Az idei tél első komoly hideghulláma újra láthatóvá tette: Magyarországon emberek tízezrei képtelenek megfelelően kifűteni az otthonukat, ennek pedig egy enyhébb télen is számos halálos áldozata van. A nyilvánosságba elsősorban a rendőrség jelentésein keresztül jutnak el a kihűlés szélén álló idős emberek történetei, amelyek azonban strukturális problémákra mutatnak rá. Az energiaszegénység több százezer embert érint, a vészhelyzeti segítség rendszere pedig elégtelen, széttöredezett, így gyakran egyéni jóindulatra – rendőrökre, szomszédokra – hárul a felelősség, hogy az otthonokkal együtt ne hűljenek ki emberek is.

A tél addigi leghidegebb reggelére ébredtünk január 9-én, de már a megelőző napokban is éreztette hatását az elmúlt évekhez képest szokatlanul télies időjárás. Alig hullott le az első komolyabb hó, és köszöntöttek be az első igazán kemény mínuszok, egymást követték az önállóan otthonukat befűteni nem képes, bajba jutott emberekről szóló rendőrségi beszámolók. Január 6-án Lentiben maradt tüzelő nélkül egy idős asszony kihűlt otthonában, ugyanezen a napon szintén fagypont közeli hőmérsékletű lakásában találtak rá a rendőrök egy harkányi férfire. Ugyancsak vízkeresztkor a tolna megyei Faddon egy idős nő a 9 fokos lakásában arról számolt be a rendőröknek, hogy alig van már élelmiszere és tüzelője. Szintén ezen a héten maradt fűtőanyag nélkül egy zalaegerszegi férfi, akinél végül a hozzá kiérkező rendőr a saját hasított fájából gyújtott be. Az egyenruhások mind a négy esetben végül az önkormányzatnak vagy a helyben illetékes szociális szervezetek valamelyikének jelezték az eseteket. 

Miközben a rendőrség tettrekészsége és jó szándéka elismerendő, az igazi téli hideg beköszöntével gombamód elszaporodó esetek jól mutatják, hogy nem egyedi történetekről van szó: országszerte számosan szenvednek az energiaszegénység jelenségétől, azaz kell jövedelmük aránytalanul nagy részét energiára – főként fűtésre – költeniük, illetve nem tudják megfelelő hőmérsékletűre fűteni a háztartásaikat. Ennyi ember fűtését viszont aligha tudják jószándékú és tettrekész rendvédelmi dolgozók megoldani.

Hányan ülnek most otthon kihűlt szobákban?

Nehéz megmondani, hogy pontosan milyen sokan vacoghatnak most fűtetlen vagy nem megfelelően fűtött helyiségekben Magyarországon, de néhány támpontot azért szolgáltatnak különböző mérések.

Az Eurostat 2025 szeptemberében napvilágot látott adatai szerint Magyarországon a lakosság 6 százaléka nem tudta megfelelő hőmérsékletűre fűteni az otthonát 2024-ben.

Ezzel az aránnyal egyébként Magyarország az EU középmezőnyében van, ahol 9,2 százalék az átlagérték. Hazánkra nézve beszédesebb szám az, hogy csak a szegénységi küszöb alatt élőkre vetítve ugyanez az arány már 18 százalék.

Egy másik mérőszám –  az ún. „2M érték” –  szerint az a háztartás számít energiaszegénynek, ahol az energiakiadások meghaladják az országos mediánérték kétszeresét. Magyarországon 2018-as adatok alapján ez a háztartások 10%-ára volt jellemző. Egy 2023-as kérdőíves felmérés szerint a háztartások 14,4%-a volt ilyen módon érintett.

A KSH Európai Jövedelmi és Életkörülmény Adatfelvétel felmérésében leggyakrabban négy mutató alapján jellemzik az energiaszegénységet: ezek a lakások állapotára, a lakások kifűtésének megfizethetőségére, a közüzemi számlák rendezésére, valamint a téli komfortérzetre vonatkoznak. A 2023-as adatok azt mutatják, hogy a magyarországi háztartások 8,3%-a, közel 340 ezer család, legalább két mutatóban érintett, kétharmaduk az alsó két jövedelmi ötödben található. 

A kiadásalapú mérőszámok azonban nem mutatják meg az energiaszegénység rejtett, de annál fontosabb oldalát. Magyarországon ugyanis elterjedt gyakorlat a saját fogyasztás korlátozása, magyarul a lakáson vagy házon belül a felfűtendő helyiségek számának csökkentése, vagy a fűtési hőmérséklet alacsonyabban tartása. Az ilyen háztartások pénzben megfogható energiaköltségei nem feltétlenül lesznek magasak, hiszen egyszerűen megspórolják a lakókörnyezetük normális komfortfokozatra történő fűtését. Magyarországon messze nem új jelenség az ilyen, úgynevezett „rejtett energiaszegénység”, de 2022 óta ismét nőtt a jelentősége. Ekkor történt ugyanis, hogy átlagfogyasztás felett eltörölték a 2013 óta érvényben levő hatósági árszabályozást, és bevezették az úgynevezett „lakossági piaci árat” – ez a volt a köznyelvben a „rezsicsökkentés csökkentése” névre hallgató megszorítás. Sok háztartás számára ekkor a fogyasztáskorlátozás volt az egyetlen lehetőség energiaköltségeik csökkentésére.

Így vagy úgy, mindenképpen több százezerre tehető azoknak a lakosoknak a száma, akiknek gondot okozhat télen az otthonuk megfelelő fűtése. A Habitat for Humanity Magyarország 2025-ös lakhatási jelentése szerint a különböző mérési módszerek alapján nagyjából a 4,1 millió magyarországi háztartás 10 százaléka érintett az energiaszegénységben.

A tűzifa uralma

Magyarországon – és Kelet-Európa más országaiban is – az energiaszegénység leginkább a vidéki kistelepülésen, rossz energiahatékonyságú családi házban élő, jellemzően szilárd tüzelést, esetleg földgázfűtést használó, alacsony jövedelmű háztartásokat érinti. Hogy ezekben a háztartásokban mennyire elterjedt a szilárd tüzelőanyag használata, azt jól mutatja, hogy – ugyancsak a Habitat 2025-ös lakhatási jelentése alapján – a legszegényebb jövedelmi ötödben élők 38,1%-a használ elsődleges fűtőanyagként tűzifát. Ezen a ponton érdemes visszautalni a cikkünk elején hozott példákra, amelyekben kivétel nélkül szilárd tüzeléses háztartásokhoz szálltak ki a rendőrök. A szilárd tüzelő elterjedtségének okai a szegényebbek között sokrétűek, de a lényeg az, hogy sokak számára ez az egyetlen fizikailag elérhető, több szempontból nagyon rugalmas és független energiaforrás. A 2022 júliusában bejelentett rezsicsökkentés-módosítás – és a megnövekedett rezsiköltségek – hatására ráadásul a háztartások ismét tömegesen fordultak (vissza) a szilárd tüzeléshez.

A szilárdtüzelésnek azonban bőven vannak hátrányai is: kevésbé szabályozható, beszerzése és használata jelentős fizikai erőforrásokat igényel – kell valaki, aki házhoz hordja és felhasogatja a fát –, és nagyobb a helyben jelentkező környezetterhelése is. Emellett a szilárd tüzelőanyagok kimaradtak a 2013–14- hatósági árszabályozásból – „rezsicsökkentésből” –  árukat csak ideiglenes intézkedések érintették (a 2018-as „téli rezsicsökkentés”, és a 2022–23 telén működött hatósági árszabályozás). A tűzifa ára már a 2022-es megszorítás előtt is fokozott ütemben emelkedett, és a 2022 után megnövekedett kereslet ezt a tendenciát még inkább gyorsította.

A nehezen kifűthető házakban élő, szegényebb háztartások lakói tehát sok esetben a jelentősen megdrágult tűzifára vannak utalva. Jelenleg pedig az egyetlen, kimondottan szilárd tüzelőt használó háztartásoknak szánt állami támogatás a 2011-ben indított szociális tüzelőanyag program. Rászorultsági alapon máshonnan is kérhetne az ember segítséget: elvileg erre szolgál a települési támogatások rendszere az önkormányzatoknál, ám ez igen nagyban függ az adott település erőforrásaitól. Az állam által, központilag felügyelt és koordinált segítség azonban csak a szociális tűzifa formájában elérhető. 

„A mostani rendőrségi beszámolókban szereplő idős emberek lehet, hogy valahogy összekuporgatják a pénzt a tűzifára, vagy kapnak szociális tűzifát. Ám esetükben sokszor a végső csapást az jelenti, hogy nincs, aki behordja és felhasogassa nekik” – magyarázza Kőszeghy Lea szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

Csak a túlélés a cél, de így sem jut mindenkinek

Ahogyan a kutató kiemeli, a szociális tüzelőanyag-program – bár a kedvezményezettjeinek rövid távon fontos segítség – ezer sebből vérzik. A központi forrásra eleve csak az ötezer fő alatti települések önkormányzatai pályázhatnak, mindenki más kimarad – s mint látjuk, a cikk elején idézett négy rendőrségi intézkedés közül csak kettő történt ilyen településen, a mintegy négyezer lakosú Faddon és a hasonló lélekszámú Harkányban. A kormányzat hivatalos kommunikációja szerint mintegy kétszázezer embert ér el a program, miközben ahogyan fent is kitértünk rá, a fával fűtő, energiaszegénységben élők száma ennél minden mutató szerint nagyobb. A másik fontos probléma, hogy – miközben a fent részletezett módon a tűzifa az elmúlt években jelentősen megdrágult – a programra költött keretösszeg 2019 óta változatlanul 5 milliárd forint. 

A támogatás emellett igen egyenlőtlenül, eltérő mértékben éri el a címzetteket. A megpályázható összeget ugyanis a közfoglalkoztatottak, az aktív korúak szociális juttatásában és a gyermekvédelmi kedvezményben részesülő, valamint a 80 év feletti lakosok száma alapján határozza meg az állam, azonban a szilárd tüzelést használó lakosok számát nem veszik figyelembe. A kiosztás feltételeit már az önkormányzatnak kell meghatároznia – így vannak települések, ahol egységesen minden háztartás egyforma mennyiséget kap, és van, ahol különböző szociális szempontokat és/vagy a gyermekek számát veszik figyelembe. A támogatási összeg meghatározása és a kiosztási feltételek közötti eltérés miatt fordulhat elő az, hogy a nyugati megyék települései háztartásonként lényegesen több támogatást tudnak kiosztani, mint a keleti országrész települései. A Habitat 2022-es lakhatási jelentése például azzal érzékeltette ezeket a különbségeket, hogy rámutatott: 2021-ben  Veszprém megye majdnem kétszer annyi támogatást tudott adni egy háztartásnak, mint Békés. 

„Az energiaszegénységet az energiahordozók ára, a lakás energiahatékonysága és a jövedelem határozza meg. A tűzifaprogram az energiahatékonysági problémát egyáltalán nem kezeli, és nem ad választ arra sem, hogy ezek a háztartások jövedelmükből képtelenek megfizetni azt, hogy megfelelő lakáskörülményeik legyenek. Rossz energiahatékonyságú ingatlanokba megy ez a támogatás, ráadásul sokszor életveszélyes állapotban vannak a tüzelőberendezések és a füstelvezetés ezekben a háztartásokban.”

Kőszeghy hangsúlyozta: ha a támogatás a túlélést segíti is, a rászoruló háztartások komplex problémáit egyáltalán nem próbálják meg kezelni. Ebben kulcsszerepe lenne egy kiszámítható, érdemi segítséget nyújtó támogatási rendszernek, ami a lakhatási költségek megfizetését segíti a szegény háztartások számára. De fontos lenne a lakások korszerűsítése is. „Olyan támogatásokhoz, amelyek azt céloznák, hogy az épületek, a fűtőberendezések, a füstelvezetés hatékonyabbak legyenek és ne legyenek életveszélyesek, ezek az emberek nem férnek hozzá” – mondta a Mércének a Kőszeghy Lea. „Ezzel a rengeteg háztartással előbb-utóbb jó lenne valamit kezdeni, merthogy az nem reális, hogy holnaputántól mindenkinek hőszivattyúja lesz” – tette hozzá a kutató. 

Ahogyan a szociológus fogalmazott:

„Az nincsen rendben, hogy a rendőrökön és szomszédokon múljon az, hogy emberek megfagynak-e ilyen időben. Itt a szociális jelzőrendszer mellett az energiaszegénység komplex kezelésére lenne szükség, mert nem lehet pusztán az emberi jóindulatra alapozva átvészelni valahogy a telet.”