Az eddigieknél is jóval szélesebb autonómiát fog élvezni az Európai Unió határvédelmi ügynöksége, a Frontex. Az eddigi, jobbára koordinációs feladatok helyett valós hatóságként fog működni, sokkal több bevethető határrendőrrel, ami – tekintve hogy az illegálisnak tekintett menedékkérőkkel szemben eddig is komoly jogsértéseket követett el – aggodalomra ad okot mind az elszámoltathatóság, mind az emberi jogok betartatása terén.

Az Európai Unió jelentősen bővíti a közös határvédelmi szolgálat, a Frontex költségvetését és működési területeit. A szervezetet gyakorlatilag teljesen megreformálják, kiterjesztik a jogköreit, ennek keretében az EU-n kívüli működési jogköröket is kap.

Az eddig nemzetközi, határőrségek közötti koordinációs feladatokat végző szervezetet valódi, önálló akciók végrehajtására képes hatósággá fejlesztik, amely az EU külső határainak védelme mellett az illegális bevándorlók, menedékkérők kitoloncolásáért is felelni fog.

A Neues Deutschland online magazin áttekintése szerint az eddigi központosított koordináció helyét regionális központok veszik át. A tervek szerint összesen kilenc ilyen központ lesz, az első kettőt már megnyitották Prágában és Tallinban. A parancsnokságok az eddigi központi irányításhoz hasonló jogkörökkel fognak rendelkezni, tehát földi, vízi és légiakciókat is vezényelhetnek.

A nemzetközi határőr-szolgálat állományát is jelentősen felduzzasztják: jelenleg 6757 fő szolgál a szervezetben, ezt 2027-re 10 000-re növelnék, távolabbi célszámként 30 000 főt tűzött ki az Európai Bizottság.

Az eddig felállított tallini parancsnokság a „hetes szektorért”, tehát a skandináv országokért felelős, a prágai „hatos szektor” pedig az EU magterületei, tehát Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Csehország, Dánia és Svájc „védelméért” felel. Az egyes, széles autonómiát élvező parancsnokságok feladatai közé fog tartozni az állandó és a tartalékos személyzet koordinálása valamint általánosságban a határőrség által ellátott feladatok megszervezése.

Noha a határvédelmi feladatok hivatalosan továbbra is tagállami szinten maradnak, gyakorlatilag az önálló Frontex irányítása alá kerülnek, ami így köztes szerepet fog betölteni az előbbiek és az EU központi hivatalai között.

Magyarország részéről Rétvári Bence kifejtette, támogatják, hogy a Frontex segítséget nyújtson a tagállamoknak a kitoloncolásokban.

A regionális központok fogják átvenni az illegálisnak tekinthető menedékkérők és más nem uniós állampolgárok kitoloncolásának megszervezését is. Jelenleg Varsóban működik a deportációs központ, ahonnan a kijelölt uniós repterekről – Párizsból, Amszterdamból, Bécsből, Frankfurtból, Düsseldorfból és Berlinből – felszálló deportálójáratokat koordinálják. Az új koncepciónak megfelelően a kitoloncolt külföldiek dokumentumaival kapcsolatos feladatokat, valamint a fogadóországgal való kommunikációt is a regionális központok veszik át.

Ezév végéig hat regionális központot nyitnak meg, jövőre terveznek továbbiakat. A kimondott cél a szervezet működésének decentralizálása és autonómiájának kiterjesztése, a kitoloncolások gyorsabb és hatékonyabb lebonyolítása érdekében.

A szervezet működési területének bővítése keretében megnyitják annak a lehetőségét is, hogy a Frontex „tranzitországokban”, tehát az Unión kívül is végrehajthasson akciókat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy – a helyi hatóságokkal együttműködve – egy EU-val határos országból is kitoloncolhatnak az Unió szempontjából „nemkívánatos” személyeket. A szervezet eddig is jelen volt elsősorban a Balkánon – Boszniában épp most fűzi szorosabbra kapcsolatait a helyi hatóságokkal –, valamint a Földközi-tengeren is rendszeresen hajtott végre akciókat – amelyek kivitelezése miatt számos jogos kritika érte a szervezetet.

A Frontex jóhírét az sem öregbítette, hogy amellett hogy rendszeresen fordít vissza nemzetközi vizeken menekülteket – ami noha legális, emberiességi szempontból igencsak kérdéses gyakorlat – de konkrétan uniós vizekről is toloncol(t) vissza menedékkérőket, ami viszont konkrétan illegális. Ennek a gyakorlatnak a napvilágra kerülésekor le is mondott a szervezet akkori vezetője.

A Frontex visszaélésekben gazdag történetének ismeretében különösen aggasztó a szervezet autonómiájának – és a döntéshozók szándéka szerint a hatékonyságának – növelése. Kivált annak fényében, hogy mint a fentiekből is kiderülhetett, az uniós hatóság feladata elsősorban a menedékkérők távoltartása, amelynek érdekében ráadásul sokszor – hivatalosan vagy nem hivatalosan – együttműködnek a tranzitországok helyi erőivel.

Ezzel gyakorlatilag kiszervezik a „piszkos munkát” nem egyszer kérdéses autoritású haduraknak.

Az alacsonyabb szervezeti szintek nagyobb autonómiájának is ez, a felelősség szétterítése és hárítása lehet a következménye.

A Human Rights Watch emberi jogvédő szervezet már 2022-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a Frontex egy privát vállalatnak kiszervezett, repülőgépekkel és drónokkal végzett légi megfigyeléssel segítette a líbiai partiőrséget abban, hogy elfogjanak és visszafordítsanak menekülteket szállító lélekvesztőket. A szervezet azt is felfedte: Líbiában a hatóságok és a menekülők szorult helyzetét kihasználó embercsempészek is szisztematikusan bántalmazzák áldozataikat. Az EU határőrsége hasonló módon működik együtt több más ország, többek között Marokkó hatóságaival is, amelyről szintén megállapították jogvédő szervezetek, hogy rendszerszintű bántalmazásnak teszik ki a visszafordított, vagy akár eleve ki sem engedett menekülőket.

Idén nyáron pedig az is kiderült a Frontexről, hogy illegálisan továbbít személyes adatokat az Europol európai rendőrségek munkáját koordináló hatóságnak. Az El País, Le Monde, és Solomon lapok tényfeltáró munkája nyomán derült ki, hogy menekültek, menedékkérők, jogvédők és humanitárius munkások adatait is megadták az Europolnak, 2021 és 2023 között legalább 13 000 esetben.

Mindezen visszaélések ellen Európai Parlamenti képviselők is többször felemelték a hangjukat, jellemzően a zöld és baloldali padsorokból – míg a jobboldal jobbára támogatja a Frontex munkásságát és szemet huny a jogsértések felett. A szervezet az elmúlt húsz évben jelentősen megnövekedett, 2005-ben mindössze évi hatmillió eurós költségvetéssel és 43 fővel indult, majd a 2015-ös menekültválság idején kezdett rohamos növekedésbe úgy méretét, mint hatásköreit tekintve, miközben mindig is kétséges volt az ellenőrizhetősége és számonkérhetősége. Ennek fényében az is különösen aggasztó, hogy bár a Frontex mostani átalakításának és megerősítésének a fenti technikai részletei már ismertek, az még nem, hogy az EU demokratikus jellegét minimálisan biztosító parlament miképp fogja tudni ellenőrizni a munkáját. Az sem világos továbbá, hogy mennyivel növelik majd a jelenleg is legdrágább uniós hatóság költségvetését – ami már ma is meghaladja az évi egymilliárd eurót.

A – jogos – félelmek szerint a decentralizációval, a szervezet jogköreinek kiterjesztésével és a nagyobb autonómiával még átláthatatlanabbá válik a Frontex működése, és a már most is láthatóan rendszerszintű jogsértéseket az eddigieknél is nehezebb lesz felderíteni.