Automatikus arcfelismerő rendszerek, vállalati megfigyelés és a dolgozók „visszaélései” elleni küzdelem – ez nem valami disztópikus fantázia, hanem napjaink realitása. Franciaországban az ételkiszállítással foglalkozó platformcégek érzékeny adatokat gyűjtenek a dolgozókról, amelyekkel még ha céljukat nem is érik el, rengeteg fejfájást okoznak a futároknak. Miközben élvezik a „rugalmasság” gyümölcseit.

A Magyarországon taxivállalatként ismert Uber és a Deliveroo ételkiszállító cégek futárainak Franciaországban rendszeresen szelfit kell készíteniük magukról a munkájukat szervező applikációval, hogy igazolják a személyazonosságukat. Erről aztán egy gép dönti el, hogy hiteles-e. Erre a cégek szerint azért van szükség, hogy visszaszorítsák a tendenciát, miszerint egy profilt többen is használnak.

A francia Mediapart cikke szerint a módszer nem kifejezetten hatékony. A közösen használt felhasználói fiókot rendszerint olyan vendégmunkások használják, akiknek nincsenek meg a megfelelő papírjaik a hivatalos munkavállaláshoz, ezért a haknigazdaságban próbálják biztosítani a megélhetésüket.

Papírok hiányában azonban nem tudják sem alkalmazottként, sem „mikrovállalkozóként” regisztrálni magukat, még ha akarják sem. Így kénytelenek mások által regisztrált fiókokkal dolgozni, ez viszont szembemegy a cégek üzleti modelljével és vállalásaival, ennek megfelelően utóbbiak kreatív eszközökkel igyekszenek megakadályozni ebben az előbbieket.

Ennek jegyében arra kötelezik a „felhasználókat”, vagyis gyakorlatilag a dolgozóikat, hogy a mobiltelefonjukkal készített szelfikkel igazolják személyazonosságukat. A Mediapart által megszólaltatott, papírok nélküli futár elmondása szerint a rendszer valójában nem hatékony a közös használatú fiókok kiszűrésében, ellenben jelentősen megnehezíti a dolgozók életét. A mások személyazonosságával regisztrált felhasználóknak ugyanis emiatt rendszeresen fel kell keresniük a fiók tulajdonosát, hogy beküldjék a fotójukat a cégnek.

A Sami néven hivatkozott futár elmondása alapján napi három-négy alkalommal is kéri tőle az app hogy küldjön magáról fotót, de olyanról is tud, akinek napi tíz alkalommal kell magát azonosítania. Ilyenkor nincs mit tenni, ha nem akarja elveszíteni megélhetését, fel kell hogy keresse a fiók tulajdonosát, hogy lefotózza saját magát.

Az arcfelismerő szoftver ugyanakkor épp a fenti miatt egyrészt nem hatékony, másrészt rendszeresen kiszűri a hiteles fotókat is, ami miatt felfüggesztik az adott fiókot. Noha ilyenkor nem nehéz újat találni egy-egy futárnak, a lap szerint rendszerint ugrik a pénzük, amelyet a hivatalos tulajdonosnak fizettek a használatért.

Nem is kevesen járnak ebben a cipőben: gyakorlatilag szürkezónás üzleti modellé vált a „fiókkiadás”.

A franciaországi INED társadalomtudományos kutatóintézet tanulmánya szerint Párizsban és Bordeaux-ban 50-70 százalék a bejelentés nélkül dolgozók aránya a futárok között – ezt a Deliveroo tagadja. Mindenesetre elég világosan látszik, hogy a cégek üzleti modellje is nagyban épít a kiszolgáltatott helyzetű dolgozókra.

Marwan-al-Qays Bousmah, a tanulmány koordinátora elmondta, hogy a kézbesítők átlagban heti több mint hatvan órát dolgoznak, a minimálbérnél alacsonyabb összegért. A lap szerint a kézbesítők közel 95%-a számol be arról, hogy nem rendelkezik a platform által nyújtott biztosítással, közel egyharmaduk nem rendelkezik egészségbiztosítással, magyarán amennyiben egészségük vagy munkaeszközük – vagyis a biciklijük – károsodik, semmilyen védelmet nem élveznek, maguknak kell megoldaniuk a helyzetet úgy ahogy tudják.

Kiütközik tehát a platformcégek stratégiája: a legkiszolgáltatottabb munkaerőt alkalmaznák, de a „rugalmasság” elvét csak azokban azokban a vonatkozásokban alkalmazzák, amelyekben az a cégnek kedvez, a dolgozók „trükközését” gépi úton lehetetlenítenék el.

A technológia pedig rohamosan terjed. Bár az iparágat közelebbről ismerő forrásaink szerint itthon is elterjedt gyakorlat a futárcégeknél, hogy egy fiókot – kivált a szektorban dolgozó vendégmunkások – többen használnak, Magyarországon a haknigazdaságban működő cégek még nem vezettek be arcfelismerő szoftvereket, de ez valószínűleg csak idő és az állami szabályozások függvénye. Az egészségügyben azonban épp amiatt áll a bál, hogy a dolgozókat arcfelismerő kamerákkal ellenőrzik, így állapítva meg, hogy ki, mikor és hol lép be vagy ki egy adott intézmény kapuján. Ezáltal az egyébként is túlterhelt egészségügyi dolgozókat még komolyabb stressz alá helyezik, a konstans megfigyeléssel.

A nemzetközi tendencia alapján a nem is olyan távoli jövőben az arcfelismerés használata – akárcsak a cégek pillanatnyi igényeinek kiszolgálására épülő haknigazdaság – is a mindennapok részévé válhat úgy Magyarországon mint világszerte.

A szellemet kiengedték a palackból, és most már nem lehet visszazárni.