November 23-án volt ötvennégy éve, hogy Fred Hampton, a Fekete Párducok illinoisi vezetője elmondta utolsó beszédét. Az évfordulóról megemlékezett a Mérce társoldala, A munkásosztály története is. A mozgalmár mindössze huszonegy évesen hunyt el, az FBI végzett vele. Az FBI-nak az Amnesty International társalapítója, Luis Kutner emberjogi aktivista jelentett róla.

A rasszizmus ellen fegyveresen is fellépő Fekete Párducok vezetője egyidőben szoros együttműködést alakított ki egy fehér munkásokat tömörítő szervezettel, a Young Patriots Organizationnal (Ifjú Patrióták Szervezete), amelynek tagjai ráadásul a déli államokból költöztek Chicagóba munkát találni, és előszeretettel használták a Dél rasszista, a rabszolgaság intézményéhez mélyen kötődő szimbólumát, a Konföderáció zászlaját.

Fred Hampton elkötelezett volt aziránt, hogy az uralkodó osztály ellen munkások „szivárványkoalícióját” kell létrehozni, és hogy erről a koalícióról még a „rasszistának” tartott fehér munkásokat is meg lehet győzni.

Ezt a  ma már szinte elképzelhetetlen, első ránézésre talán bizarrnak is tetsző koncepciót egy fotó is megörökítette, amelyen az Ifjú Patrióták és a Fekete Párducok két párducos zászló és egy konföderációs zászló előtt láthatók.

Black Panthers x Young Patriots pic.twitter.com/sMdM1pSR8R

— 𝚙𝚛𝚒𝚜𝚖 ☭🌲☨ (@_PR0T0MARTYR) August 27, 2020

Az északi városban a déli akcentus szegény sorsról, munkáslétről árulkodott. Ezért a konföderációs zászló az Ifjú Patrióták számára nem csak fehér büszkeséget, de egyfajta munkásbüszkeséget, a gazdag Északkal szembeni lázadást is jelentette Chicagóban. Ezt a párducok is tiszteletben tartották, és megengedték a patriótáknak, hogy használják a konföderációs zászlót, azzal a feltétellel, hogy ha szimbolikusan nem is, de az elvek szintjén elhatárolódnak a rasszizmustól. A patrióták cserébe a párducok szimbólumaival keverve kezdték el használni a zászlót. Később csatlakozott hozzájuk egy latinókból álló csoport, a Young Lords Organization is. Hy Thurman, a patrióták egyik alapító tagja később így emlékezett vissza az együttműködésre:

„Szerettünk volna beszélni szegény fehérekkel a felsővárosi életkörülményekről, és megpróbáltuk bevonni őket a Young Patriots-ba, hogy javítsanak az életkörülményeiken. Sokféle megközelítést alkalmaztunk a párbeszéd elindítására, country zene, rendőri brutalitás, szex stb. De az univerzális szimbólumok, amelyekhez mindenki tudott kapcsolódni, az amerikai zászló és a konföderációs zászló volt. Tudva, hogy az amerikai zászló nem fog sok beszélgetést kiváltani, a választás a „lázadás zászlajára” esett. Tudtuk, hogy csak néhány fekete él Felsővárosban, és megtiszteltük őket azzal, hogy megpróbáltuk eltakarni a zászlót, amikor láttuk őket. Néhány fekete, aki Felsővárosban tevékenykedett, megértette, hogy ha ez kell ahhoz, hogy elérjük a fehéreket, tudva, hogy nem használjuk rasszista szimbólumként, akkor ez jó módja annak, hogy használjuk.”

De a szimbolikus összefogásnál is fontosabb szereppel bírt az önsegélyezés, mely azt a célt szolgálta, hogy az állam által elhanyagolt feladatokat, így az élelmezést, az oktatást és az egészségügyi szolgáltatásokat a mozgalom végezze el.

„Elmagyaráztuk a Young Patriots céljait, és azt, hogy minden szegény ember ugyanolyan szegénységben él, és a szegény feketéket, latinókat, indiánokat és ázsiaiakat mind kizsákmányolja és szegénységben tartja a kapitalista rendszer. Miután megtörtük a jeget, sikerült azonosítani a szükségleteiket, segítséget nyújtottunk nekik. Sokan meglepődve hallották, hogy a Fekete Párducok Pártja jelentős szerepet játszott abban, hogy a Young Patriots egészségügyi klinikája ne nélkülözzön orvosokat és felszerelést, és ételt biztosított a gyerekeknek, mielőtt iskolába mennek” – magyarázta Hy Thurman.

Egy alkalommal a Young Patriots tüntetőleg elfoglalt egy klinikát négy orvos, három nővér és páciensek társaságában, hogy vegyenek föl több személyzetet és hosszabbítsák meg a nyitvatartást. A másnapi demonstrációval együtt sikerült elérni, hogy bővüljön a klinika. Később építészmérnökök segítségével létrehoztak egy alternatív tervet a környékük újjáépítésére, amelyben helyet kapott élelmiszeripari szövetkezet, nyilvános mosoda, gyógyszertár és olcsó szálloda is az újonnan érkezők számára, amíg munkát nem találnak. A tervet a polgármester segítségével financiális érdekeltségek megakadályozták, a terület helyére főiskolát építettek, a lakók többségét pedig kilakoltatták. A tömeges kilakoltatás a Young Patriots végének kezdetét jelentette. A mozgalmat az is megviselte, hogy két tagját, John Howardot és Raymond Tackettet gyanús körülmények közt megölték.

Fred Hampton Szivárványkoalícióját és a Young Patriotsot is célkeresztbe vette az FBI úgynevezett COINTELPRO titkosszolgálati programja, amely feministákat, újbaloldaliakat, kommunistákat, háborúellenes aktivistákat, antirasszistákat, munkásmozgalmárokat és alkalomadtán szélsőjobboldaliakat tartott megfigyelés alatt. A COINTELPRO titkos műveleteire 1956 és 1971 között került sor. Az FBI a program keretében többek közt ezekkel a taktikákkal élt: célpontok hiteltelenítése pszichológiai hadviselés révén, személyek és csoportok rágalmazása hamisított okmányok felhasználásával és hamis beszámolókkal a médiában, zaklatás, jogtalan börtönbüntetés, erőszak és gyilkosság. A szenátus egyik jelentése szerint az FBI motivációja a „nemzetbiztonság védelme, az erőszak megelőzése, valamint a fennálló társadalmi és politikai rend fenntartása” volt.