A gondolkozásra, kritikára és közös cselekvésre ihlető újságíráshoz az olvasók összefogására is szükség van. Csatlakozz, hogy együtt teremthessünk értéket!
Már ezer forint is nagy segítség, és ha teheted, légy rendszeres támogató! Köszönjük!
