Az év végi szegedi fideszes gyűlés és tiszás rendezvény már csak a megmerevedett frontvonalakat tudta regisztrálni. A fideszesek elsősorban egy európai háborútól félnek, a megoldást Orbán Viktortól várják, cserébe pedig még a súlyos szociális problémákat is elnézik. A Tisza eközben megpróbálja bemozogni nemzetpolitikában azt az űrt, amit a Fidesz legutóbbi botrányai hagytak maguk után a szlovákiai magyarok esetében.

Tizenöt év múltán még a Fidesz törzsszavazói is kritikusak

Orbán Viktor háborúellenes gyűléseinek sorát Szegeden folytatta. A covid ideje alatt, jelentős állami beruházásból épült Pick Aréna általában koncerteknek vagy leginkább kézilabdameccseknek ad helyt. Ezen a ködös, december végi hétvégén viszont  hatalmas, digitális kijelző hirdette az embereknek: háborúellenes gyűlés lesz itt. A belső térben volt minden: Áder János power-pointos kiselőadása arról, hogy a NER 15 év alatt mennyit rakott az oktatásba és az egészségügybe, zenés szórakoztató elemek. Radics Gigivel és Curtisszel. A fénypont pedig egy rögtönzött, páros kérdezz-felelek Lázár Jánossal és Orbán Viktorral.

Az év végi helyszínválasztás legalábbis érdekesnek mondható. Szeged nagy része ahhoz a választókerülethez tartozik, ami 1990 óta egyszer sem szavazott a Fideszre vagy a Fidesz-KDNP-pártszövetségre, még az MSZP-t szépen-lassan, de nem éles kritika nélkül maga mögött hagyó Botka László és az MSZP-s, de magáról választási időszakon kívül nem sokat hallató Szabó Sándor is rendre megverte a kormánypártok polgármester- és képviselőjelöltjeit. A kormánynak, ami mostanában egyes felmérésekben igencsak a Tisza mögött kullog, és az online térben is csak küszködik, ezért presztízskérdés volt, hogy ősellenzéki területen próbálják meg bizonyítani, a kampánnyal és a párttal minden rendben van.

Mindezt olyan 3500 – főként az ország más tájairól ideszállított támogatóval és influenszerek hadával tették. De a körítés kevésbé volt jelentős, az összegyűltek számára talán a legfontosabb az volt, amit a miniszterelnök a háborús veszélyről akart mondani.

2022-ben Orbán Viktor az orosz-ukrán háború kiterjesztésére reagált, és ezzel nyert. Azóta a Fidesz mint a béke pártja-beállítás csak erősebb lett, hiszen egy valós – érthetően félelmet, rettegést, szorongást okozó – helyzetre reagál az ország miniszterelnöke. A 21. században, nagyjából a 2001. szeptember 11-i, New York-i terrortámadás óta, a nyugati politikusok kedvenc üzenete, hogy valamilyen nagy, valós veszélytől akarnak minket megóvni, és a kibillenő világban helyrebillenteni a szavazóik biztonságérzetét. Ráadásul Orbán Viktor mestere annak, hogy az EU vezetői csúcsokon elért alkupozícióit felháborító lázadásként, halált megvető bátorságként adja el.

Így történt ez a legutóbbi EU-csúccsal kapcsolatos, mostani beszámolója kapcsán is. Szegeden a látszat alapján előre egyeztetett témájú kérdésre úgy összegezte ottani szerepét, hogy „„Brüsszelben közvetlen háborús veszélyt hárítottunk el; a befagyasztott orosz vagyon elvételével Európa hadüzenetet küldött volna, de a postagalambot elkaptuk még időben”. 

Később leszögezte:”Az európai háború már a kapuban van.”

A helyzet azonban árnyaltabb. Az EU-csúcson ugyanis, a belga miniszterelnök, Bart de Wever nem engedte meg, hogy a Belgiumban tartott, már említett befagyasztott orosz vagyont használják Ukrajna finanszírozására, ehelyett egyes tagállamok közös hitel felvétele mellett döntöttek, amelyet a harcoló Ukrajnának folyósítanak. Magyarország, Csehország és Szlovákia pedig a hitelből való kimaradásért cserébe ezt nem vétózta meg. Olyan kompromisszum született tehát, amely rövid távon, de biztosítja Ukrajna zökkenőmentes finanszírozását, a nemzetközi jognak megfelelően, és olyan módon, hogy az orosz vagyon elsíbolásának elkerülésével pénzügyi káoszt sem okoz az EU-ban.

Ha viszont a magyar miniszterelnök szerint ezzel a háború kapujába jutunk, logikus kérdés, mégis miért szavazta meg ezt a kompromisszumot.

Minderről nem hallottunk semmit. Ahogyan arról sem, miért nem érzi komoly problémának Orbán, hogy Strompová Viktória felvidéki magyar tiszás jelöltet Lázár János „szlovák asszonynak” minősítette, aki azért indulhat el Sárváron, mert „magyar jelöltet már nem találtak.” Súlyosbítja az ügyet, hogy a napokban a kormány érdemi reakció nélkül hagyta azt is, hogy a baloldali nacionalistából virtigli nacionalistává vedlett Robert Fico szlovák miniszterelnök éppen a hetekben rehabilitálta Csehszlovákia történetének egyik legsötétebb rendelkezése, a Beneš-dektrétumok jogi helyzetét, sőt, az ellenzék reakciója után kriminalizálta is azok kritikáját.

Fico viszont – a romániai, vesztes elnökjelölthöz, George Simionhoz hasonlóan – most a Fidesz „patrióta”-antiglobalista szövetségének fontos tagja. Ezért a feszültségeket úgy próbálták elkerülni, hogy szembe menve az elmúlt húsz évben a  Fidesz által megfogalmazott éles bírálattal a dekrétumok rehabilitálását ezúttal szó nélkül hagyták.

Holott érdeklődő a téma iránt nyilván lett volna, hiszen mint kiderült, a háborúellenes gyűlésen számos határon túli, de szavazattal rendelkező magyar hallgatta végig a kormány vezetőit.

A Pick Aréna előtt a résztvevőket faggató ellenzéki újságírók ezért főként a Lázár-botrányra, és a romániai, magyarellenes jelölttel szembeni, támogató orbáni szavakra reagáltatták az embereket. Egy népesebb, erdélyi roma társaság különböző szervezetek képviseletében hősiesen fel is vette a harcot az egyik ellenzéki újságíróval:

„Simion nem romaellenes! Ő is csak a hazája javát akarja, mint Orbán Viktor itt!”

Lehetséges ugyanis, hogy a Fidesz a résztvevőket a határon túlról és a Dél-Alföld távolibb tájairól busszal hozta a helyszínre, ez viszont nem akadályozta, hogy egyetértsenek a kormányfő fő üzenetével. Bár számos, kiáramló résztvevő és Digitális Polgári Kör-tag láthatóan nem kívánt szóbaállni az esemény után a sajtóval, aki mégis megtette, az főként az ukrajnai háború miatt aggódott. Két idősebb nő Battonyáról vett részt az eseményen, utána pedig úgy nyilatkoztak a Mércének:

„A háborút nem akarjuk! Vannak gyerekeink, és az ukránok pedig kivinnék őket katonának!”.

Később hozzátették, akkor sem támogatnák az ukrajnai háborút, ha az ukrán elnök, nyilvánvaló módon, nem kéri, hogy magyar katonák vegyenek részt benne: „Egyszerűen utáljuk őt, bújjon el!” – üzenték meg Zelenszkij elnöknek – a kormánypropaganda egyik leggyakoribb célpontjának – Kijevbe.

Amint azonban más téma került szóba, mint a háború, már érdekes módon nem egészen az volt a megkérdezettek véleménye, mint Orbánéké:

„Jöjjön le végre valaki Battonyára, nézze meg, milyen csóróság van ott, mert felénk senki nem néz” – fakadt ki egyikük. Majd másikuk hozzátette: „Munkahely kéne, a szegényeknek azt kellene adni. Most mennek nyulászni, nyakig érő sárban, mert más választásuk nincsen. Én huszonöt évet töltöttem a dinnyében, a paprikában, a fóliaházban, de ezek most nincsenek.”

Amikor viszont arról kértük ki a véleményüket, hogy Magyar Péter éppen munkahelyeket, a korrupció megszüntetését és EU-s pénzeket ígért, a felháborodott hangnem volt a jellemző: „Persze! Azért akarja elvenni a nyugdíjunkat, azért akarja a háborúba küldeni még a lányokat is, akik az sem tudják, mi az a fegyver!” Noha a Tisza Párt éppen nyugdíjemeléssel és adócsökkentéssel rukkolt elő a programjában, úgy tűnik, a megszólalókhoz csak az a korábban, az Indexen keresztül „kiszivárogtatott” – és a egyes riportok szerint részben az AI által írt – program jutott el, amiről Orbán Viktor és kommunikációs stábja, valamint a szerkesztőség is azt állítja, a titkos anyag a Tiszához köthető. A párt viszont ezt tagadja.

Arra úgy tűnik, ez az „adókampány” elég volt, hogy a megkérdezettek még a súlyos szociális és munakügyi helyzet megoldását is egyedül Orbán Viktor segítségével tartják elképzelhetőnek.

Más résztvevők hasonló dolgokat közöltek a Mércével. Egy Budapest környékéről jött férfi Magyar Péter terveivel kapcsolatban megjegyezte, a korrupció felszámolásának tiszás ígéretében nem hisz: „A mai világban mindenki korrupt! Az Európai Unió is.”

Egy kelet-magyarországi faluból a gyűlésre látogató idősebb férfi is hasonlóképp vélte: „Nekünk ez a háború nem kell, csak szeretet, szeretjük egymást és a Viktort is.” Arra a kérdésre, egyetért-e azzal az orbáni megjegyzéssel, amely szerint a 2026-os „az európai háború előtti utolsó választás” lehet, a férfi megjegyezte: „Az nem lehet, amíg a Viktor van, itt nem lesz háború.” Ő is megjegyezte, Zelenszkij és Magyar Péter „bolond emberek”, akik a fiúkat és lányokat is „harcba vinnék.”

Az interjúzás viszont nem tarthatott túl sokáig, egy másik férfi ugyanis erélyesen felszólította a nyilatkozót, hogy nem mondhat semmit, engem pedig arra, „töröljem ki” a hangfelvételt a telefonomból. Miután közöltem, hogy sem a nyilatkozók neve, sem fotója nem fog szerepelni amellett, amit mondtak, a férfi továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy ne kérdezzünk senkitől semmit, de végül elengedett.

A gyűlés végére jellemző volt, hogy a kiözönlő tömeget szerény becslésem szerint nagyjából 50-60 nagy távolsági utazásra alkalmas busz várta, és szedte fel sorban, a különböző csoportokra oszlott DPK-s „delegációkat”. A buszok között volt, amelyik a szerbiai Zentáról, illetve Óbecséről érkezett, a rajtuk szereplő feliratok és rendszámaik szerint. De érdekességként feltűnt a Hankook gumigyár egyik céges busza is. Ez a hétköznapokon nyilván a dolgozók gyárba szállításáért felelhet.

A városból származó, illetve nem szervezetten érkező, de nem szegedi fideszesek eközben a trolira vártak. Főként arról beszélgettek, hogy „Áder János kicsit lassú”, de Orbán bezzeg „62 évesen is milyen jól bírja” az ilyen nyilvános gyűlésekkel járó strapát. Mivel közülük számosan éppen a Széchenyi téren kellett, hogy átszálljanak a vasútállomás felé tartó vilamosra, ezért összefuthattak az éppen akkoriban a beszédét kezdő Magyar Péterrel és a „háborúellenes gyűlésen” részt vevő, jó 6-7 ezer hívével is. Így szombaton a leginkább demokratikus élményt a szegedi tömegközlekedés szolgáltatta.

Szabadság, demokrácia, magyarság – összeszerelő üzem nélkül

A Tisza Párt Szegeden úgy érezhette, ellenzéki, tehát kvázi hazai terepen van, a Széchenyi téri nagy, délutáni pártgyűlésen ezt tükrözte az is, hogy nemcsak többen voltak mint a Pick Arénában, de zömében valóban a választókerületből verbuválódott össze a nagygyűlés. Az első sorokban a prímet a helyi Tisza-szigetek vitték. Tábláik tanulsága szerint mindkét szegedi választókerületről és a Homokhátság falvaiból is szép számban átjöttek.

Az itteni tüntetést az Ismerős Arcok Nélküled című száma nyitotta meg, a párt vezetőinek és helyi képviselőjelöltjeinek bevonulása alatt. A szándék ugyan talán első látásra idegennek tűnhetett. Szeged ellenzéki tábora az immár jórészt jobblétre szenderült balliberális blokkból került ki. A Nélküled viszont itt – a beszédek tanúsága szerint eredeti jelentéstartalmában szerepelt. Mielőtt még ugyanis Orbán Viktor azt a saját tábor himnuszává tette, a felvidéki Dunaszerdahely futballválogatottjának, a DAC-nak a himnusza volt 2014-től, amely a kilencvenes évek súlyosan magyarellenes lelátói harcai után ekkor nyert a szlovákiai magyarság számára valódi jelentőséget, nekik egyértelműen a veszélyeztett kisebbségi létben való összetartást jelképezte. Magyarországon ezzel szemben a szélsőjobbos színezetű, de inkább popzenés indulót a „ mi egy vérből valók vagyunk” sor miatt a 2010-es évektől rengeteget támadták, mivel a vérségi közösség és a magyarság mint identitás fogalmát szerintük összemossa.

A szándék is nyilvánvaló volt: a felvidéki származású és a színpadon is szereplő Strompová Viktória Lázár János általi „szlovákozása” kapcsán Magyar azt üzent: az eredeti, 1998 és 2022 közötti létező fideszesség, létező orbánizmus valódi értékeit immár ő és pártja kívánják képviselni. Miközben a még mindig a Fideszhez elzarándokoló határon túliak a sajtónak azt mondták, a nemzetpolitika vagy kisebbségvédelem ma már kevésbé érdekli őket, mint az „antiglobalista szövetségben” együtt evező Fico és Orbán támogatása, addig itt a színpadon felszólalók még

a hagyományos jobboldalra jellemző magyar érdekvédelem keretében támadták, kritizálták és szólították fel lemondásra a szerintük immár „magyarellenes” kormányzatot.

A Felvidéket két felszólaló is képviselte: Strompová előtt ugyanis Borbély Alexandra színművésznő is beszédet tartott. Borbély arról beszélt, Lázár pontosan úgy próbálta elvenni magyarságát, ahogyan a szlovákiai hatóságok is ezt akarják tenni. Strompová ismét azzal nyitott:

„Kedves János, milyen szép lenne, ha most úgy beszélhetnénk, hogy egymás szemébe nézünk, magyar a magyarnak, de nincs itt.” Arra célozva, hogy az őt megsértő közlekedési- és építési miniszter kommentben tétován elismerte, hogy igaza van, és ugyan gond nélkül menedzselte Szegeden Orbán fellépését, de a Széchenyi térre Magyar Péter és jelöltjei kifejezett meghívására sem látogatott át.

A közönség az érzelmes beszédeket és az ismét hosszasan beszélő Magyar Pétert is megtapsolta. A megjelent, lelkes tiszásokat nagyon biztatni sem kellett: Orbán Viktor nevének említésére skandálásba, fújolásba kezdtek, de az ellenzéki vezér már jól megszokott egymondatosait is hálásan fogadták. Időről időre olyan érzés volt a tömegben lenni, mintha egy futballmeccs lelátóján lennénk, Magyar egy-egy retorikai fordulatát úgy megéljenezték, mint egy ügyes potyagólt, vagy szerelést a tizenhatoson belül.

A mellettem álló, idősebb férfit még csak interjúra sem kellett felkérni, magától állt szóba velem. Elmondta: szavazott már párszor a Fideszre, de „az autisták kidobásával elvágták magukat” nála. Hozzátette, az Iványi Gábor szociális intézményeit érintő elvonásokra gondol: „Gyermekkoromban én is autista voltam, ezért fáj.”

Az idősek és fiatalok által vegyesen alkotott tömeg eléggé ünnepi hangulatban volt tehát. Kisebb kavarodás csak akkor támadt, amikor egy fiatalabb férfi kiabálva próbálta megzavarni Magyar beszédét, azzal, hogy az „háborút akar”, miközben ezt telefonjával is felvette. A körülötte állók gyorsan kaptak volna az alkalmon, hogy élő és beszélő fideszest kérhetnek számon, de az esemény rendezői gyorsabbak voltak, és még a levegőben lógó balhé előtt sikerrel és udvariasan tessékelték arrébb az ellendrukkert.

Magyar Péter ugyan a szegedi választási gyűlésen hangsúlyozta, itt „nagyon kell nyerni”, és emlékeztetett arra is: „Nem összeszerelő-üzemek, nem akkumulátorgyárak kellenek, hanem az, hogy Szeged tudásközponttá váljon.”

A megjegyzés egyértelmű üzenet volt, nem kizárólag a Fidesz részére. Csongrád 1-es választókerületében ugyanis például nem a Fidesz, de az MSZP is az útjában áll a tiszás jelölt, Stumpf Péter kívánatos rekord szavazati arányának. Annak ellenére ugyanis, hogy Botka László polgármester kategorikusan kijelentette, a Tisza helyi jelöltjét mindenkivel szemben támogatni fogja, Szabó az országosan alig létező szocialisták színeiben így is újrapróbálkozik.

A hivatalban lévő országgyűlési képviselő pedig éppen azt ígéri, a több ezer munkahelyet a városba hozó, kínai BYD elektromosautó-összeszerelő minél előbb meg fog épülni, és megindul benne a termelés. Erre a jól fizető és stabil munkahelyekből évek óta hiányt szenvedő, a népességmegtartó erejéből sokat veszítő dél-alföldi nagyvárosban sokan várnak is. Kérdés persze, hogy a globális ellátási ciklus és az amerikai-kínai vámháború hatásainak kitett elektromosautó-ipar alkalmas-e a vágyaik beteljesítésére. Egy biztos: a Tisza és Magyar szerint egyáltalán nem, így látványosan ellenzik is a beruházást, hogy helyette a jóval homályosabb „képzett munkahelyeket” ígérjék a helyieknek. Ebben a helyzetben a nemrég bejelentett, körzetbeli fideszes jelöltnek,. Farkas Levente városi frakcióvezetőnek már kevés tér juthat a kampányban, ő jóoformán csak Orbán Viktor körzetben ragadt híveire alapozhat.

A tüntetés után Magyar Péter még kérdésekre is válaszolt. Ezek között számos ismét csak Lázár botrányával foglalkozott, de volt olyan nemzetközi hírügynökségi munkatárs is, aki az ukrajnai háborúról és az EU-csúcs döntéseiről őt is megkérdezte. A támogatókkal való fényképezkedés és forralt bor-osztás után az újságírókkal is szóba álló Magyar itt kategorikusan leszögezte: sem a befagyasztott orosz vagyon szétosztását, sem az Ukrajnának nyújtott hitelt nem támogatja, „csak a tűzszüneti tárgyalások és a békefolyamat”, tehát Donald Trump javaslatai számíthatnak szerinte megoldásnak. Az év tehát így zárult, a kampányévad viszont nem megy sehova. Bár sokan szóvá teszik, hogy a „tiszásodás” folyamata a hagyományosan „baloldali” ellenzéki szavazókat, Szegeden kifejezetten, identitásválságba sodorhatja, ebből őszintén szólva itt nem nagyon látszott semmi. Egyrészt már Márki-Zay Péter kampánya alatt megszokták a helyiek, hogy a jobboldal ellen a jobbközép indul el országosan, másrészt feltehetően nem is igen hiányoznak nekik a piros szegfűket lengető, de kevésbé karizmatikus MSZP-s szónokok, vagy ex-SZDSZ-es technokraták, így a kérdésfeltevést sem igen tudják értelmezni.

Az már érdekesebb, mennyire működik majd az a helyi üzenet, ami mellett Magyar Péter és pártja döntött: amely szerint a BYD gyár nem megoldás, és a fellendülés útja egészen más. Könnyen lehet ugyanis, hogy emellett az ügy mellett kiállva Szabó akár szavazókat is szívhat el a reménykedő városban.